Ezzel a csodás eledellel kívánunk minden hölgynek boldog és virágos Nőnapot!

Feleségem hozott két darab 1 kilós báránypörkölt csomagot, mert akciós volt. Ő nem eszik bárányt, mert az béget :)

Szerencsére a fiamék szeretik, meg a barátunk (akinek dílere van) is gyakran főz. Így azután nekiláttam, mert helyet is kellett a csodahüttőbe szerezni.

Szokás szerint a hozzávalókat összeszedtem:

• 2,1 kg bárány pörkölt alap (sok borda meg csont is volt benne)
• 0,5 kg gépi tarhonya (egyenletesebben pirul meg, mint a kézi)
• 3+4 közepes fej vereshagyma (a tarhonyába is sok hagymát teszek)
• 2 kápia paprika
• 2 zöldpaprika
• 6 paprikacsuma
• 8 girizd fokhagyma
• 6 koktélparadicsom (a nappaliban utóérik januárra a zölden leszedett)
• 1 dl rozmaringos kacsaszaft
• 0,5 dl zöldségalaplé (ezek mindketten besürítettek és lefagyasztottak)
• 1 kis ág rozmaring
• 1 ek feketebors
• 1 ek csombor
• 7 db babérlevél
• 1 tk borókabogyó
• 1 tk kakukkfü
• 1 ek majoranna
• 4 ek pirospaprika (Farkas féle)
• 20 dkg füstölt szalonna
• 4+4 ek kacsazsír

A 9 literes fazekamba tettem a kacsazsír felét és a felaprított szalonnát (persze a bőrét is), hogy zsírjára süssem. A kacsazsír másik fele ment egy 3 literes fazékba a tarhonya alá. Ezt felforrósítottam, és belezúdítottam az egész zacskónyit. Kavargattam, nehogy már leégjen, de barnuljanak az úttörőgombócok (egyes vidékeken sörétnek is becézték a gépi tarhonyát).

A nagyfazékba beleaprítottam a paprikákat és a 4 fej hagymát. Szép nagy kupac lett, de így lesz igazán jó szaftom! A másik 3 hagymát apróra vágva a tarhonyához kevertem. Tovább pirítottam, immáron a hagymával együtt.

Felaprítottam a fokhagymákat is, és a rozmaring-csombor-kakukkfü-majoranna mellé még a szemes fűszereket és a paprikacsumákat is betettem a nagyfazékba. A tarhonya szépen integrálódott a hagymával - már csak a vizet és a zöldségalaplét kellett hozzáadni.

Mehetett a nagyfazékba a paradicsom is, nomeg a fagyasztott kacsaszaft, a babér és a csombor (mert ezek csak ekkor jutottak eszembe). Ezt az alapot addig hevítettem, míg a hagyma teljesen vajpuha lett (kétszer is zsírra sült, akkor egy deci vízzel felöntöttem). A tarhonya is felszívta a levet.

A nagyfazékban a szaft szépen összeállt, beleborítottam hát a báránydarabokat. Nagyon szép volt a hús és nem is volt faggyús. Jól lepirítottam a húsokat, majd megtetőztem a pirospaprikával és felöntöttem annyi forró vízzel, hogy legyen szaftja rendesen. A tarhonyát is levettem már a tűzről.

Szűk négy órát rotyogott nagyon kis lángon a nagyfazék. Ekkor szedtem egy adaggal magamnak (lásd nyitókép) és üdvözült mosollyal az arcomon betermeltem.

Hogy lássátok, milyen szép volt a hús, 2 kanálképet is csináltam:

Úgy tűnik, kicsit több volt a tarhonya és a szaft, mint a hús ...

Két szép adagot dobozokba tettem, és másnap elvittem a dokinak és az asszisztensének. A fiaméknak beküldtem a kicsilyánnyal két adagnyit, a dílerrel rendelkező barátunknak meg beakasztottam a vacsoráját a kertkapujára.

Mindenki boldog volt!