Szerdán jött el a háziorvos, elégedett volt édesanyám egészségi állapotával. Azt javasolta, igyon a galagonya virágos hajtásvégéből készült teát. Remek. A galagonya épp a múlt héten volt virágja teljében. Szegény ember gyereke mit tehet, elindultam a Tekeres-völgybe. A leghűvösebb hely a környéken, talán még akad galagonyavirág. A Csatár-hegyi telekről elindulva a Szelence-sor mögött elterülő fennsíkon vágtam át. A réten rengeteg kakukkfűre leltem. Bár közelmúltban már szedtem máshol egy jó adagot szárítani, az itteni olyan szép volt, hogy nem tudtam ellenállni neki.

Szedtem hát egy marékkal, és elkezdtem töprengeni a felhasználáson. Egy mézes-mustáros csirkecomb mellett döntöttem. Az volt a cél, hogy a szárazabb, inkább sült hús jellegű, és a csíkokra vágott húsból készült, raguszerű változat közötti átmenetet készítsem el.

Hozzávalók:

6 csirkecomb

5 evőkanál mustár

5 evőkanál méz

150 g natúr joghurt

kis csokor kakukkfű

negyed kaliforniai paprika

egy fej vöröshagyma

étolaj

só

A csirkecombokat megsóztam, egy lábosba rendeztem, és kevés olajat öntöttem alá.

A hagymát, a paprikát és a kakukkfüvet finomra vágtam, és összekevertem a mézzel, a mustárral és a joghurttal.

A szószt ráöntöttem a csirkecombokra, és 3-as fokozaton, lefedve 40 percet pároltam, majd a fedőt levéve még 20 percig pirítottam.

Zöldséges-kurkumás rizzsel tálaltam.

A hús szaftos, a mártás pedig nagyon kellemes, nem túl markáns ízű lett, a mustár és a kakukkfű finoman érezhető volt benne.

A Tekeres-völgyben aztán szerencsésen találtam egy jókora galagonyabokrot, ami még javában virágzott, és teleszedtem a kisvödrömet.

Jó pár éve, mikor Sándorfalván jártam, a gyakorlótéren citromos kakukkfüvet találtam. Sajnos idő előtt kellet távoznom, és már nem volt érkezésem szedni belőle. Van még olyan arrafelé?