Blogkocsma

Ilyentájt érik be az Ökörszív, meg a SanMarzano paradicsom, ami a zömét képezi a veteményesem szabad helyének (a csilipaprikák azért még több helyet foglalnak el). Elsősorban tepsiben sütöm meg fűszerágyon, amivel igencsak összemegy és kevés üvegcse is elég a tárolásához.

Idén kicsit más a helyzet, mert kevesebb palántám fogott meg rendesen, viszont rengeteg koktélparadicsom terem. Fűszer van bőven - reklamálnak is egyesek, amikor használom :)

A legutóbbi XIX. századi költő után most egy Író került az étlapra. Megint ment az ötletelés már kedden, hogy mi legyen a menü hétvégén. Aztán jött az isteni szikra. Egészen pontosan Százados Asszony nézett utána, mi lesz az aznapi ebéd, és örömmel konstatálta, hogy Jókai bablevessel csillapíthatja az éhét aznap. Meg is volt legott, mit kell főzzek.
Persze, utána kellett néznem, hogy mi az autentikus recept, mielőtt belém száll valami troll, mert nem úgy csináltam, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. Aztán, a recepteket látva rájöttem, hogy nem is fogom úgy főzni. "Füstölt malacköröm babba főzve", méghozzá jó nagy szemű babba. Csótánybab éppen lenne a csarnokban a magboltban, csak éppen időm nincs elmenni oda, füstölt malackörmöt viszont még aranyárban sem kapnék. Maradt tehát a füstölt csülök, amiből éppen volt még egy fél lefagyasztva, meg a tarkabab, amit hazafelé az ábécében meg tudok venni. Szóval, még neki sem álltam, máris két kompromisszumot kellett kötnöm, és hol volt még a vége. Egy biztos volt: a névhasználat ugrott.

Biztos van ennek valami neve is, de nem találtam rá. A lényeg, hogy többféle disznóhús készül együtt a krumplival egy tepsiben.

Semmi faxni, mondaná valaki, de azért nem úsztam meg némi mosogatást.

Néha rámjön, hogy valami könnyű húslevest kéne főzni. Ne tartson napokig a megfőzése, de legyen benne minden, ami finom.

Ilyenkor megyek a "csodahüttőhöz", hogy mit ad nekem. Az esetek nagy részében a baromfifiókban van valami aprólék, ami pont jó.

Itt az ősz, mindenféle zöldség kapható majdnem elfogadható áron (meg egy pár meg is terem a veteményesben). Ezekből ilyentájt szoktunk eltenni télire - sokat.

Mivel a fagyasztóban ennyi hely nincs, leginkább szárítjuk az alapanyagokat. Vegetát mi nem használunk, marad a leszárított reszelt zöldség.

Rettentő módon felszaporodott a "csodahüttőben" a marhacomb szelet. Addig-addig, hogy mikor feleségem még az USA-ban ette a legjobb steakeket, kirúgtam a hámból.

Meghagytam két szeletet egy esetleges sovány marhahúslevesnek, a többit meg vadasnak készítettem el.

Most (is) posztolom, mert azt az őszi káposztából jobb készíteni: cukor van benne, viszont víz már csak kevés.

Barátunk - akinek dílere van - kérdezett a minap, hogy van egy fej káposztája, nem akarok-e cvekedlit főzni? Mert ő nagyon szívesen enne :)

Kellett már valami komolyabb étel hétvégére. Hosszan hezitáltam, mit főzzek. A káposzta jó kiindulási alapnak tűnt, már csak azt kellett eldöntenem, mit tegyek bele. A füstölt csülök evidens volt, ehhez kellett még valami. A bab és a nyers sertéscsülök közt hezitáltam. Hazafelé befutottam az ábécébe pár apróságért. Szokás szerint elnéztem a húspult felé. Leesett az állam. A pecsenyekacsa kilója 400 forint volt, a szányvég nélküli kacsaszárnnyé 200! Legott kértem egy kacsát és egy bő kiló szárnyat. A madár 2,4 kg-os volt, ebből a jövő hét végén lesz sült, a szárnyat viszont a káposztába főztem bele sertéscsülök helyett.
A szárnyak szörnyű tokosak voltak szokás szerint, de erre is kifundáltam egy megoldást, remélve, hogy beválik. Bevált.

Nagyon rákívántam egy komolyabb adag spenótra! Amúgy is helyet kell csinálni a hűtőben más alapanyagoknak, vadásztam hát.

Találtam is '17-ből, '19-ből és idénről is eltett párolt parajt (én mindig kicsit ledinsztelem a leveleket ghí-ben és úgy fagyasztom - kevesebb helyet foglal, az ízén meg nem változtat).

Ebédnél kérdezte a kollegina:
- Mit eszel?
Elmondom neki.
- És mi a neve?
- Béla.
- Mi?
- Nem adtam neki nevet, - válaszoltam - most főztem ilyet először.
Így lett Béla a fűszeres cukkini sajttal és virslivel.
Ami az idei cukkinitermést illeti, leginkább a természeti katasztrófákhoz vagy a kormány teljesítményéhez illő jelzőkkel lehetne leírni. Természetesen mindez főképp az időjárás rovására írható. Két alkalommal sikerült szednem pár nyeszlett, a vízhiánytól eltorzult darabot, ebből készült két evésre elegendő étel. Amolyan hétközi fogás volt, ilyenkor meló után és kert előtt elég korlátozott időm van főzni, tehát valami gyorsan elkészíthető ételben kell gondolkodnom. Egy fiatal cukkinikből és némi töltelékáruból összedobott kaja épp beleillik ebbe a kategóriába.

Lencsét kerestem a kamrában, de mindenütt csak vöröslencse volt. Találtam összesen három kilónyit! Fogalmam sincs mikor fog ennyi elfogyni, amennyire visszaemlékszem az étkezésünkre.

Feleségem évente kétszer csinál valami forró levest belőle, de ez minden. Most viszont nem volt más lehetőségem: egy adagot ebből meg kell főznöm enyhén indiai fűszerezéssel.

Feleségem sütötte, mert ő is bedőlt az éppen esedékes receptrohamoknak. Mindenki ezt a fogást készíti, több-kevesebb sikerrel.

Azért végigfotóztam a munkát, hogy dokumentáljam: mi sem maradtunk ki rohamból!

Általában is jól sikerül, de most egy év kihagyása után fergeteges sikere volt.

Szerintem így a COVD végefelé az emberek akár a vasszöget is megették volna, csak legyen egy kis összejövetel végre.

Valami csodaszép húsos sertésgerincet kaptam, amiből kéne valamit készítenem.

Abban biztos voltam, hogy a csontot lassú és hosszú főzéssel alaplévé redukálom, de még nem tudtam, mi legyen a rajta lévő sok hússal.

Megint úgy jártam. Hát, ahogy szoktam. Belefutottam valamibe, ami nem volt rossz, csak éppen úgy gondoltam, én jobban el tudnám készíteni. Aztán persze belevágtam és végeredmény egészen jó lett, csak éppen még a kedves mamája sem ismert volna rá. Na de kezdjük az elején.
Eljött augusztus huszadika.

Előtte nap ünnepi állománygyűlés, majd ünnepi ebéd, ingyen természetesen. Jó ideje nem járok le ebédelni, de a potya kaja azért mégis elcsábított. Volt valami leves, nagy szám nem lehetett, mert már nem is emlékszem, mi volt. Ellenben a második. Csirkemell filé töltve, kirántva, vegyes köret, ubisali. A csirkemell egészen jó lehetett volna, de valamiért nem volt az. Olyan, nem is tudom, fáradt vagy elnagyolt, összecsapott érzete volt. Pedig benne volt egy izgalmas étel lehetősége, de nem hozták ki belőle. Az élelmezési szakemberekkel ültem egy asztalnál, kérdeztem is rögvest, mi ez. - Petőfi szelet csirkemellből - felelték. - Csirkemell füstölt kolbásszal, sajttal és lila hagymával töltve. Máskor jobb szokott lenni, most valahogy szegényesre sikeredett - főzték hozzá.
Megindult a vezérhangya, egész délután törtem a buksimat, hogyan lesz ebből valami fogamra való étek. Először az Interneten kerestem rá. Hát nem jött be. A legtöbb leírás szerint a Petőfi-szelet vagy -rostélyos egy lecsós mártással nyakon öntött, burgonyalángossal tálalt húsétel, kolbászt még véletlenül sem emlegetnek a receptek, legalább is az a néhány, amit megnéztem. Ezen a vonalon tehát nem tudtam elindulni. A burgonyás lángos viszont adott egy ötletet. A csirkemell mint alapanyag jónak tűnt, csak éppen egy egész filé megtöltve már jókora adag, ami egy evésre sok, arról nem is beszélve, milyen nehéz fritőz híján jól átsütni. Végül azt találtam ki, hogy a vékonyra klopfolt csirkemell szeleteket töltöm meg, majd felgöngyölöm, összetűzöm és úgy sütöm ki. Ahhoz viszont, hogy a csirkemell ne száradjon ki, egy jól záródó kérget kell rá sütni valamiből. A párizsi bunda vagy egy tócsitészta jó megoldás lenne. Itt ugrott be a krumplis lángos, az valahol a kettő közt van. Kerestem krumplis palacsinta recepteket. Volt számos, összeállítottam a nekem tetsző verziót.
Innentől már csak meg kellett valósítani a dolgot. Természetesen szokás szerint másként alakultak a dolgok.

Ezt ugyan még karácsony előtt követtem el, de valahogy nem jutott el a poszt fázisig.

Minden évben készítek lazacot hideg füstön, úgy szeretjük leginkább. Ráadásul sokáig eláll a sónak és a füstnek köszönhetően.

Nem sajtóhiba: nem csak feles sárgaborsó létezik (menzáink betonfőzeléke), de biz feleznek zöldborsót is. Erre vörösbor(de)minőségi  olvasónk hívta fel a figyelmemet, amikor ilyet keresett.

Találtam neki a madarasban, így vettem magamnak is, hogy kipróbáljam.

A módszerváltás után megszaporodtak az addig hírből sem ismert szavak. Jöttek a multik, kinyílt a világ, megjelentek az egzotikus ételek, az addig ismeretlen márkanevek. Azon nyomban el is kezdtük a szavakat a magunk képmására formálni. Így lett a Kika-ból kaki, a Lidl-ből Ildi, a Carpigianiból kapirgá'ni, a gyrosból gyors, a tzatzikiből deciki.
Titánia a kies Kos szigetén nyaralt idén, hozott nekem egy csomag tzatziki fűszerkeveréket. A gusztusos kis zsákocskában műanyag tasakban volt a fűszer. Legott ki is ötlöttem, hogy akkor tzatziki lesz két nap múlva ebédre. Az uborka elég sovány ebédnek ígérkezett, így vettem két csirkecombot hozzá, gondoltam, összedobok valami husit. De ha már tzatziki, akkor miért ne lehetne a hús gyros ízesítésű? Gyrosnak persze nem mertem nevezni, mert még megjelenik Zorba, aztán megnézhetem magam, vagy ami még rosszabb, jönnek a szakértők, és ízekre cincálnak a poszttal egyetemben. Szóval a hús és a saláta lett az ebéd alapja. Mondtam a leányzónak: Tita, pitát nem fogok sütni. Azt majd ő hoz - mondta.
A fűszert és a fellelhető recepteket vizslatva rájöttem, hogy a fűszerkeveréket most nem fogom felhasználni. Egyrészt a belé kevert sótól a nyilvánvalóan rosszul záródó tasakban már összeállt a keverék, másrészt az összes fűszerszám frissen rendelkezésre áll a kertben.

Ez biz előfordul, de általában egy évre elegendő a másfél kiló vajból készült ghí. Idén viszont sok palacsintát sütöttem, amit ghível sütve gyerekjáték feldobni a serpenyőből!

Akciósan jutottam Ammerlander vajhoz, ami egy nagyon jóízű vaj. Be is vásároltunk másfél kilót ghí célokra (nomeg fél kilót közvetlen fogyasztásra).

Végre érik a paprika és a paradicsom is a kertben! Legalább csinálhatok majdnem sajátból töltöttpaprikát.

Azért marhát/sertést/kacsát nem nevelek még, abban a vágóhidakra szorulok.

Roppant egyszerű étel, de annál finomabb! Nagyon rég ettünk már májat, ideje volt hozni. Feleségem zöldborsópürét rendelt hozzá de zellerlevél nélkül.

Mintha az elrontaná a borsót ... Node sebaj, majd külön szervírozom a zöldeket hozzá, akkor válogathat belőle.

Úgy is mondhatnám, hogy sült krumpli sajtszósszal, de így jobban hangzik. A mac and cheese mintájára készül. Hét közben pár részletben felszedtem a kertben az Impala krumplit, azzal a lendülettel haza is hoztam. Hétvégén kellett valami egyszerű, laktató és gyors ételt főznöm. Ez utóbbi kitétel végül nem valósult meg. Valamikor régen már főztem ilyet, de valahogy megfeledkeztem arról, hogy milyen időigényes kaja. Erre akkor kezdtem ráeszmélni, mikor már a harmadik adag krumpli sült, és még alig fogyott a nyersből.
Idő ide vagy oda, végül is megérte, mert szokás szerint jó lett.

Nem galuskával, mert a nokedliszaggatóval készítettem ... Feleségem megkívánta, mert régen csináltam nokedlit. Hozott is hozzá csirkedobverőt.

A kicsilyány is lecsapott rá, nomeg bedobozoltam két adagot a rendelőnek (már megint oltanak szegények).

Hetek óta kacérkodik velem egy kapirgálós csirke a csodahüttőben. Házi vágásból származik, reméltem, hogy az íze is igazolja.

Útban is van, meg foglalja is a helyet: elkészítettem hát a gyerekeknek.

Ritkán kapok szép nagy portobello gombát, de akkor nem tudok ellenállni neki (még az USA-ban szoktam rá). Most velem akart jönni a madarasból egynehány szép példány.

6 nagy fej volt: pont elegendő lesz a háziorvosnak, az asszisztensének és nekem vacsorára.