Mitzi von Küche
A rozé kacsamellel először néhány éve Franciaországban találkoztam. Bordeaux városában a Garonne folyón való hajókázás során francia ismerőseink repesve várták a tálalását, mondván, ez igazi francia specialitás.
Nagy volt a csalódásom, mikor kiderült, hogy a kacsamell gyakorlatilag nyers volt, még a bőre sem pirult meg. Azt hittem, ennek ilyennek kell lennie – a franciák már csak értenek a gasztronómiához – és sokáig kerültem ezután. Aztán netes kalandozásaim során csak kedvet kaptam hozzá és elkészítettem magam. Aztán újra és újra, egyre tökéletesítve, mert láttam, hogy a sütési időtartamok igen változatosan vannak megadva a receptekben. Most, jó pár rozé kacsamellen túl, már le merem jegyezni saját verziómat.
Két szép szatmári hízott kacsamellet vettem, összesen 75 dkg volt a súlyuk.
Beirdaltam a bőrét keresztben, meghintettem borssal, szárított rozmaringgal, majd bekentem zúzott fokhagymával és besóztam. Így állt szobahőn 1-2 órácskát.
Amikor eljött a sütés ideje, előmelegítettem a sütőt 180 fokra, majd egy vastagabb talpú serpenyőt szárazon felhevítettem a tűzhelyen és bőrével lefelé beleraktam a kacsamelleket. 10 percig sütöttem, eleinte lefedve és elég sok zsír sült ki belőle. 10 perc után húsfogó csipesszel megfordítottam őket és további 5-6 percig sütöttem a húsos felüket, időnként a széleket is.
Ezután a kisebbik kacsamellet késznek nyilvánítottam és kivettem pihenni. A nagyobbik kacsamell a serpenyőben maradt, amelyről leöntöttem a kacsazsírt és a serpenyő nyelét alufóliával beburkolva uzsgyi, ment az előmelegített sütőbe 8-10 percre (férjem ugyanis kevésbé rozén, inkább mediumon, közepesen átsütve kedveli inkább).
Sütés után néhány percig pihentettem, többször megforgatva, hogy értékes levei ne távozzanak, aztán már csak a szeletelés volt hátra.
A rozé kacsamell mellé rizs készült és birsalmakompót.
A birsalmákat meghámoztam, mosás és feldarabolás után citromos vízbe kerültek, hogy ne barnuljanak meg. A fözövízbe a citromdarabokhoz 1-2 evőkanál cukor, pár szem szegfűszeg, pici szerecsendió és egy csipet őrölt fahéj került és nagyon hamar meg is puhult a birsalma.
A kacsamell méltó kísérője lett. Diétám óta először készítettem és óvatosságból nem nagyon eszegettem a csodásan megpirult, jóízű bőrét, de egy pohár pezsgőt azért elkortyolgattam a kacsa mellé.
