Rákívántam a spenótpürére, de lusta voltam mélyre ásni a csodahüttõben. Egy kis adag kéznél volt. Waka sok mángoldot posztolt a minap, lementem hát a veteménybe, és leszedtem egy nagyobb marékkal.

Még soha nem ettem és elõször vetettünk (ráadásul Peruból hozta a magot a feleségem), muszáj hát fõzni nekem is. Ráadásul csodás színe van! Van itthon házi tej is, azzal fogom felönteni.

Ugyan a feleségem szerint õk csak a szárát ették anno, mert a levele szerintük keserû volt, de gondoltam, ha spenóttal keverem, és kicsit megtolom a fokhagymát is bele, akkor nem lesz ott semmi baj. Így azután összeszedtem mindent:

• 1/2 kg párolt mirelit spenót és a párolóleve (a csodahüttõbõl)
• 1 nagy csokor bordó mángold a kertbõl (még nem fagyott el!)
• 1 liter házi tej a Farmfutártól
• 2 ek disznózsír
• 1 FEJ fokhagyma
• 1 ek liszt
• 1 tk só
• 3 ek házi kenyérmorzsa
• sok tekerés feketebors (most Lampong)
• 4 tojás (mert éhes vagyok)

Ez egy nagyon egyszerû étel, de én nem tudok betelni vele. A mángoldot nagyon alaposan lemostam: volt ott sár, liszteske és még mini csiga is. A leveleket levágtam a szárakról, és a szárakat apróra daraboltam, a levelet meg felszecskáztam.

Elõször is a levélszárakat pároltam meg zsíron, mert az valószínûleg sokkal keményebb, mint a levél. Ezt egy szitával kiszedtem a serpenyõbõl, és félretettem egy tányérban késõbbre. A levélnyesedéket is megdinszteltem a zsíron (megkóstoltam, de nem volt keserû).

Megpucoltam a fej fokhagymát és lereszeltem. Jó sok lett :) A mángoldlevelet is a szára mellé tettem a tányérba. A maradék zsírba szórtam a rántásnak való lisztet.

Daráltam a rántásba borsot (én a spenótot sok borssal szeretem), majd beleborítottam a fokhagymát. Csak addig kavartam, amig el nem kezdett erõsen jönni az illata. Ekkor beleborítottam a mirelit spenótlevelet - az gyorsan lehûti, és nem fog megkeseredni a fokhagyma.

Kavargattam, majd a spenótlevet is beleöntöttem. Azzal is kavartam, de végül beletettem a mángoldot is. Felöntöttem a tejjel, megsóztam.

Felforraltam, hogy a rántás kifõjön benne. Nem volt túl sok a liszt, ezért pár kanál kenyérmorzsát kevertem még hozzá. Botmixerrel végül nem pépesítettem - szeretem, ha picit darabos a püré. Fogtam a laktózenzim tablettákat és összezúztam a mozsárban (sajnos laktózérzékeny vagyok, de így meg tudom inni a friss tejet is).

Megfõztem a kenyérmorzsát is, hozzáadtam az enzimet és kicsit lehûtöttem a pürét. Egy serpenyõben 4 tojás tükörtojásnak felütöttem, amire további borsokat szórtam. Azonnal szedtem magamnak a pürébõl.

További borsra vágytam - daráltam is rá kicsit. Hogy a villakép se maradjon el, ettem belõle villával is. Így, hogy nem pürésítettem túl, a levél és szár rostok fenntartották az ételt a villán. Azért végül kanállal fejeztem be az ebédet.

Nos, a mángold finom volt, de elvesztette a gyönyörû bordó színét. A sok fokhagyma akkor is izlik, ha csak simán spenótba teszem ...

Jövõre is vetünk, mert nagyon gyorsan fejlõdõ növény: a vetés után 60 nappal fél méteresre megnõtt.