Néha rámjön, hogy valami könnyű húslevest kéne főzni. Ne tartson napokig a megfőzése, de legyen benne minden, ami finom.

Ilyenkor megyek a "csodahüttőhöz", hogy mit ad nekem. Az esetek nagy részében a baromfifiókban van valami aprólék, ami pont jó.

Most szerencsés voltam, mert farhát, zuza és nyak mellett találtam szárnyat és csirkemájat is szívvel. Akkor most ebből lesz egy leves:

• 1 komplett csirkeaprólék
• 1 sárgarépa
• 1 petrezselyemgyökér
• 1 szál szárzeller
• 1 kis vereshagyma
• 1 ek "biovegeta"
• 1 kis marék fejtettbab (találtam még a veteményesben)
• 1 kis girizd fokhagyma
• 1 kis csokor szárított zellerlevélszár
• 2 paprikacsuma (az nálunk mindenbe kell)
• 2 szem szegfübors
• 5 szem bors
• 3 nagy körömnyi szerecsendióvirág
• 1 nagy marék levestészta (cérnametélt)
• só

A gyökereket felaprítottam, a babot kifejtettem. A hagymát egyben teszem bele héjastól, így csak megmosom. A fűszerek és a fokhagyma mentek a teatojásba. A kis tottyosban főztem, ezért ott öntöttem fel a zöldeket 2/3-ig. Beledugdostam a baromfialkatrészeket is, így meg is telt a fazék. Meg is sóztam, majd közepes lángon hevítettem forrásig.

Egy negyed óra múlva megjelentek az első zsírkarikák a leves tetején. Lehet lejjebb venni a lángot, akkor nem lesz zavaros a leves. Egy óra múlva ránéztem - hát biz kicsit zavaros, de hab nincs a tetején, amit le kellene szedni. Lemertem egy pici fazékba három deci levet, amit felforraltam, és megfőztem benne a cérnametéltet.

Az így főtt tészta átveszi a leves ízét - sokkal jobb, mintha csak vízben főzném. Vissza nem öntöm a levesbe, mert a liszttől esetleg megforr, viszont a lét első adagnak azonnal megiszom!

A tésztát leszűröm, úgy adom fel az asztalra. És lám, a további fél órás gyöngyözés kitisztította a levest is! Kiszedem belőle a gyökeret, szárzellert, teatojást egy tálkába: onnan lehet mazsolázni.

Az asztalra teszek csilikrémet, sót borsot és egy csontostányért a leveshez. Tésztát majd a nyitóképhez veszek csak, és abba darálok borsot is :)

A szívét és egy szárnydarabkát is teszek a kanalamba, hogy gazdagabb legyen.

Én még megettem az egyik szárnyatövét is. A hátán megosztoztunk a feleségemmel, a májat meg a gyerekek ették.

A csontostányér tanúsága szerint ettünk még nyakat is!

Remek melengető és illatos leves. Bármikor megenném!