Feleségemnek nosztalgiarohama támadt, elege volt az exra Costes, Onix vagy Kistücsök féle ételekből, amivel én etetem. Majorannás csirkét akart enni. Olyat, amit gyerekkorában a nagymama készített. Friss majorannával és semmi molekuláris konyhával.
A varázshűtő szokás szerint prezentált egy kapirgálós csirkemellet és két combot egy szárny társaságában. A varázskertben pedig van majoranna bőven - szóval nincs akadálya a tervnek.
Kellett még hozzá egy apró fej hagyma, egy pici koktélparadicsom, egy gerezd fokhagyma, só és nagy diónyi klasszikus sertészsír. Ez utóbbi lassan kuriózumszámba megy a háztartásunkban, pedig arról voltam híres, hogy a zsírt is zsírral eszem. Sajnos múlnak az évek, változik az egészség.
A zsíron alaposan körbe pirította a jól megsózott csirke alkatrészeket, beledobta a lábasba a hagymácskát, fokhagymát, paradicsomot és a nagy csokor friss majorannát. Megkeverte, majd felöntötte fél liter vízzel. Forrás után lefedte, majd elfelejtkezett az egészről valami Pilates torna ürügyén. Én meg éhesen erre érkeztem a konyhába:
Na mondom, erről a fedőt azonnal levesszük és zsírjára sütjük.
Valami körítés is kell hozzá - gondoltam a legjobb egy hagymás krumpli lesz - az legalább olyan klasszikus, mint a majorannás csirke. Persze időm nem sok volt, így 3 nagyobb krumplit meghámoztam, egy deci vízzel beletettem egy kisebb jénaiba, lefedtem és be a mikróba 15 percre.
Ezalatt 3 közepes fej hagymát
megaprítottam, zsíron(!) megdinsztoltam és mire ez kész lett, az éppen átfőtt krumplit darabokra vágva rádobtam. Kevergettem nagylángon, de nem akart pirosabbra sülni. A hagymáskrumplinál mindig csalok kicsit, és egy kávéskanál cukorral édesitem a hagymát, amikor párolom.
A hús is zsírjára sült
már csak a mellét kellett lefejteni a csontról
és jól összepirítani a majorannás zsírral.
Azért egy kis káposztasalátával feltálalva nem volt olyan riasztó :)
Az ételből csak a klasszikus majoranna íz hiányzott, aminek legfőbb oka a fűszer ronggyá főzése - bőven ráért volna a végén beletenni, ahogy nagymamáink is tették.
