Elvileg minden fajta finom így elkészítve, de azért Waka Chérie krumplija van a csúcson! Feleségem szólt, hogy oly rég ettünk ilyet, süssek már.

Különösen, hogy amúgy is bedurrantom a sütőt kenyérnek, megpróbálom őket egyszerre elkészíteni.

Talán az egyik legegyszerűbb elkészítési módja a krumplinak (a legegyszerűbb az egyben, hajában sütve).

Két főre kell hozzá:

• 12 szem Chérie krumpli (vagy más, kisebb szemű krumpli)
• kis marék só
• vaj vagy libazsír

Ugye, hogy nem is sok?

A krumplit alaposan megsikáltam, mert én héjastól megeszem. Felébe vágtam, és megsózva a sütő rácsára tettem. Ha nagyobb szemű, akkor negyedelni érdemes, viszont akkor sütőpapírra tegyük, mert le fog csepegni a sós krumplilé.

Betoltam a 220C fokos sütőbe a kenyér alá, ahol egy alutepsiben a víz is forrt a kenyérnek. A krumplinak valószínű, hogy nem kell a gőz, de nem haragudott érte.

Kicsit előbb elkészült, mint a kenyér, 50 perc alatt szépen felhólyagosodott, míg a kenyérnek 60 perc kellett.

Egy fatálba tettem ruhába csomagolva, mert feleségem még aludt - nem akartam, hogy kihüljön.

Persze nem álltam meg, hogy kettőt meg ne egyek jéghideg vajjal és kis extra sóval.

Amikor előkerült a feleségem, elővettem a krumplit, és libazsírral, meg vajjal tálaltam magamnak, hogy legyen összehasonlítási alapom - neki elég volt a vaj is.

Nekem végülis a libazsíros izlett jobban.

Sajnos a kényszerpihenő viszont nem használt a krumplinak - azt azon frissiben kell forrón megenni! Viszont a kenyér szép lett :)

A krumplinak a sózott vágási felületen képződött hólyagos része a legizletesebb (szerintem). Munka alig van vele, de a sütéshez kell a tisztességes hőfok és idő.