A múltkorjában a piacon jártomban belebotlottam a hortobágyi halasoknál egy szép csukafilébe. Csak egy fél oldala volt a csukának és annak is csak a felét vettem meg. Jó ha megesszük fiammal és barátnőjével - 60 deka volt. A poszt hosszú lett, de szerintem megéri elolvasni.
Gyönyörű példány, de mindenféle kemény és hosszú szálkák meredeztek benne. Próbáltam csipesszel kihúzni - a csuka csak nevetett a kísérletemen. Ez így nem járja, kerestem egy jó kis műszerészfogót, amit megköszörültem, hogy tudjak vele szálkázni (vagy akár libát tokozni). Nekiestem hát az új műszerrel - a csuka még mindég nevetett! Ha megpróbáltam kitépni a húsból, hozta magával a halhúst is (amit gyorsan megkóstoltam amúgy nyersen, és sushira megfelelő ízű és minőségű halnak ítéltem), így feladtam a dolgot. Pici szálkát nem tapintottam a halban, csak ezeket a hosszúakat - hát majd kiszedjük, amikor esszük a halat. Csuka:András - 1:0. Mivel volt még 3 nap a pünkösdi ebédig, biztonság okából lefagyasztottam. Nehogy már megromoljék itt nekem!
Egész hétvégén törtem a fejem és olvasgattam a netet, hogyan készítsem el. Csukát soha nem ettem, sem nem főztem. A haldarabot formája végül is egy töltött valamire predesztinálta. Nézegettem töltött halakat is (különösen kacérkodtam Süllőcskéével, de az kifejezetten egész hal volt), de nem találtam megfelelő receptet. A lökést a vasárnap este megfőzött nagyarányú húsleves adta, amiben egy szép velőscsont főtt.
Ezt a szép velőt betettem hát saját levében a hűtőbe, ahol másnapig szépen ellessz.
Eljő a másnap és begyűjtöttem a töltelékhez szükséges dolgokat:
- 20 dkg tőkehalfilé (mirelitből)
- 5 dkg kenyér bél (zsemle nem volt)
- 1 tojás
- 1 csontvelő a levesből
- maréknyi új fokhagyma
- snidling, zsálya, kakukkfű a kertből
- petrezselyemlevél
- fekete- és fehérbors, szerecsendió, só
- 2 dkg vaj
A bazsalikomsót végülis nem használtam fel. A borsokat és a szerecsendiót összetörtem a mozsárban.
Belekevertem a felaprított fokhagymát, a felsarabolt zöldfűszereket és alaposan elmorzsoltam.
Összevágtam a hideg főtt csontvelőt és 2 deka vajjal szétkentem a mozsárban a fűszerekkel.
Felkockáztam 1x1 cm-es kockákra a tőkehalat, szintén ekkorára a kenyeret is. A kenyeret meglocsoltam a húslevessel, majd kifacsartam. Beletettem egy keverőtálba egy tojás társaságában, majd egy bő evőkanál híján a mozsárban lévő pasztát is hozzáadtam. Megsóztam.
Alaposan összekevertem (picit szárítanom kellett prézlivel, mert nem akart igazán összeállni a töltelék).
Ekkor jött a kedvenc filézőkésem (ajánlom Süllőcske figyelmébe), amivel a képen látható halfilét a vastag felén lapjában bevágtam
És így egy szép nagy, feltekerhető csukadarabot kaptam, amit meg is sóztam.
Itt is kacérkodtak nagyobb szálkák, de csakazértsem szedegettem ki őket! Rápakoltam inkább a tölteléket a halra és előszedtem a húskötöző spárgámat is.
Szépen feltekertem és a spárgával rögzítettem a hengert.
Csak, hogy a végei is látsszanak a tekercsnek:
Egy pontméretű jénai közepére 2 szép bacon szeletet fektettem, amik pont jó méretű ágyat képeztek a csukatekercsemnek. Durva sóval még besóztam, és a maradék velős tölteléket elkentem a tetején.
Megraktam az üres részt egy felvágott hagymával, vajat tettem a tekercs tetejére és egy alufóliával letakarva ment a sütőbe 220 fokra.
30 percig izzadt szegény hal a fóliatakaró alatt, amikoris levettem azt róla és még 15 percig sült a sütőben.
Nem tartottam eléggé pirosnak a bőrét, bekapcsoltam hát a sütő grilljét még 5 percre, ami után késznek nyilvánítottam.
Elkezdtem felszeletelni és felszolgálni. A képen középen szépen látszik a szálka, ami mostanra szépen elvált a hústól és elég nagy volt, hogy mindenki megtalálja.
Fejes salátát szedtünk hozzá a kertből, valamint a tárcsán sült újkrumplit ettük köretként. Aki akart, kapott hozzá citromot is.
A maradékot pedig kedves barátnőnknek küldtem el.
Tanulság: az nincs.
Annyira jó volt, amit még nem ettem, mióta halat eszem. A csuka húsa szaftos, lemezes ám rágnivalóan kemény. Íze kifejezetten édesvizi hal íz. A töltelék pedig kislyányom szerint pont olyan volt, mint a crabcake az USA-ban. Ráadásul ő is evett a halból két darabot is, pedig nem halevő.