Azért szívesen, mert az is került bele, no meg azért is, mert magamnak szívesen főzök, különösen mióta brit tudósok kimutatták, hogy aki főz magának, az jó eséllyel nem marad éhen, ha csak valaki el nem eszi előle a kaját.
Múltkoriban háborogtam, hogy a pulykazúza milyen piszok drága. 1340-ért adták a közeli boltban, de a csarnokban láttam 1500-ért is. Most kellemes meglepetésként ért, hogy kacsazúzát árultak a boltban 900 forint alatti áron. Vettem is legott egy kilót, aztán gyorsan felhívtam a hadnagyot, aki éppen valami ketogén vagy mi a nyavalya diétán van, persze, kellett neki is. Otthon a zsákmányt a fagyasztóba tettem, aztán törtem a fejem, hogy mi legyék belőle. Azt találtam ki, hogy szalontüdő módjára fogom elkészíteni. Igen ám, de ahhoz meg kellett volna valamennyi szív. Hazafelé az esélytelenek nyugalmával betértem a boltba, és láss csodát, volt kacsaszív, ráadásul egy ezres alatt kínálták. Abból is vettem fél kilót, így már megvolt a megfelelő alapanyag a főzéshez.
A legszebb az egészben, hogy vasárnap reggel, mikor jöttem haza az öntözésből a Hegyről, beugrottam a boltba, lesz, ami lesz alapon, és a szív már csak 650 volt. Természetesen ebből is kellett a hadnagynak, akinek már saját rekesze van a fagyasztómban, mert valahogy soha nincs érkezése eljönni a cuccáért.
Hozzávalók:
- 1 kg kacsazúza
- 0,5 kg kacsaszív
- 3 kis fej vöröshagyma
- 6-8 gerezd fokhagyma
- 2-3 babérlevél
- 8-10 szemes bors
- 2 kisebb sárgarépa
- 1 kis petrezselyemgyökér
- 8-10 kapribogyó
- 2-3 csemegeuborka
- 1 evőkanál kristálycukor
- 1 evőkanál liszt
- 150 g tejföl
- 1 evőkanál sertészsír
- ízlés szerint citromlé vagy a csemegeuborka leve
A húst megmostam, leszedegettem az oda nem illő részeket, aztán a zúzákat félbevágtam, a szíveket pedig bevágtam kissé.
Sóval, szemes borssal, babérlevéllel, az egyik fej hagymával és pár gerezd fokhagymával feltettem főni.
Három óra alatt, kis lángon rotyogtatva félpuhára főztem a húst.
Falatnyi darabokra aprítottam őket.
A többi zöldséget megtisztítottam, a gyökereket V-Gyulával juliennere vágtam, a hagymákat vékonyan felszeltem.
A zsíron megolvasztottam a cukrot. Piszok nehezen akart felolvadni, már kezdtem gyanakodni, hogy megint sót tettem a lábosba.
Az olvadt cukorra tettem a zöldségeket és lepirítottam, majd fedő alatt kicsit meg is pároltam.
A zöldségre került aztán a hús, azt pedig felöntöttem a kocsonyás főzőlével.
Felaprítottam a csemegeuborkát és a kapribogyót, és azt is hozzáadtam. Ment még bele pár babérlevél, némi főzőlé, meg egy jó löttyintés az uborka levéből.
Megint jött bő két óra csendes főzés, szerettem volna, ha igazán jól megpuhul.
Amikor aztán már elég puha volt, behabartam tejföllel. Kiforraltam, kevés citromlével még igazítottam az ízén.
A megmaradt főzőlé viszont olyan jó illatú volt, hogy sajnáltam volna kiönteni, ezért hagytam leülepedni, és egy flakonnal eltettem a fagyasztóba. Jó lesz valami levest feldobni vele.
Arra viszont már nem vitt rá a lélek, hogy ebben a kuka melegben nekiálljak zsemlegombócot főzni, azért egy csavartcső tésztát főztem ki hozzá.
Pont olyan lett, amilyet akartam. Kellemesen édeskés-savanykás, fűszeres és puha.
Hétfőn reggel munkába menet beugrottam a boltba valami reggeliért. Csak kíváncsiságból elnéztem a húspult felé. Nem hittem a szememnek, volt még szív, és 149 forintért adták. Engedték megszagolni, a világon semmi baja nem volt, meg is vettem mind, lett bő egy kiló. Most azt kellene kitalálni, ebből mi legyen.