Blogkocsma

Régóta ismerem, de máig nem jutottam dűlőre, hogy egy vagy két "C" a bucco :) Mindkét formájával találkoztam olasz recepteknél is. Most legyen inkább egy c. Belefutottam a madarasban ebbe a két nyönyörű példányba, amit nem tudtam otthagyni! Gazdagította a csodahüttő tárházát.

Nincs itthon a macska, akkor most elhasználom erre a fantasztikus ételre. Legyen most milánói, toszkánait már készítettem. Az alapvető különbség a bor színében, valamit a köretben van. Ezt most egy finom rizottóval készítettem - hamár dőzs van!

Furcsa, de ezt még soha nem készítettem, pedig nagyon szeretem! A csodahüttőben általában van tőkehal, nomeg zöldborsó is. Sokszor ettem már Londonban, és mindig borsópürével adták, így most nekem is azzal kell felszolgálni. Már csak a krumplit kellett felhoznom a pincéből.

Ez Vagyok olvasónk reklamált, hogy minden ételben van tej. Nos, ha nem készíti el a zöldborsópürét, akkor abszolute tejmentes étel!

Annyira egyszerű, hogy nem is értem, miért maradt ki az életemből (eltekintve attól, hogy feleségem nem szereti a halat). Hát akkor most kipróbálom, lesz-e olyan jó, mint Londonban.

Akciós juhtúró inspirált, hogy készítsek egy körözöttet. Még úgyse posztoltam ilyet, meg a feleségemet is várom haza: legyen neki is kedvére való étel.

Tisztán tehéntúróból szokta készíteni, de én kedvelem a juhtúrót, legyen most benne mindkettő, így nem fogunk összeveszni rajta :)

Minden karácsonyra sütöttem hízott libamájat anyámnak. Anyám elment, a szokás megmaradt. Most a gyerekeim kapják meg a nagyját.

Már megint elbuktam! A madarasban vásároltam, ahol eléggé baráti áron adtak 60 dkg körüli kacsamájat, beraktam hát egyet a kocsiba.

Zsír is kell hozzá, de a kacsaháj nem volt vonzó, viszon találtam bõrös libahájat. Lesz belõle tepertõ is!

Ezzel a recepttel még adós vagyok a novemberi utazásról. Különben is pont esedékes folyománya a Calzone tócsinak! A nagylyány colombiai barátnője kínálta meg egyszer ezzel az étellel, és kis keresés után talált valami receptet is a Pinteresten, hogy azt süssem meg neki. A gondolat jó: csavarjunk sajtdarabot vajastésztába, és süssük ki forró olajban.

Igenám, de a recept egy spanyol sajtot kért ("Queso Blanco"  gondolom, az kevésbé folyik ki a tésztábol), azt meg nem kaptam. A boltban csak valami helyettesítőt adtak, de azt a nagylyány visszautasította. Ezért azután visszavittem a boltba (ahol szó nélkül visszafizették az árát), és egy másik boltba mentem keresni, ahol találtam is.

Itt a böjt. Szó sincs arról, hogy vallási megfontolásból böjtölnék, ez mindössze egy tavaszi tisztítókúra, a karácsonyi és farsangi dőzsölés után.
Kézenfekvő böjti ételnek ígérkezett a tócsi. Persze a tócsi igen megengedő étel, gyakorlatilag bármilyen zöldséget bele lehet tenni a cukkinitől a sárgarépáig, de és maradtam a burgonyából készült verzióval. Szokás szerint természetesen nem értem be valami szokványos változattal, csavartam rajta egyet. Ez az étel magában is igen finom, de sajttal és tejföllel gazdagítva még jobb. Kis vöröshagymával és fokhagymával pedig még tovább fokozható.
Fokoztam.

Egy szép húsos és méretes marha oldalas mindig lenyűgöz! Most nekem sikerült belefutnom egy nagyobb adagba, nem tudtam otthagyni a boltban. Hasonlót már főztem, de akkor csak kettőnknek. Az elmentett csodaszép oldalasokból még három várakozott a csodahüttőben. Eljött az alkalom, hogy frissítsem az állományt: bejelentkeztek a gyerekek ebédre.

Most nem kisérleteztem holmi hercegnőburgonyával - azt a cukrosoknak amúgy sem ajánlatos enni (pl. nekem :). Körítésnek megpároltam gőzön zöldbabot, zöldborsót és édes kukoricát.

Ezt az ételt a spanyol hódítók hozták Európába az aztékoktól. Az avokádó (Persea americana) fa hazája dél-közép Mexikó, gyümölcse egy egymagú bogyó, amit szintén avokádónak (aligátorkörte) neveznek. A hódítók persze nem csak a receptet, hanem a magot is hozták magukkal, ami szubtrópusi és meleg mediterrán éghajlaton terem. A gyümölcsök párosával csüngnek a fán, ezért aztékul ahuacatl, azaz ’herefa’ a neve, innen az avokádó név.

A növény sajátmagát nem, vagy csak nehezen termékenyíti meg, ezért (és a fajta megtartásáért) főleg szemzéssel/oltással szaporítják. Oka abban rejlik, hogy egyes fajták (Hass, Gwenn, ...) reggel nővirágot nyitnak, amit koradélután becsuknak. Ezek a virágok azután másnap késődélután himvirágként nyílnak ki újra. Egy másik fajtacsoport pedig pont fordítva viselkedik (Fuerte,Sharwil, ...). Egyes jó minőségű fajták, mint pl. a Hass, amit itthon is veszünk, kétévente hoz nagy termést - a második évben pedig pihennek. Otthoni csíráztatása jó szórakozás, de a növény kb 20 méter magasra is megnő, ezért gyakran kell nagyobb cserépbe átültetni :)

Tartottunk egy farsangi murit még a böjt előtt gyorsan. A szervezés természetesen a szokásos volt, mire mindenkihez eljutott az információ, a többség szervezett magának más programot. A csapat alig harmada jelezte a részvételt, időközben aztán ebből is lemorzsolódtak páran. Öröm volt az ürömben, hogy így kényelmesebben tudtam főzni, tekintve, hogy az egyik tűzhely még mindig rossz.
Természetesen sült csülköt kértek, pirított burgonyával, csalamádéval és BBQ szósszal. Az idők folyamán csiszoltam egy kicsit a módszeren, hogy nagyobb létszám esetén is könnyen adagolható és tálalható legyen az étel, no meg finom is. Elkészítettem a kalkulációt - csinos excell táblázat, névsorral, anyaghányaddal, külön résszel az otthonról vinni kívánt holmiknak -, aminek a végén összesítve szerepelt a bevásárlólista. Csülökből 35 dekát számoltam egy főre, had egyenek szegények, úgyis olyan kis nyeszlett mindegyik, meg a múltkor is alig jutott az utolsónak.
Előző nap Budapestre mentem, épp az autópályán robogtunk, mikor jelzett a telefon, hogy hívjam a hentest húsügyben. Lusta voltam a hátsó ülésről előrerángatni a hátizsákom, hogy megnézzem a listát, úgy gondoltam, jól emlékszem a számokra.
- Cs vagyok - szólt bele a hentes.
- Holnapra kellene vagy négy hátsó csülök, olyan hat kiló körül.
- Mikor jössz érte?
- Kilencig odaérek - feleltem.
- OK
Aztán megálltunk egy gyógycigire valamelyik pihenőnél, csak nem hagyott nyugodni a dolog, megnéztem a papírt. 35 dekájával kábé 4,5 kiló csülök kellett volna.
- Remek - gondoltam -, de most már így marad.
6,6 kiló lett a vége, fejenként fél kiló.
Elég lett. Pont.

Feleségem elutazott az unokákhoz, én meg itt maradtam főtt étel nélkül (ok, ok, volt egy kicsi húsleves a hűtőben). Az időjárás se kedvezett a hirtelen légnyomás emelkedéssel, meg éhes is voltam. Reménykedtem, hogy egy kis étel lecsillapítja a szorongást :)

A hűtőt böngészve találtam sok zöldpaprikát, amit én ilyentájt nem nagyon eszem, fel kéne dolgozni (ezek szerint olcsó volt valamelyik hiperben?). Van a kamrában békéscsabai kolbász, és remek húsos szalonna: ez már jó indítás egy lecsóhoz! Hagyma mindig van itthon, paradicsomból viszont csak 3 összeaszott darabot találtam - ez is több, mint a semmi. Biztonság okáért felhoztam egy paradicsomkonzervet. Azért lecsóba nem fogom a sült paradicsomomat belefőzni :)

Ilyet még soha nem ettem, sőt! A fodroskellel sem találkoztam. A nagylyány akart egy egyszerű vacsorát főzni, mondta, hogy készít toszkán levest.

Rendben - én meg fotózom közben, hogy poszt is legyen belőle, ne csak vacsora. Nem minden volt otthon, azokat helyettesítette mással.

Sand witch, homoki boszorkány. Tudom, elég gyenge poén.
Közeleg a böjt, gyűjtöm az új recepteket, a pocak kedvéért, no meg a kedves olvasókéért is. Elvégre nem kellene egy rókáról több bőrt lehúzni, főleg, ha szerencsétlen pára már megdöglött.
Szombat reggel az ágyban lustálkodva néztem valami főzőműsort a TV-ben. Melegszendvicset készített egy igen csinos háziasszony. Fűszervajat kevert, megkente vele a bagettet, sajtot szórt, és már pirította is. Tetszett. A szendvics is. Egyszerűnek ugyanakkor jóízűnek és kiadósnak tűnt. Kedden vacsorára éppen kapóra jött. Hazafelé beugrottam a boltba a hozzávalókért. A tejes pultnál állva beindult a vezérhangya. Mi a csudáért vegyek én vajat, mikor a múlt héten kaptam egy üveg kacsazsírt? Abból fogom elkészíteni a kencét, fűszerzsírt kenek a bagettre.

Tél van, mit akarok itt méregdrága spárgakrémlevest enni? Csak nem levesporból??? Tavaly tavasz végén már nagyon akciósan lehetett spárgát venni a piacon, ezért befagyasztottunk vagy 6 kilót :)

A levesbetétekkel az utóbbi időben nem igazán jeleskedtem, viszont van még egy kis darab a füstölt lazacomból: abból jó lesz ebbe a levesbe kontrasztnak!

Elvileg minden fajta finom így elkészítve, de azért Waka Chérie krumplija van a csúcson! Feleségem szólt, hogy oly rég ettünk ilyet, süssek már.

Különösen, hogy amúgy is bedurrantom a sütőt kenyérnek, megpróbálom őket egyszerre elkészíteni.

Bambulok a TV előtt a Paprikát nézve, ahol Bede Róbert ügyetlenkedik tapasztalt palóc nagymamák körül Kazáron. Nem is engedték, hogy hozzányúljon az ételhez a sütés végéig! Azután nézem, mit is sütnek - ez valami krumplis palacsintának látszik.

A szöveget elég nehéz volt megérteni, mert Rébi néni nagyon erős palóc tájszólásban beszélt. Viszont érdekelt a recept, figyeltem hát a kezét, mit is csinálnak. Nagyon egyszerű volt, a végére még elismételte a receptet, amit azonnal lejegyzeteltem.

trux77 olvasónk jött egy menő ötlettel: rántott oldalas sajttal töltve! Persze elsőre nem értettem, de megmagyarázta. Na akkor most azt főzök - meg egy adag BBQ oldalast is egy füst alatt.

Igenám, de a levesemet már feltettem libanyakból, nem akartam hát az oldalast is levesnek megfőzni. Volt kétszeres adag hús, akkor ehhez már érdemes a sous vide masinát behergelni. Feleségem úgyis csavarog a hétvégén, lesz időm az Anovával játszadozni.

A szokásos kaja-kalandozás során futottam bele a receptbe, mondjuk nem volt nehéz, a Youtube már ismeri az ízlésemet, főképpen főzős videókat kínál fel nekem. Éppen csirkecombhoz kerestem valami ötletet, akadt még pár a fagyasztóban. Találtam egy jó magyar nyelvű írást is róla, ahol részletes leírást adnak a hozzávalókról.
Megtetszett a dolog, végeztem egy rövid leltárt a spájzban az összetevők ügyében. Hát, akadt pár kritikus pont, de nem estem kétségbe. Az egyik a fekete kömény volt. Némi kutatás után megtudtam, hogy Katicavirág magnak vagy nigellának is hívják és Mohamed próféta állítólag azt mondta róla, hogy a halálon kívül minden betegségre hatásos. Ettől még nem lett itthon belőle, de kicsit tájékozottabbnak tűntem. Felcsillant egy reménysugár András képében, de kiderült, hogy megmolyosodott a készlete és kukázta. Mindegy, basmati rizst amúgy is kellett venni, pénteken déltájban elindultam a piacra. Biofűárusnál próbálkoztam először.
A pult mögött fiatal lányka, köszöntem illendően:
- Jó napot kívánok! Fekete kömény van? Esetleg Katicavirág mag?
- Őrölt vagy egész?
- Ohó - örvendeztem magamban -, sínen vagyunk. Egészet kérek - mondtam, jobb szeretem magam őrölni a fűszereket.
A kislány serény kutatásba kezdett, előbb a pult mögött, majd kijött előre és sorban megnézte a zacskókat.
- Jó lesz a nigella is - szóltam, hátha még jobban belekeveredik.
Kisvártatva széttárta a karját. - Sajnos nincs - közölte.
- És őrölve? - kérdeztem.
Újabb matatás, majd diadalmasan tartotta elém a zacskót. "Őrölt köménymag" szólt a felirat.
- Hát ez azt hiszem nem lesz jó - közöltem vele, majd elköszöntem.
A következő út a magboltba vezetett. Elmondhattam és az összes nevét, a hölgynek fogalma sem volt róla, miről beszélek. A legnagyobb baj az volt, a basmati rizs feliratú tároló üresen tátongott. Immár két hete, ahogy megtudtam, talán rizsarató-sztrájk van Basmatban.
Volt még egy biobolt a közelben, elmentem oda is. Itt már nagyobb szerencsém volt, éppen aznap kaptak árut. Kirakva ugyan nem volt, de a hölgy rövid keresés után megtalálta. Rizst persze ő sem tudott adni. Ahogy indultam kifelé, a szűk üzletbe - amit a futárszolgálat hegyekben álló ládái még zsúfoltabbá tettek - bejött egy termetes, banyatankos asszony. Látszott, hogy nem fogunk elférni, de csak nyomult befelé. Lekanyarítottam a hátizsákot és megpróbáltam eloldalazni mellette. Majdnem sikerült. Szerencsére nem volt semmi törékeny a levert holmik között. Levágtam a zsákot az ajtóban, visszafordultam, és két nő szemrehányó pillantásainak kereszttüzében szépen felpakoltam mindent, nagyjából a helyére. Durva szerencséjük volt, hogy nem szóltak egy szót sem.
Visszamentem a piacra, a lángososnál ledobtam egy Unicumot, vettem a magosnál 60 deka jázminrizst, aztán magamban puffogva hazamasíroztam.
Kellett volna még korianderlevél és mentalevél is az ételbe, de az előbbit én meg nem eszem, a másiknak meg kicsit még odébb lesz a szezonja, így fájó szívvel kihagytam. Innen már sétagalopp volt, egészen a rizsig.

Csak így, egyszerűen! Rizsekről beszélgettünk a kommentelőkkel, amikor A fickó úgy megkivánta, hogy rögtön érdeklődött, milyen rizsfajtával kellene ezt megcsinálni (mintha nem tudná, hisz ő a tökéletes szakács :). A kérdése persze jogos volt, hisz a magyarok leginkább "B" rizsből főzik, aminek se íze, se bűze, de még állaga sincs.

A legjobb hozzá a kerekszemű rizs, hasonlóan jól használható a kisebb Arborio rizs is, vagy amit én használtam ebben a receptben, a szusi rizs. Mondanom sem kellett, hogy én is megkivántam, tehát itt áll, hogyan készítettem.

Karácsonykor hiányosan voltunk együtt. A család fele itthon, a másik fele Amerikában, egy kis része pedig vidéken töltötte az ünnepet a megfelelő rokonoknál. Feleségem ma hazajött, a barátnő is itthon van már, így egy pótkarácsonyt tartottunk a nagylyány és családja nélkül. Azt már nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is teljes családi karácsonyunk legyen.

Az ebéd majdnem a szokásos, de a húsleves most egy csodás karácsonyi ajándék fácánból készült. Az ajándék kapirgálós csirkék már 24-én megsültek (ezúton is köszönjük az ajándékozóknak!), így most a madarasból vettem tanyasi csirkét (nem volt Alemitta csirke a helyi boltban). A köret krumplipüré, amit a gyerekek főztek, és desszertnek még előző este sütöttem egy leveles túrósbatyut.

Kocsonya volt a menü Szilveszter tájt. Az anyagbeszerzést már idejekorán megkezdtem, okulva a korábbi tapasztalatokból, mikor is kimaradt a fül az ételből, mert szezonban képtelen voltam beszerezni. Vettem egy fél fejet, mert anélkül nem kocsonya ugyebár a kocsonya, füstölt csülköt, mivel újabban azt is főzök bele, egy kisebb első csülök, mert Kistesónak kell bele valami szálkás hús, három nyelvet, ugyanis azt is szereti, egy dzsekire való bőrkét, két szép hátsó körmöt, no meg két fület, tekintve, hogy a fejet fületlen adják. Pár kanyarral össze is gyűlt a hozzávaló a fagyasztószekrényben, nyugodtan hátradőlhettem. 29-én reggel aztán a konyhaasztalra halmoztam a hozzávalókat. Néztem a rengeteg nagy halmot, és konstatáltam, hogy mind nem mehet bele a kocsonyába. Ha felét szétosztom, akkor is egy hétig ehetem. Már persze, ha szerzek valahonnan még tíz tányért. Rövid hezitálás után a köröm és a nyelv visszakerült a hidegre. A nyelv a múltkoriban elfogyott, ideje volt sort keríteni a körömre is.
Napokig törtem a fejem, mit is csináljak belőle? Aztán bevillant egy rég olvasott mondat. Gyorsan utána is néztem. "...emlékezetes volt ecetes, hagymás salátalében kihűtött hófehér, vajpuhára főzött, kicsontozott körömből készült előétele..." Bacher Iván írta egy tárcájában, melyben Rózsa Gyurira (nem a Kapcsoltam-os), és az ő főztjére emlékezett. Rózsa György a Rajk-per elől menekült Franciaország és Itália közbeiktatásával, Bolívián át Chilébe, ahonnan Pinochet elől menekülve végül Svédországban kötött ki, hogy aztán egy időre hazatérjen, majd visszamenjen Bolíviába meghalni. Élete megérne egy nagyobb lélegzetvételű írást is, mondjuk olyasvalaki tollából, aki nem egy cikkből szerezte az összes rá vonatkozó ismeretét. Egy szó mint száz, az ötlet megvolt, már csak neki kellett rugaszkodni.
Egy kicsit gondban voltam, hogyan is készítsem el, végül a legegyszerűbb megoldás mellett döntöttem (szokás szerint).

Már napok óta nem főztem, mikoris jött egy telefon Wakától, hogy meglátogat, mert Pesten járnak. Amúgy is terveztem valamit főzni a kínai gőzölőmben, de ez megadta a lökést. Azt azért megkérdeztem, hogy esznek-e garnélarákot ...

Ugyan választ nem kaptam azonnal, de eldöntöttem, hogy Wonton levest fogok főzni. Van a csodahüttőben garnélarák, már amúgy is terveztem, hogy meg kéne enni. Tésztának meg gondoltam, hogy rizslapot használok - lám milyen egyszerű lesz az élet!

Tudom, posztoltam már, de miért ne osszam meg egy kivételesen jól sikerült változatát eme csodás kagylólevesnek.

Kivételesen nem a csodakamra adta a kagylókonzervet, hanem magam hoztam az USA-ból nemrég. Ritkán fordul elõ, hogy jut még keret súlyosabb dolgoknak - ez az elsõk között várakozott, hogy begyömöszöljem a kofferbe.

Nem, nem Bajnokok Ligája, hanem Benke László. Ekézik mostanában a világbajnok mesterszakácsot (és mestercukrászt) rendesen. Valljuk be, nem minden ok nélkül. Megjelent egy videó, majd kisvártatva egy írás is. (Mondjuk, az a rántott pacal nem hangzik rosszul.) A kritikákra adott - szándékoltan vagy sem, nem tudhatom - otromba válaszával pedig sikerült újabb olajat (zsírt?) öntenie a tűzre. Talán jobb lett volna, ha meg sem nyikkan, ugyanis a lefikázott gasztrobloggerek elég keményen visszaszóltak. Laci bácsinak talán ideje lenne tudomásul vennie, hogy nem elszaladt mellette a világ, nem ő fújja a passzátszelet. A gasztronómiával foglalkozó blogok ma már jelentős mértékben formálják a közízlést, komolyan veszik, amit csinálnak, és a többség jól is csinálja.
Gyorsan megjegyzem, hogy magamat nem sorolom ebbe a körbe. Én azért főzök, hogy legyen mit ennem, a poszt ennek csak "mellékterméke", olyan, mint a mosogatás főzés után. Azzal a különbséggel, hogy ez utóbbit nem lehet elsumákolni, mert egy idő után nem lesz miből enni, és a konyhát nehéz szagok ülik meg. Természetesen folyton igyekszem valami újat kitalálni, de végül is az én hasamról van szó.
Azt viszont nem árt tudomásul venni, hogy népesség egy jelentős hányada azt sem tudja, eszik vagy isszák a gasztroblogot meg a bloggert. Ha hinni lehet a statisztikáknak, a lakosság közel 20 százaléka offline. Árnyalja a képet, hogy az előfizetések egy része céges, illetve, hogy egy négy tagú család négy mobilnettel és egy otthoni vezetékessel máris 125 %-ot produkál. Magyarország legszegényebb régióiban, a porba-sárba fulladt kistelepüléseken élőknek illetve egyes korosztályoknak nincsenek ilyen problémáik. Némelyek számára a napi betevő előteremtése is gondot okoz. Nekik a Rama a vaj, a parizer a szalámi, a Vegeta a fűszer és Benke László A Szakács. Az egész cécóról legfeljebb valamelyik kereskedelmi tévé hírműsorából szerezhettek tudomást, vagy ha véletlenül belelapoztak az Igazmondó Hírújságba - amit a tulaj néha megvesz - a kocsmában.
Egy szó, mint száz, Benke László - akárcsak Győzike - addig lesz műsoron, amíg igény lesz rá. Én magam alig várom azt a napot, amikor ez lesz az egyetlen problémánk, és felháborodott háziasszonyok tízezrei lepi el a Kossuth teret égnek emelt serpenyővel követelve a visszavonulását.
Addig is főztem egy kis sertésnyelvet Benke László módra.

Update:  Időközben az idős szakács kórházba került. A magyar gasztronómia "guruja", Schobert Update Norbert Facebook oldalán kelt védelmére: "... a divatos gasztrobloggerek aljasan összevágott videókkal és ocsmány, becsmérlő kritikákkal támadták a házias, egyszerű, vidám főzés Atyját...". "Miért kellett ezt a jószívű, idős Nagymestert a rosszullétbe kergetni?" "Mélységesen szégyelljétek magatokat! Én megvetlek titeket."

Ahogy az várható volt, akadt olyan, aki nem maradt adós. Szóval, megy az osztás rendesen.

Kaptam a nagylyánytól karácsonyra egy Anova Sous Vide WiFi szerkentyût, amit most felavattam. Legutóbbi rántott borjúláb készítéskor már használtam magát a szuvid fõzést (magyarul abáltam a borjúlábat), és az jól sikerült mindenféle szerkezet nélkül.

Lássuk mit tud az Anova - lesz-e olyan jó, mint a kisláng a gázon?

Vejem fõzött nekem, amikor a nagylyány nem volt otthon (mint az anyja - õ sem eszik birkát se). Már három éve is megörvendeztetett vele, de most nagyon büszkén állt neki használni a szuperkuktájukat!

Azt mondja: én csak berakom neked ebbe a kuktába a húst, te kapcsold be egy órával azelõtt, hogy hazajövök, így pont jókor készül el. Hát talán egy kuktát még be tudok kapcsolni :)