Benzin pecafüggő. Igen súlyos pecafüggő. Pár éve rákapott a pergető horgászatra, amikor csak teheti, a fekete sügérek és a süllők üldözésére indul. Hétfőnként fájdalmas képpel tapogatja az egész napos dobálástól sajgó könyökét. Okos telefonján folyamatosan az árverési oldalakat bújja, és licitál a betegnél betegebb nevű és -kinézetű csalikra. Szilikonból készült, mangamintás mocsári szörnyek, epilepsziás rohamban fetrengő kacsacsibe vergődését vagy éppen a háton úszó féllábú nyílméregbéka mozgását imitáló bigyók, hozzájuk szamurájkardból kovácsolt, gyémánttal hegyezett, lézerrel köszörült horgok, yetiszőrből font előkék érkeznek nap mint nap a postára. A postáskisasszony nem, hogy név szerint ismeri, de Viber-en értesíti is, mikor újabb szállítmány érkezik, ami nem baj, mivel a hivatal négyig van nyitva és Benzin is éppen addig dolgozik. Ilyenkor angolosan elslisszol egy negyed órára, és boldogan veszi át a legújabb csodát.
Ha valami miatt egy hétig nem jut ki a vízpartra, beüt a krach. Komoly elvonási tünetek ütköznek ki rajta. Búskomorságba esik, arca elszürkül, vérágas szemei zavaros vizenyőben úsznak. Folyton szipog és a hangja rekedtessé válik. Pótszerként be-betol egy horgász DVD-t a céges gépbe, és hangosan szuszogva lesi a japánul karattyoló sztárhorgász minden mozdulatát.
Egy hétvégi peca ígérete persze hamar csökkenti a tüneteket, tíz perc horgászat után, mintha csak kicserélték volna, majd kicsattan. Amúgy a C&R elkötelezett híve és a halat enni sem szereti, évente talán három halat, ha hazavisz.
Legutóbb aztán az történt, hogy egy pórul járt süllő olyan mélyen lenyelte a Deps Kakuru Limited Model Noisy Type Lure műcsalit, hogy mire sikerült kipiszkálni a szájából, már nem volt benne élet. Benzin ugyan bevetett minden ismert praktikát az újraélesztéshez - éppen csak állatorvost nem hívott -, de végül szerencsétlen pára kiszenvedett. Na ezt a halat kaptam meg én, és főztem belőle egy keleti jellegű levest.
Bár a hal már hullaként ért partot, utazott is vagy 30 km-t a csomagtartóban és én is pihentettem egy órát a Söröző kövén, igazán friss volt.
Nyilván van, aki úgy gondolja, hogy főbenjáró bűn ezt a nemes állatot, a halak királynőjét ilyesmire elpazarolni, de ez az apróság - például sütve - a fél fogamra sem lenne elegendő, így meg kijött három tányér leves belőle. A fotózáshoz mindjárt az Ázsia Bt-nél frissen beszerzett leveses tálkában tálaltam az első adagot.
Hozzávalók:
- 1 db 50-60 dkg-os fehér húsú hal kifilézve, lebőrözve
Az alapléhez:
- A hal feje és csontja (bőr nélkül, az kuka)
- 1 kis csokor petrezselyem zöld
- 1 szál kapor
- 1 szál angol zeller vagy szárzeller (nekem sajnos most nem sikerült szereznem, egy szál hagyományos zellerlevelet csórtam a piacon)
- 10 szem fekete bors
- a babérlevél
- 1 kis csokor kakukkfű (csak szárított jutott bele)
- 5 cm-es darab póréhagyma karikára vágva
- 1 karika citrom
- 2 dl száraz fehérbor
A leveshez:
- A hal húsa
- Diónyi gyömbér vékonyra szeletelve
- 2-3 gerezd fokhagyma vékonyra szelve
- 2 mogyoróhagyma vékonyra szeletelve
- 1 csili kimagozva, apróra vágva (jelen esetben szárított került bele, éppen nincs szezonja)
- 5 cm-es darab póréhagyma (a fehér részéből) julienne-re vágva
- 1 kiskanál osztrigaszósz
- 1 teáskanál halszósz
- 1 szál citromnád hosszában és keresztben félbevágva
- 6 db lime levél kierezve, apró darabokra tépkedve
- 1 kiskanál kristálycukor
- negyed lime leve
- só
- 1 evőkanál olaj
- 10 dkg üvegtészta forrázva
A tálaláshoz:
- Kevés fiatal hagyma (Ha a vendéglős ád magára, mindig van fiatal hagymája.)
Elsőként az alaplét főztem meg. A hozzávalókat 1,5 l vízzel és a fehérborral feltettem főni. A zöldségeket nem kötöttem csokorba, mivel le szándékoztam szűrni az egészet.
A forrástól számított 20 percig kis lángon főztem, majd félretettem egy kis időre hűlni.
Míg az alaplé főtt, készítettem egy nagyon hideg sóoldatot, és a filéket beáztattam.
20 perc múlva kiszedtem a halat, és kb. 1 cm-es csíkokra vágtam.
Az alaplét egy textildarabon átszűrtem. Nem lett annyira tiszta, mint vártam, de sűrűje azért fennakadt.
Egészen kevés olajon megpirítottam a mogyoróhagymát.
Beleszórtam a csilit, a fokhagymát és a gyömbért, és azt is megfuttattam egy kicsit.
Felöntöttem az alaplével, beletettem a citromnádat és húsz percig főztem.
Ezután belefacsartam a lime levét, hozzáadtam a halszószt és az osztrigaszószt. Megcukroztam, és a lime leveleket is beletettem.
Újabb 15 perc főzés után megkóstoltam a levest, kicsit sótlan volt, halszószt már nem akartam beletenni, sóztam hát rajta egyet. Utána beletettem a halat és a póréhagymát, ezután már csak 5 percig rotyogtattam. A haltól kicsit opálos lett, felesleges volt aggódnom az alaplé zavarossága miatt.
Végül hozzáadtam az elkészített üvegtésztát, és amint felforrt, el is zártam a gázt, a citromnádat kihalásztam belőle.
Tálaláskor megszórtam egy csipetnyi finomra vágott tavaszi hagymával.
Könnyű, üde, kicsit talán szokatlan levesem lett. Csiliből talán nem ártott volna egy enyhébb verziót használni, de így is nagyon jól sikerült.
