Naponta többször is képes vagyok világos, ésszerű, átlátható döntéseket hozni. Fölényes magabiztossággal. Ekkor olyan monalizai félmosoly jelenik meg az arcomon, de ez a bajusz miatt nemigen látszik.
Időnként azonban felborul a Rend, ami talán évszakfüggő, bolygó-együttállás-függő, mittudomén. De azt látom, hogy ilyenkor a farka csóválja a kutyát, a málna kergeti a macit, vagy gombhoz varrom a kabátot. Ez az! Gombhoz varrom a kabátot!
Télen például elképzelem,... na ezt hagyjuk is, mert ez most nyári történet lesz.
Szóval nyár van, tiszta erőből - hormonálisan én már ezt is így élem meg - figyelem a körülöttem zajló világot, szippantom befelé az illatokat, a női szexferomonokat, elgondolkodok azon, vajon ezt a szebbik nem hol bocsátja ki... Szóval élek, vegetálok, robotolok, egyszer csak megjelenik egy étel! képe: na, ezt ennék én!
Az a megdöbbentő, hogy ilyenkor, nyáridőben elsőre egyáltalán nem nagy csülkök, cubákok, hal posztumuszok, kisvarnyúk járnak az eszembe', hanem: saláták. Nem röhögtök tán? Nahát! Saláták, meg köretek. Persze nem vagyok én vega, a salátákra ilyenkor mindig köretként gondolok, például: "ehhh, egy kis spárga jöhetne valamivel". Vagy "hú, én most görögsalit vagyok éhes, valami kis husival". De a husira nem is gondolok komolyan, gyakran el is marad.
Ma meg hogy jártam? Benéztem a piacra, megláttam egy nagy halom burgonyát. (Nem pályázom a modorosblogra :)) Kolompír, dédanyám szerint. Gyönge újkrumpli - ahogy a Csodaréti Fenekeszegek szerzője mondaná. Sólyomként lecsaptam rá és elkezdtem olyan galambtojásnyi kis darabokat válogatni. Vittem is haza egy szakajtóra valót.
Miért? Mi hozta elő belőlem a ragadozót? Hát az, hogy bevillant: bazsalikomos krumplisaláta! Úgy ám! Ennek a posztnak épp az adja az értelmét, hogy adok a kezetekbe egy receptet, menjetek, csináljátok, kóstoljátok, örvendezzetek! Felebarátim.
A vendégek megérkezése előtt 36 órával előbb lássunk neki - javallaná Toma. Menjünk ki a piacra, mosolygós néniknél, bácsiknál válogassunk ki jó sok újkrumplit. Néhány salátauborka is kell. A tejboltba is térjünk be, ott egy nagyobbacska joghurt legyen a zsákmány. Merem remélni, hogy dió, fokhagyma, bazsalikom, bors van otthon, mert ha nem? Akkor vegyetek ilyeneket is.
Hazamegyünk, estefelé hozzákezdünk a főzéshez. Először a hozzávalókat összerendezzük, lefotózzuk (el is maradhat). Ezután a krumplit lesikáljuk, sós vízben feltesszük főzni. Párhuzamosan futó cselekményként a mozsárba dobunk 1-2 tk fekete borsot, kop-kop, kész. Teszünk hozzá egy marék diót (fenyőmag is, mogyoró, mandula is jó), azt is összezúzzuk. Ezután hozzáadunk egy gerezd fokhagymát, összedolgozzuk a szaporodó pépet. Megy még bele vagy 10-15 bazsalikomlevél, döb-düb. A masszát belekanalazzuk 4 dl joghurtba, összekeverjük, sózzuk. Esetleg egy kis fehérbors is mehet bele.
Az uborkát megmossuk, felkockázzuk. A krumpli hamar megfő, leöntjük a vizet, majd a nagyobbakat elfelezem, kirakom egy salátás tálba, hadd hűljön.
Amíg a krumpli hűl, írunk egy poszt vázlatot (el is maradhat). Az előkevert öntet meg pihenjen addig.
Amikor a krumpli hideg, összekeverjük az uborkával, ráöntjük az öntetet, óvatosan átkeverem. Lefotózzuk, de ez az esetek többségében el is maradhat. Betesszük a hűtőbe. Elégedetten pillantunk az óránkra, 24 óra múlva itt lesznek a vendégek!
Természetesen felbukkan egy kérdés, mi legyen ehhez a salátához? Mit bánom én a maguk étkezési szokásait, én nem mondom meg, hogy mihez mit egyenek! :) Készítsenek hozzá valami grillezett húst. Vagy rántott húst. Az biztos, hogy én most magában kívánom!
Szóval jó kis gomb. Sokféle kabát megy hozzá.
Az utolsó 100 komment: