Az elnevezés eredete az USA-ban leledzik, ahol a scampi egy elkészítési mód, nem pedig a garnélarák egy európai fajtája. Én ott tanultam, ezért ezt a nevet használom.

A garnélát nagyon rövid ideig szabad csak hőhatásnak kitenni, mert rágóssá válik. Ezért azután olyan recepteket találtak ki az elkészítéséhez, amivel éppen roppanós marad, vagyis nagyon hamar el is készül.

Ez itt most annak receptje, ahogy én ettem ezt Amerikában (nomeg néhányszor idehaza is, ha kaptam friss rákot). Összeszedtem a hozzávalókat, hogy ne kelljen keresgélni:

• 50 dkg szélesmetélt (bolti és saját)
• 50 dkg 20/30-as nyers garnélarák (1 poundban max 30 darab van, vagyis elég nagy)
• 2 pohárnyi aprított petrezselyem és zeller levél
• 5 FEJ fokhagyma (nem, ez nem sajtóhiba)
• 25 dkg finom vaj (ez sem)
• 1,5 citrom
• só
• bors

A zöldeket szárastul feldaraboltam - megpuhul az a serpenyőben, viszon nagyon jó íze van! A garnélákról lefejtettem a páncélját, mert az rágós :) A páncélokat külön tettem, így nem keverednek össze a hússal. A rákok szép rózsaszínűek voltak (állítólag).

A páncélokat a nagy serpenyőben egy fél pohár vízzel feltettem főni, hogy kinyerjem belőle az ízeket. Amikor a víz már kezdett elpárologni, hozzáadtam 5 dkg vajat, és jól felforrósítottam. Lesütöttem teljesen a zsírjára, ahogy nagyanyáink szakácskönyvében írják. Szűrőkanállal a mozsárba szedtem, ahol alaposan összezúztam az egészet. A megzúzott páncélt felöntöttem a vajjal, amiben sült, majd ismét leszűrtem - ezúttal kis műanyag tégelyekbe, amiket le is fagyasztottam "Rákvaj" megjelöléssel a szűkösebb napokra. Erról már nem született fénykép, de a csodahüttőben megtalálható ...

A citromot kisebb darabokra vágtam, a fokhagymát pedig megtisztítottam (igen, mind az 5 fejet!). Ezeket a késes aprítóval feldaráltam. Egy kis vajban megdinszteltem. Bódító citromos fokhagymaillat lengedezett a konyhában!

Közben a tésztát is kifőztem sós vízben, és hideg vízzel leöblítettem (az olaszok ezért felnégyelnének, de ez egy amerikai recept). További vajakat tettem a serpenyőbe és rálapátoltam a garnélát a fokhagymás vajra. Azonnal rátettem a felaprított zöldeket is, nehogy a rák túlfőjön! Még egy nagyobb adag borsot is daráltam rá, és 3 perc alatt kész is volt.

Mindenki kiszolgálta magát: egyik kézben a tányér tésztával, majd nagy adag vajas fűszeres garnélát kanalaznak rá.

Volt, aki csak kisebb adagot vett:

Ez a falat az ízek csimborasszója!!!

Négyen ettük és teljesen elfogyott. Ezt a maradék szaftot a maradék tésztával összekeverve megettem másnap reggelire ...

Nem a legolcsóbb étel, de nagyon gyors az elkészítése. Az íze pedig minden pénzt megér (szerintem).