Régóta ismerem, de máig nem jutottam dűlőre, hogy egy vagy két "C" a bucco :) Mindkét formájával találkoztam olasz recepteknél is. Most legyen inkább egy c. Belefutottam a madarasban ebbe a két nyönyörű példányba, amit nem tudtam otthagyni! Gazdagította a csodahüttő tárházát.
Nincs itthon a macska, akkor most elhasználom erre a fantasztikus ételre. Legyen most milánói, toszkánait már készítettem. Az alapvető különbség a bor színében, valamit a köretben van. Ezt most egy finom rizottóval készítettem - hamár dőzs van!
Először is a húshoz valókat szedtem össze:
- 2 szép Angus marhalábszár (hamár borjú nincs)
- 3 dl félszáraz fehérbor
- 5 dl borjú alaplé (kivonatos formában a csodahüttőből)
- 2 paradicsom
- 1 vereshagyma
- 1 nagy sárgarépa
- 3 szárzeller szár
- 2 csiperkegomba
- 10g szárított vargánya
- 2 girizd fokhagyma
- 4 dkg vaj
- 4 ek olivaolaj
- 1 ek liszt
- só, bors, kakukkfü, bazsalikom, babér, rozmaring
A húst megsóztam, borsoztam és pirinyó lisztet hintettem rá. Öntöttvas serpenyőben felhevítettem az olivát a vajjal, amiben átpirítottam a két szeletet. Mindkét oldalát kicsit megkapattam.
Ezalatt a zöldségeket felaprítottam centis (vagy kisebb) kockákra.
Az alaplé kockát forró vízben kiolvasztottam, a vargányát is forró vizben rehidráltam. A húsokat kivettem a serpenyőből, amibe további vajdarabokat dobtam.
Az aprított zöldséget a forró vajra szórtam, és párolgattam. Eközben felkockáztam a paradicsomot, ami mellé még egy kis paradicsompürét is odakészítettem (de azt végül nem használtam). Fűszernek pár babért, 2 bazsalikomágat és két pici rozmaringágat vettem még elő. A megpárolódott zöldségekhez adtam a beáztatott vargányát, de az áztatólevet félretettem. A végén belekevertem a paradicsomot és a fűszereket is.
Felöntöttem a serpenyőt az alaplével, belerejtettem a húsokat, és kislángra (fedő alatt) beküldtem a sütőbe bő két órára.
Amig ez párolódott a sütőben, nekiáltam a rizottónak:
- 20 dkg Arborio rizs
- 5 dl alaplé
- 2 dl tejszín
- 5+5 dkg vaj
- 1 vereshagyma
- 5 dkg parmezán jellegű sajt (Káptalantótiból)
- 1 csipet sáfrány
- 1,5 dl félszáraz fehérbor
- a vargánya áztatóleve
- só, bors
Mivel ki kellett mérnem a rizst, pohárba öntöttem (így legyen a lottón ötösöm). A 5 deka vajon megdinszteltem a hagymát, lereszeltem a sajtot (meg a hüvelyujjamat, mert nem használtam a védőkeretet a reszelőhöz, a Microplane viszont nagyon éles). Amikor már volt pár szem pirultabb hagyma a serpenyőben, beleborítottam a rizst.
A megpirított rizst megkínáltam a borral, és lassan kevertem, míg mind megitta. A sáfrányt összemorzsoltam a mozsárban, és felöntöttem egy kis vízzel. Olyan szép lett a szín, hogy még a fényképezőgép se tudott rá fókuszálni ...
A rizst forró alaplével kanalanként felöntöttem, és főztem. Arra vigyáztam csak, hogy le ne piruljon: ekkor már csak főzni kell! Menet közben hozzáadtam a sáfránylevet és a gomba áztatólevét is.
Fényesítettem egy kis vajjal. Beleöntöttem a reszelt sajtot, meg a tejszínt, és összerottyantottam igazi krémes rizottónak.
Ezt muszáj volt megkóstolni:
Végül a gremolátát kellett elkészíteni, amit most citromhéjból, mandarinhéjból és kis petrezselyemből kevertem. A héjakat lereszeltem, a levelet felaprítottam. A menet közben elkészült húsból egyet kitettem magamnak, és szórtam rá gremolátát. Azért meg is terítettem :)
Nekiláttam a falatozásnak. Persze mindjárt kiütöttem a velőt a csontból (amit elegánsabb családokban ezüst csontkanállal kapirgálnak ki, ami úgy néz ki, mintha egy félbevágott, 1 centi átmérőjű csövet tennének a nyél végére).
A körettel, pici velővel és a hússal egy falatnyi adagot bekaptam.
Tanulság is volt:
A mandarinhéj NEM JÓ ÖTLET! Keserű, mint az epe :( Legfeljebb narancshéjat szabad használni.
Az utolsó 100 komment: