Mikor végre minden egyenesbe jött, kezdődtek a bajok. A város mellett lévő iparterület gyorsan fejlődött, szinte minden üzemhez iparvágányt építettek, ahonnan vagonszám adták fel az árut minden nap. Az állomást kibővítették egy kis rendező pályaudvarral, hogy legyen hol összeállítani a szerelvényeket. Józsinak ez lett a munkája, fel-le száguldozott a román dízellel, rendezgette a vonatokat. Mozgalmas, nagy odafigyelést igénylő munka volt, de remekül ment vele ez idő, és legkésőbb délután négykor már vidáman fütyörészve bandukolt hazafelé. Rászokott, hogy munka után megigyon egy sört a restiben, ami néha kettő vagy három is lett.
Hazaérve nemigen tudott mit kezdeni magával, egy kicsit játszott a gyerekkel, de igazán nem tudta, mit kezdjen vele. Gyakran eltört a mécses, olyankor Rózsika, az asszony szemrehányó tekintettel kapta ki a kezéből, hogy megvigasztalja.
Néha, ha volt, egy-egy meccset megnézett a tévében, de az sem volt minden nap. Elkezdett kertészkedni, feltörte a gazos kertet, szívós munkával kiirtotta a perjét, és sötétedésig ott matatott. Este bement a házba, megette a vacsorát, és lefeküdt aludni. Szombatonként továbbra is eljárt a Kultúr-ba, az egyre népszerűbb helyen neves tánczenekarok játszottak minden hétvégén rengeteg embert vonzva a létesítménybe. A véges befogadóképesség miatt mind több gond volt a bliccelőkkel. A begőzölt huligánok nem okoztak gondot Józsinak, egy jókora pofon rendszerint elegendőnek bizonyult, a szép szemű, mosolygós lányoknak viszont ritkán tudott ellenállni. Nem csinált rendszert belőle, de azért pár kacér kislányt beengedett esténként jegy nélkül. Koncert után beültek a fiúkkal a bezárt büfébe, és kiengedték a gőzt. Nemritkán a zenészek – köztük számos későbbi híresség – is velük iszogattak. Ahogy az már lenni szokott pár csinos rajongó is hozzájuk csapódott, és a mulatozás gyakran hajnalig tartott.
Vasárnap reggel savanyú szájjal, kóválygó fejjel kitámolygott a konyhába. Nyomát sem látta a szokásos vasárnapi főzésnek, az asztal mellett egy bőrönd volt a földön. Az asszony karbafont kézzel a konyhaszekrénynek támaszkodva állt, a kislány a lábát átkarolva megszeppenten nézte Józsit. Józsi eresztett egy pohár vizet a csapból, és leült az asztalhoz. Az asszony egy képekkel teli borítékot hajított elé. Az első képen Rózsika 16 éves unokahúga láthatóan részegen, egy szál harisnyanadrágban Józsi ölében fickándozott. A többi kép még ennél is meredekebb volt. Józsi meg sem tudott szólalni, egyre azon járt a esze, ki készíthette a képeket, és főleg ki volt az a szemétláda, aki elküldte az asszonynak? Rózsikára pillantott, de az kérdően nézett rá vissza, nyilván valami magyarázatot vagy mentegetőzés félét várt. Mivel Józsi egy szót nem szólt, Rózsika vállat vont, fogta a bőröndöt meg a gyereket, és hazament a szüleihez.
Ahogy Józsi egyedül maradt, már semmi nem tartotta féken. A munka utáni sörök száma megszaporodott, pár feles is lecsúszott mellé. Vacsorára kent egy szelet zsíros kenyeret, pötyögtetett rá némi gulyáskrémet. A kertet hamarosan felverte a gaz, a ház és vele együtt Józsi egyre elhanyagoltabb lett.
A motoros postás hajnali háromkor keltette a távirattal. Berendelték azonnali munkavégzésre. A rendőrségi nyomozás később annyit derített ki, hogy a táviratot egy nő adta fel telefonon, a vasútállomás forgalmi szolgálattevőjeként bemutatkozva.
Felöltözött, és elindult az állomásra. A téglagyár mögötti elhagyatott és rosszul kivilágított utcában kapták el. A három férfi körbeállta, és husángokkal nekiesett. Nem káromkodtak, nem biztatták egymást, némán püfölték, a síri csendben csak a botok zuhogása hallatszott. Józsi megpróbált kitérni a minden irányból érkező csapások elöl, de egy a fejére mért ütéstől eszméletét vesztette, és a földre került. Hajnalban bukkant rá egy járókelő. Az egész testét zúzódások borították, eltört mindkét karja, több bordája, és két helyen beszakadt a koponyája is. A homlokán lévő horpadás soha nem múlt el.
Közel fél évig volt a kórházban, ez idő alatta főnökén kívül senki nem látogatta meg. Február végén engedték haza. A házat teljesen kifosztva találta, még az ablakokat is elvitték. Elment az asszony szüleihez, de ráuszították a kutyát, alig tudott ép bőrrel eliszkolni. Újra beköltözött a vasúti szállásra. Nyár végén sikerült megfelelő áron eladnia a házat, az árából vett egy garzonlakást meg egy tévét, a maradék pénzt elküldte Rózsikának. A pénzt nem vették át, berakta hát a bankba.
Munka után egyből hazament minden nap, bámulta a műsort a kanapéról, és egy jó paprikás krumpliról álmodozott.
