Hűvös május. A Tisza visszahúzódott medrébe, a téli kikötő fehérhalai kisurrantak az élő folyóra, csak a csuka maradt szokott leshelyein. Nagy lósóskák, fekete nadálytövek árnyékában, a parti kövek mellé simulva leste a bodorkákat, kárászokat. De csak erősödni vágyó kis ívadékokat talált, néha egy-egy színes naphalat tudott fogni. A nagy étvágyú tarka vízitigrisnek csak növekedett az éhsége.
Én persze, hogy kifigyeltem ezt a jó fogással kecsegtető körülményt, fogtam szépen, jó szórakoztam, csukaételekben gyakoroltam magam.
Eljött a június, még mindig hűvös, esős az idő, a Tisza újra megáradt, már a gyalogakác is vízben áll. A csuka bebújt a parti dzsungelbe, a gyakori frontok miatt étvágya sincs, bizony nehéz felingerelni. Legjobb műcsalijaimat dobálom nekik, vén támolygókat, szitává rágott wobblereket, de bizony nem mindig fogok.
Annyi baj legyen, ha nincs csukafüzér, a magunkfajta posztíró így is látványos tányérokat tud összeállítani.
Azért akad itt tepsibevaló, és a falatok sem lesznek ilyen szúrósak! Vegyük tehát a legutóbbi zsákmányt.
Koncepcióm egy töltött csuka variáns. Maga a műfaj klasszikus, a csuka hosszú, hengeres, hasürege elnyújtott, töltésre nagyon alkalmas. Ebből indulok most ki. Itt, a Kocsmában, volt már bőrébe visszatöltött, diós,akadt Andris féle göngyölt filé, most itt az alkalom, hogy megosszam Veletek az egésznek ható töltött módszerét.
Az egyetlen nehézség, halunk szálkássága, ha ezt a módszert követjük, többé nem aggaszt bennünket.Ehhez egy filéző kés és egy speciális csukaolló(metszőolló, csípőfogó, csirkeolló stb) szükségeltetik. A halacskát hanyattfektetem, a gerinc mellett kétoldalt, a bordákat átvágva, filéző nyesést végzek.
A gerinc két végét elcsípem, kiemelem.
Megint a kés jön. A bordasornak alányúlva, laposan leválasztom a húsról. A kézzel érezhető Y szálkasorokat V alakban kinyesem, és kész, lehet tölteni.
Igen, tölthetjük, mégpedig igen sokféle finomsággal. Most egy ikrás tölteléket készítek, de még ezen belül is szabad a pálya. Ponty, és csukaikrát használok.
A megtisztított, megkevert ikrához most kenyeret,sajtot, petrezselymet, fűszereket adok. A sajt megolvadva kellemesen zsírozza, lágyítja a tölteléket, nem lesz száraz. Tojás nem kell bele, hisz az ikra maga is tojás, teljesen úgy is viselkedik. A fűszerek itt bors, garam masala, füstölt paprika, egyebek. Lehet itt ösztönösen dolgozni, játékosan. A csuka erős, nagy ízű hal, bírja , holmi kis levendulával most nem sokra mennék. A garam masaláról megsúgom, remek ehhez a halhoz. Hagymát nem teszek, mert hagymán sütöm a halat.
Keverek, töltök.
Lágy a tölti, de az első hőre összekapja magát. A hal hasát viszont be kell varrni.
Mint általában, most is szándékoltan kimarad töltelék, mert a fogás része lesz a remek, sajtos ikrapogácsa.
A hal hagymára, megy a lerbe, sül egy szűk órácskát.
Lehet hát kanyarítani a guszta csukakarikákat, tálalni marinált ifjú hagymával, és, igen, vadas mártással.
Savanyú ó-magyar pozsárhoz, az fenséges, vad ízű csukához ugyanis nagyon megy ez a szósz.
Erről a közelmúltban győződtem meg.