Már napok óta nem főztem, mikoris jött egy telefon Wakától, hogy meglátogat, mert Pesten járnak. Amúgy is terveztem valamit főzni a kínai gőzölőmben, de ez megadta a lökést. Azt azért megkérdeztem, hogy esznek-e garnélarákot ...
Ugyan választ nem kaptam azonnal, de eldöntöttem, hogy Wonton levest fogok főzni. Van a csodahüttőben garnélarák, már amúgy is terveztem, hogy meg kéne enni. Tésztának meg gondoltam, hogy rizslapot használok - lám milyen egyszerű lesz az élet!
Reggel összeszedtem a levesbevalókat:
- 1 kisebb édesköménygumó
- 2 sárgarépa
- 2 szárzeller
- 1 ujjnyi gyömbér
- 2 liter alaplé (vegyes)
- szárított zellerlevél
- 1 pici csilipaprika
- 10 dkg mirelit zöldborsó
- 3 ek sötét szójaszósz
- 5 ek halszósz (só helyett)
Végülis egy szimpla zöldségleves szerűség szójával és halszósszal fűszerezve. Mindent fedaraboltam (csak 1 sárgarépát! a másik az a végén került bele a zöldborsóval), az alapleveket kifordítottam a kockákból, a gyömbért lereszeltem.
A zellerlevél érintetlen maradt :) 2 liter víz a fazékba, majd az alaplevek. Picit zsíros, de az nem árt! Az összes felvágott és felvágatlan zöldség is ment bele, végül belelocsolgattam a szójaszószt. Belefért még majd egy liter víz is. Kislángra tettem, hadd forrjon.
Megkóstoltam, és csípős volt. Úgy emlékeztem, hogy az egyik vendég nem rajong a csípősért, kivettem hát a csilit a léből. Jobb félni, mint megijedni. Megvizitáltam közelről a rizstésztát, de az nem wontonnak való - inkább tavaszi tekercsnek. Pech - állhatok neki tésztát gyúrni.
- 3 tojás
- 1/2 kk só
- 30 dkg liszt
- esetleg víz, ha túl kemény a tészta
Ennyi tojással és liszttel már elég szép tésztát lehet nyújtani, ha belejövök. Azt írta a recept, hogy evőpálcikával keverjük ki a tésztát. Érdekes, mert az aztán oly vékony, hogy el se tudom képzelni, hogy működik - dehát volt videó is róla, és aszerint működik. Akkor lássuk. Előbb 2 tojás, majd a harmadik, és nekiálltam pálcikával keverni. Egész jól összeállt, víz se kellett bele! Ekkor már kézzel is dolgozhattam vele, nem ragadt. Becsomagoltam a tésztát folpackba, hogy könnyebb legyen nyújtani.
Amíg a tészta pihent, a glutén alakulgatott, addig elővettem a tölteléknekvalót. Feleségem nem rákimádó, neki volt egy 15 dekányi csirkemell darabkám, ami a macskának volt félretéve ...
- 20 dkg darálthús (ez most vegyes sertés-marha volt)
- 15 dkg nyers garnélarák pucolva (lehet főtt is)
- 15 dkg csirkemell (mellcsontról lefaragva)
- 2 szál újhagyma
- 1 tojás
- 1 cm gyömbér
- 1 ek osztrigaszósz
- 1 kk őrölt bors
- pici majoranna a csirkéhez
- 1 maréknyi ragacsos rizs
Még az este beáztattam a rizst - azt most feltettem megfőni egy serpenyőben. A csirkét késsel pici kockákra vágtam, egy tálkába adtam hozzá a felvert tojásból egy keveset, majorannát, pici újhagymát. Amikor a rizs kihűlt, abból kevertem még bele 4 evőkanálnyit. Ez ugyan egy másik étel (Siu mai, Shao Mai, Shu Mai, vagy kinai dim sum), és nem volna szabad lezárni a batyuját a tetején, de erről a gőzőléskor megfeledkeztem.
A rákokat végigvágtam hosszában, majd felaprítottam kicsire. Hozzáadtam a darálthúshoz, reszelt gyömbérhez. Beleöntöttem a tojás maradékát és az osztrigaszószt. Végül az aprított újhagyma maradékát is belepakoltam. Összkevertem a maradék 2 kanálnyi rizzsel - csak nem hagyom veszendőbe menni.
Ekkorra a leves is elkészült, legalábbis megfőtt a répa és a zellerszár is. Leszűrtem, mert a recept szerint csak a lé kell. (Csendben megeszegettem a sárgarépát főzés közben, mert már igencsak rég volt a reggel...)
A tiszta levet visszatettem pici lángra, hogy tudjak benne is tésztát főzni. A tésztát kinyújtottam, kettévágtam, majd felhajtogattam zsírpapírral, hogy pihenjen még egyet. Az is kiderült, miért javasolt minden recept keményítőt a tészta lisztezése helyett: nehezebben veszi fel a vizet, így nem ragad össze a lágyabb tészta sem! Ekkor befutottak a vendégek, pedig még lett volna másfél órám az étel befejezéséhez :) Természetesen elszabadultak az indulatok, nem volt szabad kezem fényképezni, de a tésztát töltögetni kellett. A vágási széleket megkentem kis felvert tojással, hogy összenőjenek. Elsőre a csirketölteléket halmozgattam a tésztadarabokra, amiket alaposan összenyomkodtam kis batyura - ki ne buggyanjon a töltelék (pont ezt kellett volna nyitvahagyni, és gőzölni). Ment is a fazékba a csendesen forrongó levesbe.
A többi tésztát a rákos töltelékkel pakoltam meg. Csináltam batyut, meg püspöksüveget, meg tortellíni-szerű tésztákat, amiket a kínai gőzölőbe pakoltam. Persze kellett volna alá kis káposztalevél, de nem is jutott eszembe.
Mondanom sem kell, hogy immár másodszorra is elpárolgott a víz a bambuszedény alól, de most is megúsztam odaégés nélkül. Nem volna szabad úgy főznöm, hogy közben a vendégeket is próbálom szórakoztatni ... Azért azt nem felejtettem el, hogy a második répát beleszecskázzam a levesbe egy bő merőkanálnyi zöldborsóval: olyan szomorú volt üresen a lé! A gőzölés és a főzés is kb 25 percig tartott, mert féltem, hogy a marhahús nem fő át rövidebb idő alatt.
Sebaj - elkészűlt a leves, a vendégek sem haltak még éhen. Mindenki kapott a tányérjába két-két batyut.
Az asztalon a leves és a felaprított maradék újhagyma is. Ettől kezdve szabadjukra engedtem őket - ki-ki szolgálja ki magát, vegyen annyit még, amennyit akar.
Mit mondjak: még éppen nem haltak éhen, mire elkészültem, pedig macerás egy étel!
Szerencsére kivettem a csilit, így senkinek nem volt gondja. Akinek kellett még csípős, annak volt vagy 15 féle csilikrém választéknak.
Marad persze még batyu bőven, bár a lé elfogyott. A batyukkal másnap főztem egy Tom Yum Goong levest, ugyanis megtaláltam a citromnádat és a galangal gyökeret is, meg volt még garnéla a csodahüttőben :)