Blogkocsma

Anica inkognitóban

Idegen vagyok, idegenként lézengek a világban, néhanapján elárvultan, gyakran magányosan, mint bárki más. Keresem magam, keresem a helyem, keresem a gyökereim, a kapaszkodókat. A hétköznapi élet mögött a rejtett kincseket, az összekötő kapcsokat a két világ között.

Valamelyik főzős magazinból néztem ki ezt a süteményt még tavaly. Az eredeti receptúrát alaposan megváltoztattam, Némelyik hozzávalót drágálltam, másikat meg nem volt a boltban az utolsó pillanatban. A mézeskalács fűszerkeveréket például az itthon lévő fűszerekből mixeltem.

Gondoltam egyet, egy kis csirkehús – főleg a melle – belefér ebbe a nyavalyás koplalásba. Összeütöttem hétvégére egy óvári szeletet csirkemellből. Hagyományosan sertéshúsból készül, vékonyra szelt füstölt sonkával, de ennyire még nem vagyok merész.

Egészen „jutányos” áron jutottam csontos csirkemellhez. 1000.- HUF/kg annak tekinthető, ha az nézem, hogy a filé 1699 volt.

Mitzi von Küche

Minden út Rómába vezet, tartja a mondás. Hát nekünk jó pár évbe telt, míg a sors úgy hozta, hogy ismét ellátogassunk az Örök Városba. Megosztanám pár impressziómat Veletek: aki már járt ott, biztosan szívesen nézegeti a képeket, aki még nem, hátha sikerül felkelteni a figyelmét.

Anica inkognitóban

Isteni finom zöldbablevest főztem, bár kimaradt belőle a pirospaprika, ami recept szerint benne kellett volna legyen, de sebaj, több is veszett Mohácsnál! Íze jó volt, 98%-a elfogyott, törhetem a fejem, holnapra mi legyen. Lekísértük a fagyasztóból elővarázsolt őzpörkölttel (bibibíííí, nemcsak az Andrássé varázslatos, a miénkben is van egy-két rejtett tartalék!), főtt burgonyával (aminek a leánykori, becsületes anyakönyvezett neve bizony főttkrumpli), Kárpát-kenyérrel, savanyúsággal. Na, ezt követően már ráértem, az eddig éhes férfihad kiköltözött az udvarra tetőkészítés címszóval, úgyhogy nem lábatlankodtak végre. És nekifoghattam fánkot sütni. Csak előbb visszamentem az üzletbe, ahol „letoltam” az eladósrácot, hogy előző körben szólhatott volna, hogy fánkba rum kell, majd törzsalkeszeket megszégyenítő mozdulattal és hanyag eleganciával pakoltam be a felesüveget a retikülbe.

Mitzi von Küche

A rozé kacsamellel először néhány éve Franciaországban találkoztam. Bordeaux városában a Garonne folyón való hajókázás során francia ismerőseink repesve várták a tálalását, mondván, ez igazi francia specialitás.

Vadast kéne főzni. Lapátnyi, jó 3 centi vastag, zsírral márványozott, csontos rostélyosból. Hozzá öklömnyi gombócot. A gombócokat megpirítanám egy kis füstölt szalonna zsírjában, és az egészet leborítanám pikáns, de mégis selymes, kicsit édeskés mártással, sokkal.

- Hé, te ott! - hallatszik a távolból.

- Micsoda? - eszmélek.

- Igen te! Ébred már fel, belecsorog a nyálad a klaviatúrába, még a végén zárlatos lesz a masina.

- Hiszen ez az én hangom! - képedek el.

- Csakhogy rájöttél te mamlasz. Rostélyos, mi? Szalonnazsír pláne, – replikázik – aztán gubbaszthatsz megint fél éjszakákat az ágy végén a sajgó bütyködet simogatva.

- Cicába! – fakadok ki – Akkor a marha ugrott. Hús nélkül pedig nem főzök vadast, nem vagyok én kecske.

- Csakugyan? - csúfolódik.

- Hmmm, megvan! - lelkendezem – Nyúl! Az olyan köztes husi, nem fehér, de talán nem is annyira vörös. - Jobbik énem egy kukkot sem szól, talán egyetért, vagy csak rám unt.

Az USA-ban élve megszerettünk egy befőttet/lekvárt/miaszöszt amit arrafelé almaszósznak (apple sauce) hívnak. Íze tiszta alma, állaga egy pép, ára bagó.

Ez egy klasszikus, és persze mindenki másként csinálja. Mostanság sokat leveseztünk itt, hát álljon a mostani bableves próbálkozásom is a sorba, még ha nem is lett tökéletes. Majd a kommentek alapján főzök egy jobbat később.

Most páran joggal gondolhatják, hogy az agyamra ment a köszvény, és innentől csak zöldséget vagyok hajlandó enni. Az igazság az, hogy nem először főztem ilyet, apróbb módosításokkal már számtalanszor szerepelt az „étlapon”. A legutóbb főzött kínai levessel való hasonlóság nem véletlen, csaknem azonos alapanyagokból készült, csak kevesebb lével és több tésztával.

Évek óta keresem a jó halászlét étteremekben. Étteremben, mert a szomszédasszony finomat főz, de hozzá mégsem állíthatok be, hogy most gyorsan főzzön egyet. Jót főz az öccse is, de csak nyáron és csak Gárdonyban - ha fog halat (idén sokat fogott).

Beütött az átkozott köszvény. Volt már vesegörcsöm, de ez sem kutya, ráadásul az év legjobban várt buliján a Körösökre szervezett kiránduláson tört ki rajtam.

Mitzi von Küche

Szokásos szombati látogatásomon a M. halosztályán egy fél kilós doboz friss, nagyobbacska héjas garnélarákot vettem, majd észrevettem a 6-7 cm nagyságú tintahalakat is. Régóta keresek pici tintahalakat, hogy elkészíthessem egyik kedvencemet, a chipirones-t (bébi tintahalak könnyen lisztbe mártva olajban gyorsan kisütve). Nos, a mostaniak ennél nagyobbacskák voltak, de mivel eddig csak egészen nagy tintahalat láttam itthon, hát próbaképpen vettem öt darabot.

Említettem már, hogy termett 3 kiló zöldbabom, amiből csak fél kilót használtam fel. Azok számára, akik hozzájutnak olcsó és szép zöldbabhoz, leírom, hogyan tudják télire eltenni a roppanós babot.

A tavaszi zöldborsós melegvíz szezonja elrepült, a nyárnak is vége. Lehült az idő, egyre inkább valami tartalmasabb levest ennék. Ezen kívül szomjas vagyok. Állandóan ennék valami levest, hamár medvedoki lebeszél a borral való szomjoltásról.

Megjött a hideg és a szabadföldi bazsalikom roppantul meg tud sértődni, ha a hőmérséklet 5C alá megy, tehát szedjük le, ha az előrejelzés szerint ilyen hideg éjszaka jön. Egy-két napot kibír egy kartondobozban a lakásban, de valahogy fel kellene dolgozni, mielőtt a család valamelyik tagja gaznak nézve kidobná. No de hogyan tartósítsuk?

Az egész úgy kezdődött, hogy örökös piacfelelősünk – feleségem kolleganője, Zsike – szerda reggel felhívott, hogy a nyári ínséges időszak után újfent megjelent a csarnokban kedvenc gombása és fél kiló vargányával lettünk gazdagabbak (meg 1800 forinttal szegényebbek:).

Anica inkognítóban

Szegény, nagy marha volt, nem tudta, hogy jobb sorsra érdemes. Élte ingerszegény életét, fűvel kábítva magát, napról napra. Jámboran, szent együgyűséggel várta, hogy teljenek a napok, mígnem egyszercsak kikötött azon a helyen, ahová sorsa eredetileg szánta: a fazekamban. A marha szerény életének ezt a legfantasztikusabb pillanatát már nem élhette meg, azon egyszerű oknál fogva, hogy – bár megeszünk lovat, nyulat, szinte bármit – ÉLŐ marhát sosem.

Vendégposzt - gyvy

Biztosan mindenkinek van valami gyengéje, kinek a tengeri herkentyűk, kinek mindenféle zöldségek, nekem a nagy kedvencem a birka. (A négylábúak, nem a kétlábúak, bár ez utóbbiból lényegesen több van.) Érdekes, nem nagyon találkoztam még négylábúval, ami ennyire megosztaná az embereket. Aki szereti, az nagyon, aki nem szereti, az teljes szívből utálja. Az is érdekes, aki szereti, az is ritkán merészkedik túl a birkapörkölt – birkaraguleves – rizses(birka)hús szentháromságon. Ezért bátorkodtam összegondolni pár receptet. Ezek közül nem főztem meg mindet, nagy részük még csak elképzelés szintjén van, kéretik így kezelni őket.

Anica inkognítóban

A töltött kenyér receptjére véletlenül találtam rá és nem bírtam volna ki, ha nem készítem el. A húsvéti jelzőt tőlem kapta, mert minden van benne, ami olyankor szendvicsre-tányérra kerül, de ebben a formában szerintem izgalmasabb módon kínálható a vendég.

süllőcske

Halfüstölőm, ki már bemutatkozott a kocsmában, kreatív kis eszköz, sok huncutságot tud.

Kistesóm famíliájában mindig történik valami. Három gyermeke van, a két idősebb lány, a legkisebb fiú. A nagyobbik lány már férjnél van, az unoka is megszületett, messze innen laknak. A fiú jelenleg az apja nyakán él. A három csemete tűz és víz, meg valami harmadik elem.

Anica inkognitóban

Néha egy-egy jó ötlet, egy szép fotó nem hagyja nyugodni az ember lányát, így jártam a lábtörlővel. Ahogy megláttam, rögtön megkívántam, mondta a reklám, használtuk is a szlogent rendesen a csajokkal, nem annyira főzőcske-kontextusban, s most is ez a mondat ugrott be. Úgyhogy nem kellett magam sokáig győzködnöm, csapjuk-vágjuk-csináljuk: megsütöttem.

Anica inkognitóban

Nem terveztem posztot írni egy ideig, de aztán mégis úgy alakult, hogy szükség volt rá. Posztolóként ugyanazzal szembesülünk, mint a háziasszonyok legtöbbje: jól főzni nem csak azt jelenti, hogy ízletes az étel. Néhanapján főzni valami finomat, az is tehetség. Az igazi kemény, agymunka része a dolognak az, amikor ki kell találni, mi legyen az aznapi ebéd, változatos étrendet összeállítani egy család számára és aztán tudni azt felborítani is.

Knédli:

Hozzávalók:

• 5 db kifli

• 10 dkg vaj

• 1 l tej

• 2 db tojás

• 10 dkg rétesliszt

• Só