A szokásos kaja-kalandozás során futottam bele a receptbe, mondjuk nem volt nehéz, a Youtube már ismeri az ízlésemet, főképpen főzős videókat kínál fel nekem. Éppen csirkecombhoz kerestem valami ötletet, akadt még pár a fagyasztóban. Találtam egy jó magyar nyelvű írást is róla, ahol részletes leírást adnak a hozzávalókról.
Megtetszett a dolog, végeztem egy rövid leltárt a spájzban az összetevők ügyében. Hát, akadt pár kritikus pont, de nem estem kétségbe. Az egyik a fekete kömény volt. Némi kutatás után megtudtam, hogy Katicavirág magnak vagy nigellának is hívják és Mohamed próféta állítólag azt mondta róla, hogy a halálon kívül minden betegségre hatásos. Ettől még nem lett itthon belőle, de kicsit tájékozottabbnak tűntem. Felcsillant egy reménysugár András képében, de kiderült, hogy megmolyosodott a készlete és kukázta. Mindegy, basmati rizst amúgy is kellett venni, pénteken déltájban elindultam a piacra. Biofűárusnál próbálkoztam először.
A pult mögött fiatal lányka, köszöntem illendően:
- Jó napot kívánok! Fekete kömény van? Esetleg Katicavirág mag?
- Őrölt vagy egész?
- Ohó - örvendeztem magamban -, sínen vagyunk. Egészet kérek - mondtam, jobb szeretem magam őrölni a fűszereket.
A kislány serény kutatásba kezdett, előbb a pult mögött, majd kijött előre és sorban megnézte a zacskókat.
- Jó lesz a nigella is - szóltam, hátha még jobban belekeveredik.
Kisvártatva széttárta a karját. - Sajnos nincs - közölte.
- És őrölve? - kérdeztem.
Újabb matatás, majd diadalmasan tartotta elém a zacskót. "Őrölt köménymag" szólt a felirat.
- Hát ez azt hiszem nem lesz jó - közöltem vele, majd elköszöntem.
A következő út a magboltba vezetett. Elmondhattam és az összes nevét, a hölgynek fogalma sem volt róla, miről beszélek. A legnagyobb baj az volt, a basmati rizs feliratú tároló üresen tátongott. Immár két hete, ahogy megtudtam, talán rizsarató-sztrájk van Basmatban.
Volt még egy biobolt a közelben, elmentem oda is. Itt már nagyobb szerencsém volt, éppen aznap kaptak árut. Kirakva ugyan nem volt, de a hölgy rövid keresés után megtalálta. Rizst persze ő sem tudott adni. Ahogy indultam kifelé, a szűk üzletbe - amit a futárszolgálat hegyekben álló ládái még zsúfoltabbá tettek - bejött egy termetes, banyatankos asszony. Látszott, hogy nem fogunk elférni, de csak nyomult befelé. Lekanyarítottam a hátizsákot és megpróbáltam eloldalazni mellette. Majdnem sikerült. Szerencsére nem volt semmi törékeny a levert holmik között. Levágtam a zsákot az ajtóban, visszafordultam, és két nő szemrehányó pillantásainak kereszttüzében szépen felpakoltam mindent, nagyjából a helyére. Durva szerencséjük volt, hogy nem szóltak egy szót sem.
Visszamentem a piacra, a lángososnál ledobtam egy Unicumot, vettem a magosnál 60 deka jázminrizst, aztán magamban puffogva hazamasíroztam.
Kellett volna még korianderlevél és mentalevél is az ételbe, de az előbbit én meg nem eszem, a másiknak meg kicsit még odébb lesz a szezonja, így fájó szívvel kihagytam. Innen már sétagalopp volt, egészen a rizsig.
Hozzávalók:
- 60 dkg basmati rizs
- 3+3 csirke alsó- és felső comb
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 5-6 gerezd fokhagyma
- diónyi gyömbér
- 1 teáskanál garam masala
- 1 teáskanál csilipor
- 1 teáskanál pirospaprika
- 1 evőkanál zöld curry paszta
- 3-4 szem szegfűszeg
- 4-5 kardamom mag
- 1 ujjnyi fahéjrúd fele
- 1 kávéskanál fekete kömény
- 1+1 teáskanál kurkuma
- 3 dl joghurt
- 1 evőkanál halszósz
- 1 babérlevél
- só
- olaj
Legelőször a csirkét pácoltam be. A mozsárban összetörtem a fahéjat, a fűszerszeget, a kardamomot és a fekete köményt. Hozzáadtam a csilit, a pirospaprikát és a garam masalát.
A gyömbért és a fokhagymát a joghurtba reszeltem, beletettem a curryt és a megőrölt fűszereket és összekevertem. A videóban a szakács nátrium-glutamátot használ, én helyette halszószt adtam a páchoz ízéfokozónak. Az elkészült pácba beleforgattam a csirkecombokat és fél órára félretettem. Szerintem gond nélkül lehet akár egy éjszakán keresztül is pácolni a hűtőben.
A rizst többször váltott vízben megmostam, majd hagytam ázni egy ideig.
A vöröshagymát nagyobb kockára vágtam és az olajon barnára pirítottam. Mikor kész lett, nagyjából felét kiszedtem és félretettem. (Ez ilyen félre tevős étel.)
A csirkét a páccal együtt a hagymára öntöttem és fedő alatt megpároltam.
Ekkor jött a rizsa. Az meg sem fordult a fejemben, hogy a videóban látottak alapján készítsem. Sok fazékkal meg kell főzni - értelemszerűen jó párat el is kell cseszni -, mire az ember pontosan tudja, mikor 50, 75 vagy éppen 100 százalékig van megfőve a rizs. Egy másik recept alapján bő vizet forraltam. Egy teáskanál kurkumával, két esőkanál sóval és egy babérlevéllel ízesítettem.
Beleöntöttem a rizst és eddig főztem, míg el nem kezdett megduzzadni. Ekkor leszűrtem. Egy kis levet félretettem, hátha kell még hozzá, hogy teljesen megpuhuljon, de végül nem volt rá szükség.
A leszűrt rizst a csirkére öntöttem, rászórtam egy evőkanál kurkumát és a félretett sült hagymát.
Lefedtem, és cirka tíz percig kis lángon főztem. Megkóstoltam, éppen jó volt, puha lett és pergett.
Jó lett. Amennyire idegenkedtem a szokatlan fűszerezéstől - különösen a szegfűszeg volt furcsa nékem egy húsételben -, annyira ízletes lett a sokféle íz így együtt. A böjtre be is terveztem egy hús nélküli verziót, mondjuk szejtánból.
Ps: Százados Asszonnyal reggeli közben megvitattuk a tanulságokat. Kiderült, hogy vagy 20 éve termesztek fekete köményt a tudtom nélkül. Hajdan kaptam egy zacskó szárazkötészeti virágmag-keveréket. Volt egy kis hely a Hegyen, elszórtam hát. A legtöbb kiveszett azóta, de egy kedves kis kék virágból mindig kikel pár tő, én meg meghagyom, ahol nincs nagyon láb alatt. Na, az a Katicavirág. Idén már rámegyek, és vetek egy sort, hogy legyen fűszerem.
