Megint úgy jártam. Hát, ahogy szoktam. Belefutottam valamibe, ami nem volt rossz, csak éppen úgy gondoltam, én jobban el tudnám készíteni. Aztán persze belevágtam és végeredmény egészen jó lett, csak éppen még a kedves mamája sem ismert volna rá. Na de kezdjük az elején.
Eljött augusztus huszadika.
Előtte nap ünnepi állománygyűlés, majd ünnepi ebéd, ingyen természetesen. Jó ideje nem járok le ebédelni, de a potya kaja azért mégis elcsábított. Volt valami leves, nagy szám nem lehetett, mert már nem is emlékszem, mi volt. Ellenben a második. Csirkemell filé töltve, kirántva, vegyes köret, ubisali. A csirkemell egészen jó lehetett volna, de valamiért nem volt az. Olyan, nem is tudom, fáradt vagy elnagyolt, összecsapott érzete volt. Pedig benne volt egy izgalmas étel lehetősége, de nem hozták ki belőle. Az élelmezési szakemberekkel ültem egy asztalnál, kérdeztem is rögvest, mi ez. - Petőfi szelet csirkemellből - felelték. - Csirkemell füstölt kolbásszal, sajttal és lila hagymával töltve. Máskor jobb szokott lenni, most valahogy szegényesre sikeredett - főzték hozzá.
Megindult a vezérhangya, egész délután törtem a buksimat, hogyan lesz ebből valami fogamra való étek. Először az Interneten kerestem rá. Hát nem jött be. A legtöbb leírás szerint a Petőfi-szelet vagy -rostélyos egy lecsós mártással nyakon öntött, burgonyalángossal tálalt húsétel, kolbászt még véletlenül sem emlegetnek a receptek, legalább is az a néhány, amit megnéztem. Ezen a vonalon tehát nem tudtam elindulni. A burgonyás lángos viszont adott egy ötletet. A csirkemell mint alapanyag jónak tűnt, csak éppen egy egész filé megtöltve már jókora adag, ami egy evésre sok, arról nem is beszélve, milyen nehéz fritőz híján jól átsütni. Végül azt találtam ki, hogy a vékonyra klopfolt csirkemell szeleteket töltöm meg, majd felgöngyölöm, összetűzöm és úgy sütöm ki. Ahhoz viszont, hogy a csirkemell ne száradjon ki, egy jól záródó kérget kell rá sütni valamiből. A párizsi bunda vagy egy tócsitészta jó megoldás lenne. Itt ugrott be a krumplis lángos, az valahol a kettő közt van. Kerestem krumplis palacsinta recepteket. Volt számos, összeállítottam a nekem tetsző verziót.
Innentől már csak meg kellett valósítani a dolgot. Természetesen szokás szerint másként alakultak a dolgok.
Hozzávalók a töltelékhez:
- 3 csirkemell filé
- 25 dkg puha füstölt kolbász
- 45 dkg darált sertéslapocka
- 15 dkg sajt
- 1 közepes fej fehér hagyma
- só
A tésztához:
- 40 dkg főtt krumpli
- 40 dkg búzafinomliszt
- 1 l tej
- 1 dkg só
- 1 mokkáskanál sütőpor
- 2 egész tojás
- olaj a sütéshez
A csirkemellfilét vékonyra szeltem és fólia alatt kiklopfoltam. Megsóztam és egy éjszakára a hűtőbe tettem.
Másnap ledaráltam a héjától megszabadított kolbászt meg a csirkemellről leesett darabokat.
A darált húshoz adtam a kolbászt, a felkockázott hagymát és a sajt. Az ötágú villával alaposan összekevertem. Mivel a kolbász elég fűszeres volt, a hagymán kívül csak némi sóval ízesítettem.
A szeleteket megtöltöttem a töltelékkel, majd összetűztem fogvájóval.
Itt kezdődtek a bajok. A szeletek - gyaníthatóan a sózás hatására - egy számmal összébb mentek. Csak egy kevés tölteléket sikerült beléjük szuszakolni, az is kilátszott imitt-amott. Sebaj - gondoltam - a tészta ápol és eltakar.
Ekkor jött a következő lepetés és a következő fejvakarás, a töltelék háromnegyede megmaradt. Mindegy, valahogy majd csak lesz.
A főtt krumplit krumplinyomón áttörtem, mikor kicsit meghűlt, 6-7 deci tejjel és a többi hozzávalóval sűrű palacsintatésztává kevertem.
Nekiláttam kisütni a húst. Először kicsit leragadtak, de ahogy kicsit megszilárdult a tészta, könnyedén feljöttek a serpenyő aljáról. Ahol kilátszott a hús, pár pötty tésztával "befoltoztam" a lyukat.
Mikor megsütöttem az összeset, kiderült, hogy tésztából is maradt jócskán. Gondoltam egyet, a maradék tejjel felhígítottam a tésztát, egy öntésnyi olajat is belekevertem.
Elkezdtem palacsintákat sütni belőle. A kelt palacsintánál írtam, milyen átkozott nehéz bánni vele sütéskor. Hát ez még arra is ráver. Puha, de nehéz, ha elsőre nem sikerül egy mozdulattal megfordítani, akkor már megette a fene. Illetve én ettem meg. Üresen is isteni íze van! Az első tökéletes lett, de másik már miszlikbe ment. A vége felé még egy rokkant lett, de azt még fel tudtam használni. Összesen 11 palacsinta lett.
A palacsintákat megtöltöttem az igazságosan szétosztott töltelékkel. (Igen, tudom, hogy mire hasonlít.) Egy kerámia sütőformába fektettem őket, megkentem tejföllel, majd ráreszeltem a maradék sajtot.
Hármas fokozaton egy órán át sütöttem.
Mivel keveselltem a szénhidrákat, kevés mexikói zöldséges rizst főztem mellé.
Nagyon ízes, bőséges étel lett. Mondjuk, alig volt köze az ihlető fogáshoz. Nem is tudom, hogyan kellene hívni. Veszprémi húsos palacsinta? Hm?