Blogkocsma

Ebédnél kérdezte a kollegina:
- Mit eszel?
Elmondom neki.
- És mi a neve?
- Béla.
- Mi?
- Nem adtam neki nevet, - válaszoltam - most főztem ilyet először.
Így lett Béla a fűszeres cukkini sajttal és virslivel.
Ami az idei cukkinitermést illeti, leginkább a természeti katasztrófákhoz vagy a kormány teljesítményéhez illő jelzőkkel lehetne leírni. Természetesen mindez főképp az időjárás rovására írható. Két alkalommal sikerült szednem pár nyeszlett, a vízhiánytól eltorzult darabot, ebből készült két evésre elegendő étel. Amolyan hétközi fogás volt, ilyenkor meló után és kert előtt elég korlátozott időm van főzni, tehát valami gyorsan elkészíthető ételben kell gondolkodnom. Egy fiatal cukkinikből és némi töltelékáruból összedobott kaja épp beleillik ebbe a kategóriába.

Lencsét kerestem a kamrában, de mindenütt csak vöröslencse volt. Találtam összesen három kilónyit! Fogalmam sincs mikor fog ennyi elfogyni, amennyire visszaemlékszem az étkezésünkre.

Feleségem évente kétszer csinál valami forró levest belőle, de ez minden. Most viszont nem volt más lehetőségem: egy adagot ebből meg kell főznöm enyhén indiai fűszerezéssel.

Feleségem sütötte, mert ő is bedőlt az éppen esedékes receptrohamoknak. Mindenki ezt a fogást készíti, több-kevesebb sikerrel.

Azért végigfotóztam a munkát, hogy dokumentáljam: mi sem maradtunk ki rohamból!

Általában is jól sikerül, de most egy év kihagyása után fergeteges sikere volt.

Szerintem így a COVD végefelé az emberek akár a vasszöget is megették volna, csak legyen egy kis összejövetel végre.

Valami csodaszép húsos sertésgerincet kaptam, amiből kéne valamit készítenem.

Abban biztos voltam, hogy a csontot lassú és hosszú főzéssel alaplévé redukálom, de még nem tudtam, mi legyen a rajta lévő sok hússal.

Megint úgy jártam. Hát, ahogy szoktam. Belefutottam valamibe, ami nem volt rossz, csak éppen úgy gondoltam, én jobban el tudnám készíteni. Aztán persze belevágtam és végeredmény egészen jó lett, csak éppen még a kedves mamája sem ismert volna rá. Na de kezdjük az elején.
Eljött augusztus huszadika.

Előtte nap ünnepi állománygyűlés, majd ünnepi ebéd, ingyen természetesen. Jó ideje nem járok le ebédelni, de a potya kaja azért mégis elcsábított. Volt valami leves, nagy szám nem lehetett, mert már nem is emlékszem, mi volt. Ellenben a második. Csirkemell filé töltve, kirántva, vegyes köret, ubisali. A csirkemell egészen jó lehetett volna, de valamiért nem volt az. Olyan, nem is tudom, fáradt vagy elnagyolt, összecsapott érzete volt. Pedig benne volt egy izgalmas étel lehetősége, de nem hozták ki belőle. Az élelmezési szakemberekkel ültem egy asztalnál, kérdeztem is rögvest, mi ez. - Petőfi szelet csirkemellből - felelték. - Csirkemell füstölt kolbásszal, sajttal és lila hagymával töltve. Máskor jobb szokott lenni, most valahogy szegényesre sikeredett - főzték hozzá.
Megindult a vezérhangya, egész délután törtem a buksimat, hogyan lesz ebből valami fogamra való étek. Először az Interneten kerestem rá. Hát nem jött be. A legtöbb leírás szerint a Petőfi-szelet vagy -rostélyos egy lecsós mártással nyakon öntött, burgonyalángossal tálalt húsétel, kolbászt még véletlenül sem emlegetnek a receptek, legalább is az a néhány, amit megnéztem. Ezen a vonalon tehát nem tudtam elindulni. A burgonyás lángos viszont adott egy ötletet. A csirkemell mint alapanyag jónak tűnt, csak éppen egy egész filé megtöltve már jókora adag, ami egy evésre sok, arról nem is beszélve, milyen nehéz fritőz híján jól átsütni. Végül azt találtam ki, hogy a vékonyra klopfolt csirkemell szeleteket töltöm meg, majd felgöngyölöm, összetűzöm és úgy sütöm ki. Ahhoz viszont, hogy a csirkemell ne száradjon ki, egy jól záródó kérget kell rá sütni valamiből. A párizsi bunda vagy egy tócsitészta jó megoldás lenne. Itt ugrott be a krumplis lángos, az valahol a kettő közt van. Kerestem krumplis palacsinta recepteket. Volt számos, összeállítottam a nekem tetsző verziót.
Innentől már csak meg kellett valósítani a dolgot. Természetesen szokás szerint másként alakultak a dolgok.

Ezt ugyan még karácsony előtt követtem el, de valahogy nem jutott el a poszt fázisig.

Minden évben készítek lazacot hideg füstön, úgy szeretjük leginkább. Ráadásul sokáig eláll a sónak és a füstnek köszönhetően.

Nem sajtóhiba: nem csak feles sárgaborsó létezik (menzáink betonfőzeléke), de biz feleznek zöldborsót is. Erre vörösbor(de)minőségi  olvasónk hívta fel a figyelmemet, amikor ilyet keresett.

Találtam neki a madarasban, így vettem magamnak is, hogy kipróbáljam.

A módszerváltás után megszaporodtak az addig hírből sem ismert szavak. Jöttek a multik, kinyílt a világ, megjelentek az egzotikus ételek, az addig ismeretlen márkanevek. Azon nyomban el is kezdtük a szavakat a magunk képmására formálni. Így lett a Kika-ból kaki, a Lidl-ből Ildi, a Carpigianiból kapirgá'ni, a gyrosból gyors, a tzatzikiből deciki.
Titánia a kies Kos szigetén nyaralt idén, hozott nekem egy csomag tzatziki fűszerkeveréket. A gusztusos kis zsákocskában műanyag tasakban volt a fűszer. Legott ki is ötlöttem, hogy akkor tzatziki lesz két nap múlva ebédre. Az uborka elég sovány ebédnek ígérkezett, így vettem két csirkecombot hozzá, gondoltam, összedobok valami husit. De ha már tzatziki, akkor miért ne lehetne a hús gyros ízesítésű? Gyrosnak persze nem mertem nevezni, mert még megjelenik Zorba, aztán megnézhetem magam, vagy ami még rosszabb, jönnek a szakértők, és ízekre cincálnak a poszttal egyetemben. Szóval a hús és a saláta lett az ebéd alapja. Mondtam a leányzónak: Tita, pitát nem fogok sütni. Azt majd ő hoz - mondta.
A fűszert és a fellelhető recepteket vizslatva rájöttem, hogy a fűszerkeveréket most nem fogom felhasználni. Egyrészt a belé kevert sótól a nyilvánvalóan rosszul záródó tasakban már összeállt a keverék, másrészt az összes fűszerszám frissen rendelkezésre áll a kertben.

Ez biz előfordul, de általában egy évre elegendő a másfél kiló vajból készült ghí. Idén viszont sok palacsintát sütöttem, amit ghível sütve gyerekjáték feldobni a serpenyőből!

Akciósan jutottam Ammerlander vajhoz, ami egy nagyon jóízű vaj. Be is vásároltunk másfél kilót ghí célokra (nomeg fél kilót közvetlen fogyasztásra).

Végre érik a paprika és a paradicsom is a kertben! Legalább csinálhatok majdnem sajátból töltöttpaprikát.

Azért marhát/sertést/kacsát nem nevelek még, abban a vágóhidakra szorulok.

Roppant egyszerű étel, de annál finomabb! Nagyon rég ettünk már májat, ideje volt hozni. Feleségem zöldborsópürét rendelt hozzá de zellerlevél nélkül.

Mintha az elrontaná a borsót ... Node sebaj, majd külön szervírozom a zöldeket hozzá, akkor válogathat belőle.

Úgy is mondhatnám, hogy sült krumpli sajtszósszal, de így jobban hangzik. A mac and cheese mintájára készül. Hét közben pár részletben felszedtem a kertben az Impala krumplit, azzal a lendülettel haza is hoztam. Hétvégén kellett valami egyszerű, laktató és gyors ételt főznöm. Ez utóbbi kitétel végül nem valósult meg. Valamikor régen már főztem ilyet, de valahogy megfeledkeztem arról, hogy milyen időigényes kaja. Erre akkor kezdtem ráeszmélni, mikor már a harmadik adag krumpli sült, és még alig fogyott a nyersből.
Idő ide vagy oda, végül is megérte, mert szokás szerint jó lett.

Nem galuskával, mert a nokedliszaggatóval készítettem ... Feleségem megkívánta, mert régen csináltam nokedlit. Hozott is hozzá csirkedobverőt.

A kicsilyány is lecsapott rá, nomeg bedobozoltam két adagot a rendelőnek (már megint oltanak szegények).

Hetek óta kacérkodik velem egy kapirgálós csirke a csodahüttőben. Házi vágásból származik, reméltem, hogy az íze is igazolja.

Útban is van, meg foglalja is a helyet: elkészítettem hát a gyerekeknek.

Ritkán kapok szép nagy portobello gombát, de akkor nem tudok ellenállni neki (még az USA-ban szoktam rá). Most velem akart jönni a madarasból egynehány szép példány.

6 nagy fej volt: pont elegendő lesz a háziorvosnak, az asszisztensének és nekem vacsorára.

Nem is mertem mindent belevenni a címbe, mert így is hosszú lett! Az úgy történt, hogy kaptam egy kis hízott kacsamájat, amiből valami finomat kell csinálni a fiunknak.

Ezt úgyis csak ketten esszük, ezért vadászhattam a csodahüttőben extra alapanyagok után.

Feleségem befutott két vékonyabb TBone sztékkel. Ez a fajta vágás Amerikában divatos igazán, a gerinccsontot átvágva a hátszínt és a bélszínt is tartalmazza. A csont pedig egy T betűt formáz.

Persze a fóliában sült krumpli se maradt ki a menüből.

Így persze nem pontos, hiszen a másfél kilósnál nagyobb süllőt hívjuk fogasnak. Talán hívhatnám a PIP mintájára SIS-nek, vagyis süllő a süllőben. Nevezzük bárhogy, remek étel.
Úgy kezdődött, ahogy szokott. Az udvari szállítóm meglepett két süllővel. Nekiláttam törni a fejem, mi legyen belőle. Leves már volt, amolyan keleties, nem is volt rossz, de most nem akartam elpazarolni erre a nemes halat. Aztán lehetne például rántani, de rántott hal is volt a közelmúltban. Végül egy munkásabb fogás mellett döntöttem. Volt is vele macera rendesen, de a végeredmény igazolta, hogy érdemes volt belevágni.

Nagy adag készült, mert a háziorvosnak is szántam belőle, hátha könnyebben oltja a sok embert.

A csodahüttőben kutatva rábukkantam két nagyobb zacskó garnélarákra. Az egyik még nyers volt, a másik már előfőzött. Ez utóbbit soha nem fogom megérteni, mert annyira nincs megfőzve, hogy kezelés nélkül lehetne enni, de a finom rákíz nagy részét már kiszedték belőle ...

Muszáj gyakorolni, hogy mindig jobb legyen! A legutóbbi hirtelen felindulásból készült tál volt az első kisérletem. Annak ízeiből kiindulva próbáltam most egy jobbat készíteni.

A hozzávalók még egyszerűbbek voltak, viszont már éreztem a kezemben, hogy kell készíteni.

Feleségem sok babot vetett idén! Vegyesen: 1 vékony sor szálkamentes bokorbabot, amiből 5 kelt ki, valamint 2 hosszú sor (állítólag szintén) bokorbabot.

Ez utóbbi viszont hosszú indákat hozott, és teljesen betakarta a csilipaprikákat. Nem igazán vettem jónéven! Többször is kértem, hogy fogja össze a babjait, de végül nekem kellett felkötöznöm ...

No nem diós, nem is mákos és nem is egy óvatlan ló "cipőjét" csórtam el. Csak sima pontypatkó rántva. Tudom, nem az a gasztronómiai mérföldkő, de mégis csak jólesik egy kicsit hencegni, hogy milyen szép halakhoz jutottam. Meg aztán, az olvasó is kaphat némi iránymutatást, ha valami véletlen folytán mégis betévedne egy ló a konyhájába.
Szóval úgy esett, hogy kedvenc ukrán kézilabdaedzőm beesett estefelé az egységbe, egy jókora zsákkal.
- Kell hal? - kérdezte.
Andreával összenéztünk. - Kell hát - vágtuk rá egyszerre.
- Osszátok szét - így a szakember, letette a zsákot a pult elé a padlóra és már söpört is el.
Hátravittük a zsákot a raktárba és hamar meg is egyeztünk. A két kisebb maradt Andinak, a legnagyobbat én hoztam haza.

Nem is időztem tovább, hosszú estének néztem elébe. Itthon felcsaptam a halat a mérlegre, bő 4,7 kiló volt.

Sürgős húsehetnékünk támadt, ezért kivarázsoltunk a "csodahüttő"-ből egy méretesebb szűzpecsenyét (ebből több darab is bekerült az idők folyamán), mert azt lehet a leggyorsabban elkészíteni.

Volt már kaprisan, meg mustárosan is, ezért most egy sajtszószt kreáltam hozzá. Ez a hús bármit elvisz a hátán :)

Nagyon ráéheztünk, meg volt egy szép húsparadicsomunk is, hát kiváncsi voltam mennyi ideig tart.

Spoiler: a víz felforrásától az asztalra tételig 21 perc.