Nálunk tegnap fogyott el egy nagy adag. Hasonlóan szép volt a káposzta, és ettől jó lett a főzelék is. Olyan régi gyerekkori ízeket produkált.

Nejem nagy rajongója a plutykának. Szerintem a pulutyka név nem is egészen jó...
:-)

Melyik tájegységben hívják pulutykának?

@valkür:

litera.hu/irodalom/netnaplo/egy-jovevenyszo-nyomaban.html

Válogass!:D

Enném, bár ez az én ízlésemnek inkább leves.

@Kumari aki Nilüfer: Én még nem találtam eltérést a leves és a főzelék között!

-Igazad van, hogy igen megosztó fogás. Én gyerekkoromban valamiért rettenetesen utáltam. Márpedig anyám rendszeresen csinálta, mert a kertünkben termett. Az ebédnél rendszeresen „közelharc” volt, ha nem ettem meg, nem kaptam süteményt. Ilyenkor „bosszúból” kimentem a kertbe, kihúztam 3 sárgarépát, letörölgettem, és elrágcsáltam.
Aztán amikor kollégista voltam, úgy minden átmenet nélkül elfogadtam. Nem volt választási lehetőség. Nem volt sárgarépa. Egészen a katonaságig. Ott is gyakran volt, és ugye ott sem volt a’la carte. Egyik alkalommal ebédnél a mellettem ülő oldalba bök, és rámutat a szemben ülő tányérjára. Egy méretes félhernyó díszelgett rajta. Azt tudni kell, hogy ahol kb. ezer főre főznek, az nem egy fine dining étterem, ahol a borsócsirát egyenként helyezik a tányérra. Ilyen előfordul, de ezután megint sokáig nem ettem sehol „pulutykát”.
Az újabb fordulat akkor volt, amikor már családi körülmények között készült, és természetesen az akkori nejemnek elmeséltem a korábbi élményemet és akceptálta az elvárásaimat. Azóta rajta van az „étlapomon”. A múlt héten is csináltam, szinte ugyanígy, de én teszek bele szalonna bőrt amikor fő, és együtt főzöm a kolbásszal. Tudom ajánlani, de bármilyen más húskészítménnyel is, ami hizlal és emeli a koleszterin szintet. Ja, és a káposzta leveleit egyenként mostam meg és válogattam.

@Andrass9: :D A főzelék SŰRŰ. nem létyós...kevés víz, sok cucc, és én amikor ezt a főzeléket berántom (több rántással, mint te, vagy kevesebb a leve eleve), plusz teszek a rántáshoz egy kis tejfölt..jó krémes, nem leveses a szaftja:).

@Kumari aki Nilüfer: Amit először készítettem borsófőzeléket, na az egy érdekes eledelre sikerült. Lisztes rántás durr bele, nem elég csípős, na még egy kis paprika, na még egy kevés... Aztán kihűlve is forrónak tűnt. Továbbá vacsorára is akartam egy tányérkányit szedni, nyár van, ki kívánja a forró ételt, jó az hidegen is. De a merőkanállal együtt kijött az egész az edényből, mert átlényegült pudinggá. Nnna, az nem volt túl híg. :D

Anyám azt mondta, akkor kész a főzelék, amikor a belekevert rántás plutyog ( megfőtt a liszt ). Lehet, hogy ezért hívják a rántásos főzlékeket sok felé pulutykának? A híg rántásos ugyan is nem plutyog. Bevallom felénk nem ismert étel megnevezés.

Ez nekem is levesnek tűnik inkább. Én is szoktam főzni, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag még a nagyon válogatós nagyobbikom is megeszi. Sűrűbbre csinálom rántással és mindig van benne köménymag is, de csak őrölve tehetem bele, mert különben beszól a család. Szigorúan kis kockákra vágott sertés pörkölttel szoktuk enni. Sokan utálják, mert még nem ettek finomat, bár ehhez az ételhez is fel kell nőni szerintem. A felejthetetlen Bächer Iván írja :
"A kelkáposzta-főzeléknek ugyanis, éppúgy, mint készítőjének, érni kell. Mikor az ember hazatalál, mert hazatalál biztosan, ha másképp nem, hát szag után, szed a tányérra a pirosas, zöldes főzelékből és rálocsol a szívet melengetőn piros pörköltből pár kanállal, beleszagol, és a köményes fokhagyma áradó illata lassan betölti a rászakadt magány láthatatlan harangját.

És akkor az ember, csak a forma kedvéért megkérdi: ki kér? És akkor egy húszéves gyerek jelentkezik, és fölfalja az egészet.

És akkor oda van minden koncepció már megint."

Kb. 30 éve szeretném megfőzni a gyermekkorom kedvenc kelkáposzta főzelékét, aminek az íze most is a számban van. Még sose sikerült. Már nem tudom melyik nagyon bölcs ember mondta, hogy a halottjainkkal együtt mennek el az ételeik is.

@bouquet: Ez így van, Soha, de soha nem tudtam OLYAT főzni, mint anyukám.

@szivar: Na jó, az a másik véglet, a betonfőzelék:DDD

@Kumari aki Nilüfer:

Előbb utóbb sikerülni fog. Nekem a múlt héten főzött kelkáposztafőzelék pont olyanra sikerült, de ehhez az is kellett, hogy jó volt az alapanyag.
A vastag levelű, sötétzöld kelkáposztából soha nem lesz jó étel, mert nem olyanok a tulajdonságai, mint a szintén sötétzöld fodroskelnek.
Régen a külső levelek alatt szép, zsenge világoszöld levelek sorjáztak. Mostanában többször láttam boltokban is ilyen fajtát, ezért is vettem. A külső levelekbe fűszerezett csirkemellaprót tekertem, és fűszeres tejszínnel leöntve, sajttal megszórva sütőben megsütöttem. Nagyon jól sikerült.

@Kumari aki Nilüfer: Valahol el kell kezdeni. :) Ez az idő tájt volt, amikor az egyik gyakorló szakácsnő kolléganő panaszkodott, hogy negyven percig főzi a tojást és mégis kemény... Győztem a fejem a falba verni. :D

@szivar: Szegénynek még senki nem mondta, merthogy ezt "mindenki tudja". Ezek szerint gyerekkorában se tanitották tojást főzni...

@látjátok feleim szümtükkel: @szivar:
Mivel magam is nagymama vagyok, elkezdtem én gyakorolni vagy ötven éve:) de a saját gyerekkorom ízeit, nem mindig sikerül előhozni, azt csak anyukám tudta.
Másrészt egész biztos, hogy manapság szinte semminek nem olyan az íze, hol vannak azok a névtelen, de ízes falusi paradicsomok, cikkelyes sárgadinnyék( nem, amit manapság veszünk, azokat meg se közelíti,), a Gül Baba krumpli, az édes murok (sárgarépa), amit az ecsedi lápi kotuban termesztettek, szóval nem arról van szó, hogy nem tudnék főzni, hanem arról, hogy ma minden más, Úgy vélem, ötven év múlva, ha az emberiség ki nem végzi magát, az enyéim pont ezt fogják mondani.

@látjátok feleim szümtükkel: És igen, a harsogó zöld kelkáposztafőzelék nekem idegen, a miénk abból a belső világos részből készült. Ezt úgy hidalom át, hogy nagy fejet veszek, ami kemény, annak belül ilyen világos és zsenge a lapuja.

@Kumari aki Nilüfer:

De az íze még sem olyan ezeknek a kelkáposztáknak, mint a gyerekkorunkban termesztetteknek. Kivesztek, vagy legalább is a tömegtermelésből eltüntek olyan zöldségfajták, amiket mi ettünk. Pl. a törpe paradicsom sem nagyon divat már.

@Kumari aki Nilüfer: @Andrass9: az én faterom semmilyen főzeléket nem volt hajlandó megenni. Azt mondta, a gezemice a disznónak való.
A levest viszont szerette, úgyhogy nálunk minden levesnek készült. Tökleves, kelkáposzta leves, zöldbableves, mélytányérból, kanállal, szó nélkül megette. De a főzeléket, azt nem tűrte. Ezt is jóízűen megette volna, ha levesnek hívják.

@Kumari aki Nilüfer: vigasztaljon a tudat, hogy 50 év múlva valaki ugyanezt fogja leírni, csak majd a Kumari nagyi főztjére fog emlékezni.

@valkür:

Anyósom meg nem is főzőtt főzelékeket. De volt tejbeleves, tejes zöldbableves és sárgarépaleves, és kész a választék. Ja meg toros és töltött káposzta.

@szivar: :-) ez nekem a kiszállításos ételesdobozoknál jelentkezik. Pár kolléga szokott volt rendelni (covid mentes idők boldog munkahelyi konyhái, ajjaj) ilyen dobozos főzeléket. Amikor kiborítják a tányérra, még a doboz mintája is rajta van a főzelékkockán. Még csak nem is rezeg, amikor kicsusszan a dobozból.
Nem tudom, városi legenda-e a szocialista idők népélelmezési szakácsának mondása, miszerint minden anyaghányadot fel lehet javítani jó sok liszttel.

@valkür: Sőt! Fel is kell, mert rendes alapanyag soha nem volt elég (miből készült volna otthon a főzelék??? :)

@Andrass9: jah, ezt nyögjük most, hogy generációkkal utáltatták meg a zöldséget. A menzai meg üzemi szakácsok kreativitása meg kimerül annyiban, hogy aszalt szilvával vagy juhtúróval töltik meg a rántott húst. Zöldségnek meg marad a betonfőzelék, vagy a minden ízétől megfosztott, lottyadt, kilúgozott mexikói zöldségköret.

@Kumari aki Nilüfer: A pékségbe hoztak fokhagymát. Rá volt írva a címkére, hogy Makói hagyma, alatta apró betűkkel: származási hely Kína.... Na, az finom is volt, csak sóba kellett mártogatni a fogyasztás előtt, mint a paradicsomot vagy az uborkát. Hogy ugyan az se nem csípett, se nem volt fokhagyma ízű, az biztos. De hasonlított rá... Ugyanez van más terményekkel is.

Pl. a paradicsomnál azért ízetlen szar az, amit legtöbbször lehet kapni, mert a gazdák a kiszámítható hozamra törekednek és olyan fajtát vetnek (egyforma méret, egyforma terméshozam). A másik meg a gyorsérlelés, amikor a zöld paradicsomot betolják etilénnel (vagy más, nem ennyire környezetbarát anyaggal) és másnap(sic!) lehet vinni a boltokba a pirosakat...

A sárgadinnyét éretlenül szedik le, mert bizonyos mértékig utóérik. Vettünk már mi is olyat a boltban, amiből savanyúság lett, vagy anyám megette cukrozva... Egy sincs olyan, mint ami itthon termett, valami elfajzott fajta. Mentem ki valamiért a kertbe és megcsapta az orromat az illata. Ásó, kap és nagyharang eldob, s mint a vadászkutyák szokták, végigszagolgattam majd az összeset. Mondjuk a szomszéd az elég érdekesen nézett, de nem számít. :)

Szóval ezek a portékák nem saját fogyasztásra IS termelődnek, hanem csak eladásra. :(

@Kumari aki Nilüfer: szerintem ez több, mint alapanyag kérdés. Benne van az elmúlt gyermekkor, az eltűnt szülői ház, és még sok minden más. Megkockáztatom, hogyha valami tündér elém tenné a gyerekkorom kelkáposzta főzelékét, az sem lenne már ugyanolyan, mint az ötven évvel azelőtti.

@szivar: Elvileg termeszthetnek ők is ... hamár nálam is megterem, nem? :(((

@szivar: Azt nem tudom, hogy az eredetmegjelölés része-e "Makói" szónak, de azt hiszem a fokhagymánk az védett, tehát nem volna szabad máshol termeszteni.
Elég jó azonosító, ha a fokhagyma gyökere nincs kivágva, mert a kínaiak mindig kivágják!

@Andrass9: Aha... A kalocsai parika sem pont kalocsai. Lsd.: brazil paprika, aflatoxin. Ahol lehet, ott kihasználják a márkanevet és ennyi.

@Andrass9:

A védettség nem a termesztést tilalmát jelenti, hanem a név használatának tilalmát. Tehát a nem Makó és környékén termett fokhagymáról tilos azt állítani, hogy makói.

Nekem is nagy kedvencem, nem lehet elrontani. Sok köménymaggal, kis paprikával. Nagymama főztjét juttatja eszembe. Akkoriban nem hús volt mellé, hanem tükörtojás, vagy krokett. Legközelebb kipróbálom majorannával.

Nálunk a kelkáposztafőzelék egytálétel, lévén komoly mennyiségű hús is fő benne. Mostanában zömmel sertéscomb, mert azt a lányaim is megeszik(annyira, hogy mire hazaérek, nekem már nem is marad).
De gyermekkoromban tolnai barátoméknál is ilyet ettem, szóval nem egyedi eset.
Egyszer egy éhes vadászcimbora ugrott be hozzán és amikor kínáltam "kelkáposztafőzelékkel", elég csúnyán nézett rám. Utólag esett le, hogy náluk ez nyilván mást jelent. Pedig akkor még nem voltak gyerekek, vaddisznó bordacsontból, zsíros darabokból készült az étel.

@Boar.: Húsos kelkáposzta főzelék? Lehetne erről kicsit bővebben?

@valkür:

Nem értelek, hiszen nem vagy kezdő.:D

Felteszel bármilyen húst főni akár pörköltnek, akár paprika nélkül, köménymaggal, fokhagmával. Amikor már közel áll ahhoz, hogy a hús megfőtt, akkor bele teszel egy adag laskára vágott kelkáposztát ( de lehet rendes káposzta is, mert az sem rontja el ), meg apróra vágott krumplit, és puhára főzöd. Ha akarod besűríted rántással( én ezt preferálnám ), vagy összepaszírozott krumplival, de enélkül is finom. Csak nem szabad sok lével készíteni, mert nem leves akarna lenni.

@S. Cecilia: Mint láthattad, Waka receptjénél valaki nem is értette, miért nincs benne majoranna (mert én mindent túlfűszerezek - szerintük :)
blogkocsma.blog.hu/2021/11/16/kell_kel/full_commentlist/1#c41038180

@látjátok feleim szümtükkel: tulajdonképpen igazad van :-) De már csak a jövő héten, mert ma az ildiben kaptam bordáskelt (pak choi) és emiatt a hétvégén csak ázsiait főzök. Nagyon szép, zsenge zöldségek, vettem gyömbért is, a csili az sose fogy ki itthon, a szójaszósz se, jajj, azt se tudom mit főzzek, annyira örülök nekik :-)