A sok-sok sóba-vízbe főtt krumpli adta az ötletet, hogy most egy gyorsan elkészülő, ámde nagyon kalóriadús fogást szeretnék enni: a krumpligánicát (ganca, dödölle, cinke).
Kicsit azért változtattam az eredeti zalai recepten, mert én biz kevertem a tésztájába is pirított szalonnát meg hagymát.
Terveztem egy újabb kisfazéknyi főtt krumplit, mert nagyon szeretem csak úgy, köményesen eszegetni, a levét meg lehűtve meginni. Meg is hámoztam hozzá a krumplit, amikor eszembe jutott, hogy ehetnék már megint dödöllét! Begyűjtöttem a hozzávalókat:
- 5 szem krumpli (kb 35 dkg)
- 10 dkg liszt (legyen inkább 15 dkg!)
- 2+1 fej vereshagyma
- 5 dkg szalonna
- 5 dkg pecsenyezsír
- 1 lilahagyma
- 4 ek zsír
- só
- kömény (opcionális)
A szalonna később került a hozzávalókhoz. Felkockáztam a hámozott krumplit, egy kislábasban vizet melegítettem egy evőkanál só és egy kiskanál kömény társaságában. Felkockáztam a hagymákat és beletettem a krumplit a vízbe, amit forrásig melegítettem, majd levettem a lángot kicsire alatta.
A pecsenyeszaftot egy serpenyőben forrósítottam fel, majd - miután keveselltem a zsírt - felkockáztam a szalonnát is hozzá. Addig hevítettem, míg a szalonnából minden zsír kisült, és kopogósra sült a pörc.
Beletettem a hagymát és lepirítottam sötétre. A krumpli meg megfőtt, de mivel féltem, hogy a pici lábasba nem fér majd a többi hozzávaló, átköltöztettem a tottyos lábasomba. Picit több lett a lé, mint amit a receptek írnak, de már nem volt kedvem kivenni belőle.
Krumplitörővel összetörtem a lében a krumplikat, és egy közép híg kását kaptam. Gondoltam egyet és beleöntöttem a szalonna-hagyma kombinációt - csak nem árt meg a plusz kalória... Jól összekevertem, majd hozzáadtam a lisztet. Ezt addig főztem folytonos keveréssel (ezért nincs kép róla), míg elvált a lábas oldalától.
Most viszont nincs hagymám, amibe forgathatnám a cinkéket, ezért kerestem egy lilahagymát a kamrában, meg egy kis mangalicazsírt (nagyon kevés sertészsírt eszünk, egy fél kilós doboz kitart fél évig is!). A hagymát felkockáztam, és a forró zsírban lepirítottam.
Ebbe a zsírba mártott kanalakkal gombócszerűségeket formáztam, amit ugyanitt meg is pirítottam kicsit mindkét oldalán.
Az első adagot azon melegiben tányérra tettem és tejfellel megettem. A maradék tésztát pedig betettem a hűtőbe: jó lesz az holnapra!
Finom volt ám, de nagyon jóllaktam vele :)
Másnap délben eszembe jutott, hogy ott a többi tészta, enni kéne. Egy hagymát 2 kanál zsíron lepirítottam gyorsan. A kihűlt tésztát sokkal könnyebb volt formázgatni két kanállal. Mind belefért egyszerre a serpenyőbe.
Már csak meg kellett forgatni, hogy a másik felük is pirosra süljön.
A teraszon - napsütésben - ettem meg házi tejfellel (amiről kiderült, hogy házi joghurt, vagyis egészséges ételt ettem!).
Tanulság az van: több lisztet kellett volna beletenni, mert nagyon kenődős lett a tészta (nem véletlen, hogy hidegen jobban volt alakítható).
Majd legközelébb :)