Tudom, posztoltam már, de miért ne osszam meg egy kivételesen jól sikerült változatát eme csodás kagylólevesnek.
Kivételesen nem a csodakamra adta a kagylókonzervet, hanem magam hoztam az USA-ból nemrég. Ritkán fordul elõ, hogy jut még keret súlyosabb dolgoknak - ez az elsõk között várakozott, hogy begyömöszöljem a kofferbe.
Relative kevés alapanyaggal, de elég sok macerával készült 6-8 adag:
- 15 dkg bacon vagy húsos szalonna
- 3+4 dkg vaj
- 2 kisebb vereshagyma
- 2-3 szárzeller
- 1 pohár alaplé vagy víz
- 20 dkg aprított kagylóhús (lehetõleg vénusz kagyló - clam[en] vagy vongole[it])
- 3 dl kagylólé a konzervbõl
- 70 dkg krumpli
- 1 ek liszt vagy keményítõ
- 2 babérlevél
- 4 dl tejszín
- 3 dl tej
- bors
A képen csak 2 doboz van, de a felbontás után derült ki, hogy szemtelenül kevés hús volt egy-egy dobozban. Ugyan rá van írva, hogy 185g nettó, de ténylegesen csak 65g hús volt benne, így azután hozzácsaptam egy harmadik dobozzal. Nagyobb hiperekben lehet kapni hasonló konzervet a nemzetközi ételek részlegen (mint azt a nagy élelmiszertárolónkban konstatáltam, amíg a többi dobozt levittem :), a Metro áruházban és a Bevásárlószolgálatnál pedig kapható frissen is. Ha csak felvágatlan van, az nem baj, de fel kell kicsit darabolni késsel.
A krumplit meghámoztam és kb 15x15mm-es kockákra vágtam, vagy ahogy sikerült. A szalonnát 1 centis kockákra aprítottam és 3 dkg vaj társaságában, meg egy kis vízzel feltettem főzni/pirulni.
 |
 |
 |
 |
A zellerszárat hosszában negyedeltem, majd apró kockákra vágtam.
 |
 |
A szalonna lassan elfõtte a levét, és kezdett szépen megsülni. Ezalatt felkockáztam a hagymát, és kinyitottam a konzerveket. Egy edénybe leöntöttem a levüket (kell az még a levesbe), és a húst összeszedtem egy dobozba.
 |
 |
 |
 |
A megpirult szalonnához adtam a hagymát és a zellerszárat, amit mintegy 4-5 percig pároltam. Nem kell megpirulnia, csak átlátszóvá kell párolni. Ha már ott jártam, beletettem a babért is, meg egy picike vajat. Felöntöttem a kagylólével, meg hozzáadtam az alaplékivonatomat is.
 |
 |
 |
 |
Jöhet a tej és a krumpli. Ezzel addig fõztem, míg a krumpli éppen megfõtt. Egy kis feketeborsot is daráltam bele.
 |
 |
 |
 |
Valamilyen további sürítõ anyag is kell bele. Alapvetõen egy pici vajas rántást javasolnak, de síma kukoricakeményítõ is megteszi (ami ráadásul gluténmentes). Amíg a rántás készült, a fazék tartalmát le kell szûrni egy edénybe, ahol a levet botmixerrel vagy turmixgéppel homogenizálni tudjuk. Mindjárt a rántást is kavarjuk bele, akkor nem lesz csomós. Rántás helyett persze lehet egy szem krumplival több, és azt is pürésítjük a mixerrel, de az eredeti recept ragaszkodik a liszthez.
 |
 |
 |
 |
A síma lébe azután visszatettem a szilárd anyagot, meg két doboz (összesen 4dl) tejszínt. Ezt felforraltam, hogy a liszt kifõjön benne, majd hozzáadtam a kagylóhúst. Ezt már nem forraltam tovább, mert gumírozott lesz, ha sokat fõzik.
 |
 |
 |
 |
Magamnak kiszedtem egy tálkával, és cracker (sós kekszféleség) hiányában egy kis csipsszel szórtam meg, hogy legyen benne valami ropogós.
Mint a nagykönyvben - de legalábbis amilyeneket a keleti parton, északon ettem. A szomszédot sikerül rávenni, hogy hozzon hazafelé crackert, így a nyitókép már a náluk tartott kagylóleves vacsorán készült.
Itthon csak a kedvenc tálkám fotójával dicsekedhettem ...
