A legutóbbi XIX. századi költő után most egy Író került az étlapra. Megint ment az ötletelés már kedden, hogy mi legyen a menü hétvégén. Aztán jött az isteni szikra. Egészen pontosan Százados Asszony nézett utána, mi lesz az aznapi ebéd, és örömmel konstatálta, hogy Jókai bablevessel csillapíthatja az éhét aznap. Meg is volt legott, mit kell főzzek.
Persze, utána kellett néznem, hogy mi az autentikus recept, mielőtt belém száll valami troll, mert nem úgy csináltam, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. Aztán, a recepteket látva rájöttem, hogy nem is fogom úgy főzni. "Füstölt malacköröm babba főzve", méghozzá jó nagy szemű babba. Csótánybab éppen lenne a csarnokban a magboltban, csak éppen időm nincs elmenni oda, füstölt malackörmöt viszont még aranyárban sem kapnék. Maradt tehát a füstölt csülök, amiből éppen volt még egy fél lefagyasztva, meg a tarkabab, amit hazafelé az ábécében meg tudok venni. Szóval, még neki sem álltam, máris két kompromisszumot kellett kötnöm, és hol volt még a vége. Egy biztos volt: a névhasználat ugrott.
Pénteken munka után le kellett mennem a kertbe leszedni a paprikát, mielőtt a fagy szüretel helyettem, szedtem fel némi zöldséget a leveshez. Hát, elég nyamvadtra sikerültek idén, gyaníthatóan az igencsak szerény csapadéknak köszönhetően.
Előző héten számláztatni voltam a virágboltban, a közeli hentesnél bevásároltam füstölt áruból, így megvolt minden, amit az ételbe szántam.
Hozzávalók:
- 0,5 kg szárazbab
- 0,5 kg füstölt csülök
- 0,3 kg füstölt kolbász
- 2 sárgarépa
- 1 petrezselyem gyökér
- 1 kisebb zeller vagy pár zellerlevél
- 1 kis csokor petrezselyem zöld
- 5-6 gerezd fokhagyma
- 1 közepes vöröshagyma
- 3 babérlevél
- 1 M-es tojás
- liszt
- só
- a tálaláshoz tejföl
Pénteken három óra alatt megfőztem a füstölt csülköt, a babot pedig beáztattam. A főtt csülköt kivettem a levéből és egy tányéron a hűtőbe tettem másnapig. A főzőlét az erkélyre tettem hűlni.
Másnap a csülök levéről leszedett zsírt feltettem egy lábosban melegedni. Hevítettem, míg a víz elpárolgott belőle, aztán rátettem a felkarikázott füstölt kolbász, meg pár szalonnabőrkét, ami a héten maradt a disznóságokból. Folyamatosan kevergetve megpirítottam.
Kiszedtem a kolbászt és a bőrkét, majd a zsíron megpirítottam az apróra vágott vöröshagymát.
A hagymára öntöttem a leszűrt babot, hozzáadtam a két babérlevelet és a fokhagymákból négyet, a kolbász közül kibogarászott bőrkéket, majd a csülöklével felöntöttem. Lefedve, kis lángon főzni kezdtem.
Míg a bab főtt, megpucoltam a zöldséget. Olyan férges volt a répa, hogy inkább zöldségszobrászat volt, mint pucolás. Közben a zeller nem fért el az asztalon, zacskóstul letettem az asztal lába mellé, hogy legközelebb akkor vegyem majd észre, mikor már kész az étel.
Közben a csülköt is felkockáztam.
Egy óra elteltével beletettem a zöldségeket és a csülköt a levesbe. Felöntöttem még némi lével, kicsit sóztam rajta.
Menet közben elkészítettem a tésztát. Nem rajongok annyira a csipetkéért, inkább a csurgatott tésztát szeretem az ilyen levesekbe. Kaptam tíz tojást egy közeli faluból, megköszöntem, aztán betettem a hűtőbe. Most szembesültem vele, hogy milyen aprók, majdnem XS méret. Ez már csak egy ilyen étel, apró bab, nyeszlett zöldség, pirinyó tojás. Sebaj, kettőből készült tészta.
A leves még két órát rotyogott csendesen. Ezután hozzáadtam a pirított kolbászt és belereszeltem a maradék fokhagymát.
Kapott még fél órát, aztán kanállal beleszaggattam a tésztát.
Kiforraltam, megszórtam apróra vágott petrezselyem levéllel, és elzártam a gázt.
Mivel több napra főztem, nem habartam be tejföllel, hanem tálaláskor tettem rá.
Mármint a második tálalásnál, mert elsőre megfeledkeztem róla.
Igazán jó tartalmas, füstös leves sikeredett. Bár az általam olvasott recepteknél berántották a levest, egyáltalán nem éreztem hiányát, így is elég sűrű lett.
