Itt az ősz. A Természet nagylelkű volt idén, az indián nyár eltartott október közepéig, volt azért eső is, szóval minden körülmény kedvezett az őszi gombáknak. Az erdő-mező ilyenkor ontja a kései fajtákat: fenyőpereszkét, csigagombát, akácosban a fülőkét, és ha az ember gyermekének szerencséje van, kései laskagombát vagy akár rizikét is lelhet. Itt volt az ideje összedobni egy rendes gombapaprikást. Egyik nap munka után meg is indultam kedvenc gombászóhelyem felé. Igyekeznem kellett – visszatért a rendes időszámítás – korán sötétedett. Sajnos, mire odaértem, már két fiatalasszony is javában csipegetett a gombákból, szerencsére nem voltak mohók, hagytak egy kilónyit a rekesz alján. Talán nem a sajttal kellett volna kezdenem a bevásárlást, mehettem volna egyből a zöldségespulthoz. Hetven dekára valót kiválogattam – termesztett csiperke – szép, zárt fejek, a fehérek között pár barna is megbújt. Kevéske erdei fajta is jó lett volna – az íze, no meg a textúrája miatt - de nem volt. Mindegy, szegény atomtudós nehézvízzel főz.

A hónap elején a zöldségnepper ismerősöm jóvoltából ingyen hozzájutottam egy jókora szatyor, kissé már kérdéses állapotú paprikához (paradicsom-, kápia- és pirosra érett TV paprika vegyesen), főztem egy nagy adag lecsót, jó sok hagymával, hámozott házi paradicsommal, és kis dobozokban lefagyasztottam. Ezekből vettem elő egyet előző este, hogy reggelig kiolvadjon.

A gombákat félbe- majd laskára szeltem, a lábosban kevés olajat hevítettem, két fej apróra vágott hagymát beletettem, kicsit megsóztam, majd aranysárgára pirítottam.

Amikor a hagyma megpirult, félrehúztam, megszórtam némi pirospaprikával, megkevertem, és gyorsan felöntöttem egy kevés vízzel. Visszatettem a lángra, beleöntöttem a lecsót, és alaposan összerottyantottam.

Hozzákevertem a gombát – ami nem tűnt elsőre egyszerű feladatnak, mivel alig fért bele a lábosba, de pár perc alatt összeesett – sóztam, és fedő alatt puhára pároltam.

Hajdani kedvesem édesapja nyugdíjas katonaként egy – a Bakony rengetegében megbúvó – honvédségi létesítményben – közelebbről meg nem határozott okokból – sertepertél. Szabad perceiben – amiből lehet bőven – az erdőt járja, és szedi a gombát ezerrel (már, ha van). A nyáron kaptam tőle egy üvegcsére való, válogatott, szárított erdei gombából őrölt port. Ebből tettem egy kanállal a paprikásba, egyből meg is csapott a fűszeres gombaillat, simán elnyomva a lakossági csiperke lagymatag bukéját.

Egy púpozott evőkanál étkezési keményítőt csomómentesre kevertem kétszer annyi vízzel és három deci tejföllel.

A gomba levéből hozzámertem pár kanállal – a hőkiegyenlítés végett – majd belekevertem a paprikásba, és alaposan összeforraltam.

Köretként nokedli illett volna hozzá, de nem volt kedvem szaggatni, ezért „olaszcsavart” tésztát főztem mellé. A Komárom-Esztergom megyében lévő tésztagyár megbízható minőséget produkál, ráadásul a közeli kenyérboltban kedvező áron kapom.