Felfújtnak soha nem neveztük. A rizskoch valamiért átment a tudatunkban rizskókká. Menzai édesség is volt, meg otthon is főzték szüléink. Lekvárral vagy szörppel. mikor mi volt otthon. Most látom csak, hogy Waka már megírta. Pedig kerestem is a blogon, de nem találtam elsőre - és ő is rizskóknak hívja :)
Ritkán eszem édeset, de rámjött, hogy tejberizst azt ennék. Azután pedig, hogy miért ne legyen rizskoch? Nosza nekiláttam egy kis adagnak:
- 1/2 liter tej
- 13 dkg rizs (gömbölyü kéne, de csak hosszú volt)
- 10 dkg mazsola
- 8 dkg cukor
- 4 tojás (3 bőven elég lenne ennyibe, de elnéztem!)
- 4 dkg vaj
- kis citromhéj és pár csepp lé.
- 1/2 vaniliarúd
A tejet feltettem forrni egy elég nagy edénybe a vaniliadarabbal és egy bő csipet sóval. A tojásokat szétválasztottam, és a sárgáját a reszelt citromhéjjal a cukorba tettem és habosra kevertem.
A mazsolát beáztattam, mert eléggé öregecske volt már. A tejbe beletettem a leöblített rizst, amit közel 30 percig főztem - pont míg elkezdett puffogni. Kiszedtem belőle a vaniliarudat és kikapartam a magját vissza a rizsbe. Ekkor összekevertem a mazsolával és a vajjal.
Megvártam, míg kicsit kihül és beleforgattam a habosra kevert tojás sárgájákat.
Keményre vertem a fehérjét pár csepp citrommal
Beleforgattam ezt is a rizsbe, de óvatos kézzel, nagy mozdulatokkal
Kivajaztam-morzsáztam egy kisebb jénai edényt, amibe az egész masszát beleöntöttem.
30 percig sütöttem 180 fokos sütőben, majd még 10 percet 120 fokon - hátha úgy szép magas lesz.
Nem lett magas. A rizskoch nekem mindig összeesik. Anyósomnak is. Feleségemnek is.
Meggylekvárral bevacsoráztam belőle: