Blogkocsma

Felfújtnak soha nem neveztük. A rizskoch valamiért átment a tudatunkban rizskókká. Menzai édesség is volt, meg otthon is főzték szüléink. Lekvárral vagy szörppel. mikor mi volt otthon. Most látom csak, hogy Waka már megírta. Pedig kerestem is a blogon, de nem találtam elsőre - és ő is rizskóknak hívja :)

Rikotta. Rikotta a túrót! Túró. Nem kaptam abban a nyomorult boltban, pedig pénteken még annyi volt, hogy gombosvillával forgatták a hűtőpultban. Este negyed nyolckor, a kertből fáradtan hazaporoszkálva már nem volt erőm másik üzletbe menni.

Évente egyszer sütöttem libamájat. Nagyon szeretjük, de az ára .... Épp ezért anyámnak sütöttem karácsonyra, és megfeleztük. Eltartott vagy egy hónapig! Idén már nem tudtam neki semmit sem adni karácsonyra.

Feleségem leszalad kenyérért, mert nekem már nem volt. Eszembe jutott, hogy halat lehetne enni. Ezt persze ő nem eszi, de azért megvenni még meg tudja, és erre van a mobil telefon kitalálva. Kértem, hogy hozzon valami halat, aminek szép csillogó szeme van. Lehet pisztráng, kárász, durbincs vagy barramundi vagy akármi.

Hát igen, újkrumpli és spárga szezon van. Valahogy össze kell a kettőt kapcsolni, mert mindegyiket szeretjük. Az este lefagyasztottam 5 kiló spárgacsúcsot (Fény u. 600 Ft/kg 2013 Május 14-én), mert ez évek óta feladat ilyentájt és milyen jó, amikor télen is van spárga!

Kaptam egy fél kiló gyönyörű apró újkrumplit. Ebből azonnal főzni kell valamit, mert, ha nem, éhenhalok! PO mester kabátgombja megihletett, de akkor se csinálok belőle salátát. Viszont milyen lenne zsenge friss spenóttal? Mind a kettő újdonság ilyentájt, muszáj, hogy szeressék egymást.

A prézli elkészült, a rántott cukkíni helyett lett sárga curry, de ma már muszáj kirántani valamiket. És különben is friss prézli van!

Cukkínit és karfiolt találtam, meg van 6 szép laskagombám is, amit meg akartam próbálni kirántva. De ez így olyan szokványos ... Hopp! Itt van a kamrában egy rakat banán. Mi lenne, ha azt is rántanék?

A kereskedelemben már csak kenyérmorzsa néven lehet prézlit venni. A jó öreg klasszikus zsemlemorzsa kihalt a zsemlével és a kiflivel együtt a rendszerváltáskor. Valamért az emberek azóta nem teszik félre a száraz zsemledarabokat, hogy ha elég összegyűlt belőle, akkor lehessen prézlit csinálni. Vagy nem marad meg semennyi?

Feleségem elment szinházba, én meg itt maradtam éhesen. Persze magamra vessek - mehettem volna én is, de kaját akkor se kaptam volna (a magyar színházak nem híresek a gasztronómiai élményeikről).

Szóval itt álltam éhesen. Hah! Egy kilónyi alaszkai tőkehal mosolyog a csodahüttőben. Kb. akkora renoméja van, mint ha pangasius filét találtam volna. Csakhogy! Gyerekkoromban ez volt a "mirelit rántott hal" - most se más, csak + 20% viz, - panír.

Akkor is éhes vagyok. Halat is ennék, meg valami curryt, amit imádok. Hát jöjjön, amit kitaláltam:

Spenót szezon van! Vagyis minden, ami spenótos, most kerül az asztalunkra. Később is, de most nagyon kívánja a szervezet a frisset.

Mikor végre minden egyenesbe jött, kezdődtek a bajok. A város mellett lévő iparterület gyorsan fejlődött, szinte minden üzemhez iparvágányt építettek, ahonnan vagonszám adták fel az árut minden nap. Az állomást kibővítették egy kis rendező pályaudvarral, hogy legyen hol összeállítani a szerelvényeket. Józsinak ez lett a munkája, fel-le száguldozott a román dízellel, rendezgette a vonatokat. Mozgalmas, nagy odafigyelést igénylő munka volt, de remekül ment vele ez idő, és legkésőbb délután négykor már vidáman fütyörészve bandukolt hazafelé. Rászokott, hogy munka után megigyon egy sört a restiben, ami néha kettő vagy három is lett.

Hazaérve nemigen tudott mit kezdeni magával, egy kicsit játszott a gyerekkel, de igazán nem tudta, mit kezdjen vele. Gyakran eltört a mécses, olyankor Rózsika, az asszony szemrehányó tekintettel kapta ki a kezéből, hogy megvigasztalja.

Néha, ha volt, egy-egy meccset megnézett a tévében, de az sem volt minden nap. Elkezdett kertészkedni, feltörte a gazos kertet, szívós munkával kiirtotta a perjét, és sötétedésig ott matatott. Este bement a házba, megette a vacsorát, és lefeküdt aludni. Szombatonként továbbra is eljárt a Kultúr-ba, az egyre népszerűbb helyen neves tánczenekarok játszottak minden hétvégén rengeteg embert vonzva a létesítménybe. A véges befogadóképesség miatt mind több gond volt a bliccelőkkel. A begőzölt huligánok nem okoztak gondot Józsinak, egy jókora pofon rendszerint elegendőnek bizonyult, a szép szemű, mosolygós lányoknak viszont ritkán tudott ellenállni. Nem csinált rendszert belőle, de azért pár kacér kislányt beengedett esténként jegy nélkül. Koncert után beültek a fiúkkal a bezárt büfébe, és kiengedték a gőzt. Nemritkán a zenészek – köztük számos későbbi híresség – is velük iszogattak. Ahogy az már lenni szokott pár csinos rajongó is hozzájuk csapódott, és a mulatozás gyakran hajnalig tartott.

Vasárnap reggel savanyú szájjal, kóválygó fejjel kitámolygott a konyhába. Nyomát sem látta a szokásos vasárnapi főzésnek, az asztal mellett egy bőrönd volt a földön. Az asszony karbafont kézzel a konyhaszekrénynek támaszkodva állt, a kislány a lábát átkarolva megszeppenten nézte Józsit. Józsi eresztett egy pohár vizet a csapból, és leült az asztalhoz. Az asszony egy képekkel teli borítékot hajított elé. Az első képen Rózsika 16 éves unokahúga láthatóan részegen, egy szál harisnyanadrágban Józsi ölében fickándozott. A többi kép még ennél is meredekebb volt. Józsi meg sem tudott szólalni, egyre azon járt a esze, ki készíthette a képeket, és főleg ki volt az a szemétláda, aki elküldte az asszonynak? Rózsikára pillantott, de az kérdően nézett rá vissza, nyilván valami magyarázatot vagy mentegetőzés félét várt. Mivel Józsi egy szót nem szólt, Rózsika vállat vont, fogta a bőröndöt meg a gyereket, és hazament a szüleihez.

Ahogy Józsi egyedül maradt, már semmi nem tartotta féken. A munka utáni sörök száma megszaporodott, pár feles is lecsúszott mellé. Vacsorára kent egy szelet zsíros kenyeret, pötyögtetett rá némi gulyáskrémet. A kertet hamarosan felverte a gaz, a ház és vele együtt Józsi egyre elhanyagoltabb lett.

A motoros postás hajnali háromkor keltette a távirattal. Berendelték azonnali munkavégzésre. A rendőrségi nyomozás később annyit derített ki, hogy a táviratot egy nő adta fel telefonon, a vasútállomás forgalmi szolgálattevőjeként bemutatkozva.

Felöltözött, és elindult az állomásra. A téglagyár mögötti elhagyatott és rosszul kivilágított utcában kapták el. A három férfi körbeállta, és husángokkal nekiesett. Nem káromkodtak, nem biztatták egymást, némán püfölték, a síri csendben csak a botok zuhogása hallatszott. Józsi megpróbált kitérni a minden irányból érkező csapások elöl, de egy a fejére mért ütéstől eszméletét vesztette, és a földre került. Hajnalban bukkant rá egy járókelő. Az egész testét zúzódások borították, eltört mindkét karja, több bordája, és két helyen beszakadt a koponyája is. A homlokán lévő horpadás soha nem múlt el.

Közel fél évig volt a kórházban, ez idő alatta főnökén kívül senki nem látogatta meg. Február végén engedték haza. A házat teljesen kifosztva találta, még az ablakokat is elvitték. Elment az asszony szüleihez, de ráuszították a kutyát, alig tudott ép bőrrel eliszkolni. Újra beköltözött a vasúti szállásra. Nyár végén sikerült megfelelő áron eladnia a házat, az árából vett egy garzonlakást meg egy tévét, a maradék pénzt elküldte Rózsikának. A pénzt nem vették át, berakta hát a bankba.

Munka után egyből hazament minden nap, bámulta a műsort a kanapéról, és egy jó paprikás krumpliról álmodozott.

Nem ismerem a hivatalos nevét, nálunk mindig is rozsdásmarhának hívták. Sültnek nem nevezhetem, mert párolt. Pároltnak sem, mert azért sült is. Szóval marad simán rozsdás marha.

A pisztráng előkészítése közben támadt a gondolat, hogy a marhát is be kellene pácolni. Találtam egy szép darab rostélyost, amikor a pisztrángot vettem. Rettenetes szívfájdalommal, de felszeleteltem 1 cm vastag szeletekre - a lyányok csak átsütve szeretik!

Pácba került húsfélék sorozata folytatódik - ezúttal három szép tavi pisztránggal. Akciós volt az Auchan-ban és a kedvenc halas kiszolgáló hozott is nekem 3 szép friss darabot.

Jó eső volt a napokban, gondoltam hagyom szikkadni kicsit a földet, szombaton főzőcskézek.

Ha valami gyors sütemény kell, akkor vagy piskótát süt a feleségem, vagy, ha van itthon mascarpone, akkor tiramisut.

Ez utóbbi nagy előnye nyáron, hogy nem kell a sütőt begyújtani.

Látjátok feleim szümtükkel tromfolta a nílusi sügéremet egy kárásszal legutóbb. Mit tesz Isten - avagy az Auchan halbeszerzője, egy óriási kárász mosolygott rám másnap. Ajánlottam volna ezt is Süllőcskének, mert a visszafogott és egyszerű elkészítési módot tőle tanulom, de hát évente csak egy szülinap van, ezért meg nem várunk egy évig a poszttal :)

Jövök hazafelé a hegyről. A völgyben a hídnál található a vízmű által pár éve épített kút (közkifolyó). Előre feltöltött kártyával működik: beleteszi az ember a kártyát, aztán folyik a víz, amíg tart az egyenleg. A kút mellett ácsorog B is - aki a vízműtől ment jó pár éve nyugdíjba –, és elégedetten szemléli az utánfutón álló egy köbméteres tartályt töltő házaspárt.

A közétkeztetés kedvence, mindannyiunk rémálma köszönt most vissza ezen az oldalon. Őszintén bevallom, hozzáöregedtem a putykához. Időnként rámjön, hogy most azt kell enni, és akkor kérem a feleségemet, hogy főzzön. Mert nekem nem sikerült. Még egyszer sem!

Jönnek a gyerekek ebédre és grillen csirkét kértek.

Nem halat :(

A fagyasztóban pedig már csak aprólékot találok a kapirgálósból. Irány a helyi kispiac, hátha van még házi csirke.

Ennek így neve nincs, legalábbis nem találtam a weben, de ti biztos felvilágosíttok. Régen abban a hitben éltem, hogy ez a pincepörkölt, de azt már megvitattuk, hogy nem az.

Egy hónap az újvilágban igencsak lenyomta a koleszterinszintemet. A szervezetet becsapni nem lehet, eleve sertésláb vásárlásának gondolatával estem be a madaras tecsóba. Volt is szép, tisztított, nomeg első csülköt is találtam és egy nagy tálca gyönyörű oldalas nézett velem szembe. Ezeket hazahoztam.

Történt, hogy Vörösbor (de) Minőségi felezett hántolt zöldborsót keresett. Ez olyan mint a sárgaborsó, csak zöld. Hogy ő évek óta enne olyat. Itt meg a nagyfalu peremén a hazai hiperben lehetett kapni.

Megütötte a fülem főzés közben a Paprika TV-t hallgatva, hogy spárgával töltött palacsintát készítenek. Nézni nem néztem, csupán háttérzajként ment, de az ötlet megtetszett.

Utolsó poszt a mexikói utunkról.

Mexikó talán leghíresebb történelmi látványossága várt ma reánk: Chich'en Itza (spanyolul chichén itzá, ejts csicsén icá). Ez a poszt sem lesz rövid, a maják történelmének legfontosabb városáról nem lehet 20 képben beszámolni még egy átlagos turistának sem.

Mai törölközőnk egy vállban igencsak erős (kajakos) sellő:

Madaras tecsóba mentünk ma nagybevásárolni, mert kiürült a kamra, míg elvoltunk. A friss reklámújság akciós nílusi sügért igért egész rendes áron.

Süllőcske jutott eszembe és vettem is két szép filét, hogy megsütöm délután. Csak később esett le, hogy ő nincs a közelben ... meghívtam hát rá a szomszédot, aki nem egy halevő, de gondoltam, hogy ezzel jobb útra tudom téríteni :)