Általában is jól sikerül, de most egy év kihagyása után fergeteges sikere volt.
Szerintem így a COVD végefelé az emberek akár a vasszöget is megették volna, csak legyen egy kis összejövetel végre.
Anyag volt rendesen a csodahüttőben, meg a spájzban is:
- 3 kg nudli (marha lábszár vastagabb része)
- 10 dkg csemegeszalonna
- 7 kisebb fej vereshagyma
- 2 kg krumpli
- 1 kg sárgarépa
- 3 szál gyökér
- 1 zellergumó
- 1 csomó zellerszár, petrezselyem (a hínár)
- 1 fej fokhagyma
- 2 zöldpaprika (az egyik az csípős)
- 3 paprikacsuma
- 2 paradicsom
- 2 ek pirospaprika (Farkas András féle)
- 1 ek feketebors
- 2 ek só
- 2 marék szárított csipetke
- 15 literes bogrács
A húst feldaraboltam falatnyi kockákra. A bőnyeget/mócsingot/inakat különvettem, mert vannak válogatósak is a vendégségben. A szalonnát felaprítva előkészítettem. Egy kis csalás, de megérte: a hagymát a késes aprítóval dolgoztam el - ennyit már lusta vagyok apró kockákra vágni, viszont sűrű levet akarok. Az óriás teatojásomba (ázsiai rizsfőző gömb) belefeleztem a fokhagymát, beraktam a borsot és számolatlan paprikacsumát, mert az mindenbe kell.
Megraktam a tüzet, és a bográcsban zsírjára sütöttem a szalonnát. Szép ropogós lett, mire a mócsingos részeket is lepirítottam benne. Végül a maradék helyet a teatojásban kitöltöttem a zsírból kihalászott szalonna és mócsing keverékével - akkor nem kóvályog a levesben, viszont aki kér, annak tudok majd adni.
A kipucolt zsírra borítottam az összedarált hagymát. Ezt buzgón kevergettem, hogy dinsztelődjön, majd kihasználva, hogy még van benne nedvesség (azaz nem lesz 100C foknál melegebb), belekanalaztam a pirospaprikát. Alaposan összekevertem és zsírjára lepirítottam, amivel a paprika ízét is kiemeltem. Mehetett is bele az összekockázott lábszár (azért nem minden inat vágtam le - legfeljebb félreteszi, aki nem szereti).
Lesütöttem a húst kifehéredésig. Kis levet is eresztett, de biztonság okáért beletettem a paradicsomot, hogy le ne égjen. Lett is izibe több leve :). Na jó, akkor megy bele a teatojás, és vagy két liter víz, mert most már főnie kell.
Bő másfél órát rotyogott így, amikor felöntöttem további vízzel, hogy legyen a levesnek leve is (el is lepte a teatojást). Beleszuszakoltam a gyökereket és a hínárt, meg a zellert. Újabb másfél óra, és mehetett bele a felkarikázott sárgarépa és a csipetke is. 15 perc, és a krumplival fejeztem be a zöldségelést.
Közepes lángon rotyogott még 25 percet, ami alatt a krumpli is megfőtt.
Levettem a tűzről a bográcsot. Anélkül, hogy a lábamra öntöttem volna, felcipeltem a nagy teraszra (amit a fügebokor próbált megakadályozni, de nem sikerült neki). Itt kiborítottam a teatojásból a finomságokat egy tálalóedénybe: lehet belőle mazsolázni. A ritkábban fogyasztott zöldségek is tálba kerültek.
Egy nagy fazékba állítottam a bográcsot: onnan nem fog leborulni, meg kilöttyenni! Lehet jönni, hozzátok a tányérotokat!
Rendes szomszédasszonyom helyből lecsapott a mócsingos tálra kis tartalomkiegészítésre :)
Teljesen egyetértettem vele, én magam is vettem belőle, de én a puhára főtt fokhagymából is szedtem magamnak.
Ilyen is rég volt, de kiürült a bogrács estére - igaz, voltunk rá vagy huszan, de szerencsére közben sütöttem hozzá egy friss kenyeret is.
Szerintem remek volt újra együtt lenni, beszélgetni, eszegetni. Folyt. köv. jövőre ...