Nem lehet Márton napon nem libát enni, mert egész évben éhezni fogunk. Erről persze nem tudtam feleségemet meggyőzni - nem egy libaevő fajta, így azután lesétáltam a hárombetűsbe megnézni, milyen a felhozatal két nappal az ünnep előtt.
A kedvenc hentesem volt, akitől kaptam már egész rendes húst is. Megvitattuk, hogy ludaskása a menü, mit tud adni hozzá.
Az alábbiakkal hagyam el a boltot:
- 1 kg libaszárnytő
- 0,45 kg libazúza (3 darab)
- 0,198 kg libanyak (1 darab, mert rémlett, hogy van a mélyhűtőben is valamennyi - 0,6 kg-ot találtam!)
- 0,23 kg pecsenye libamáj (2 darab)
Ez így önmagában nem rossz. Kell még:
- 4 szép szál sárgarépa
- 2 méretes petrezselyemgyökér
- kis darab zeller
- 3 db pici vereshagyma
- 1 db öklömnyi vereshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- Zellerzöld, petrezselyemlevél, majoranna, csöpp kakukkfű (mert fogytán van) és egy ág zsálya a kertből,
- só,bors,szekfübors,szerecsendióvirág
- 0,5 kg rizs (sokan az Arboriora esküsznek, de nekem arra nem tellik. Maradt az "A" rizs.)
- 0,5 kg fagyasztot zöldborsó (naná majd frisset Márton napkor)
Ezt az ételpárost előző nap érdemes elkezdeni, mert az éjszaka folyamán szépen lehül a lé, le lehet emelni a zsírját, és hidegen könnyebb felkockázni a zöldséget is.
Megtisztítottam a zöldségeket, és félretettem. A mélyhűtőben megtaláltam a libanyakat, amit kiolvasztottam langyos vízben. Amíg ez olvadozott, levágtam a zúzáról az inakat (amúgy szép tiszta volt), félretettem a májat és átvizsgáltam a szárnytöveket. Semmi toll vagy tok sem volt és meglepő módon igencsak sovány szárnytőhöz jutottam.
A húsokat hidegvízbe, amennyi éppen ellepte, feltettem a gázra nagy lángra. Amikor jó habosra felforrt, és a zúza is kifehéredett, a levét leöntöttem egy edénybe (jó lesz a kutyának zöldséget főzni benne), a húsokat hidegvízzel leöblítettem és a fazekat kimostam.
Visszatettem a húst a fazékba és felöntöttem 3 l vízzel. Beledobáltam a hagymákat, fokhagymákat, a zellert és a fehérgyökeret. Egy teatojásba 15 szem borsot, 3 szem szekfűborsot, 4 borókabogyót és kis darab szerecsendióvirágot tettem és meg is sóztam a levest 36 g sóval.
Míg a lé felforrt, összekötöztem a petrezselyem és zeller leveleket cérnával, megmostam a zsályát is. Ezeket a fűszereket is a léhez adtam, és kicsire vettem a lángot. Bejöttem a géphez, és beírtam, hol tartok éppen.
Hosszas töprengés után döntöttem úgy, hogy ez a hús és lémennyiség csak kásának túl sok lenne, ezért a kettős étel. :) Mindenképpen jó, mert így tudok a gyerekeknek húslevest is adni (amit nagyon szeretnek) a rizs elé (amit nem tudom, hogy szeretnek-e).
Gondolom észrevettétek, hogy nagyon sok étel úgy készül, hogy abból jusson az ifjúságnak is. Még csak kezdők a konyhában meg nem is mindig tellik kajára - jónéven veszik a szülői támogatást!
A levesnek bő két órán át kell csendben gyöngyöznie, hogy az összes íz kifőjön a csontokból és a zúza is megpuhuljon. Persze ezalatt a zeller, a fehérgyökér és a zöldfűszerek ronggyá főnek, de nálunk azt nem eszi senki (anyósom megette, meg néha én is).
Ha a húst kellően puhának ítéljük, adjuk a leveshez a felébe vágott sárgarépákat is (kisebbre majd akkor vágjuk, ha kihült).
Megfőtt a hús, megfőtt a zöldség is.
Elsőnek a forró húst szedtem le a csontokról. Két nyakat megtartottam a két adag leveshez, de a többi kisebb darabokban végezte. Nagyon puha - egyszerűen leesett a csontról.
Kiszedtem a zöldséget is, majd átszűrtem a levest, mert a szárnytőből sok szilánk jött ki.
Megraktam két kisebb dobozt nyakkal, zöldséggel és nyakonöntöttem a levessel. Ha kihült, megy a hűtőbe és utána a gyerekekhez.
A lefejtett húst és a felkockázott zöldséget összekevertem. Persze ekkor fedeztem fel, hogy a májat nem főztem meg! Jellemző! Gyorsan a kisebbik fazékban kis levesben megfőztem a 2 májacskát, mert a gyerekek azt imádják! Ment is belőle a dobozkákba, de azért a nagyját a hús/zöldség keverékhez adtam, amit majd belekeverek a kásába.
Addig is kiraktam a hidegre a levet és a húst, hogy a pirinyó zsírt is lehalásszam róla (minek? annyi kell!).
Azután rájöttem, hogy szombaton reggel viszi el a feleségem az elemózsiás kosarat, tehát még ma be kell fejezni az étket.
Első dolgunk egy-egy tányér leves megevése volt, és igazán tartalmas leves lett! A többi lére viszont szükségem van a rizottóhoz, merthogy a kásám valójában egy ludas rizottó.
Apróra kockáztam hát a vereshagymát és mivel az aprólék teljesen zsírmentes volt, egy negyed vajon pároltam meg. Amikor megpirult, beleöntöttem a rizst. Engy nagy csipet sáfránnyal színeztem, majd addig kevergettem, amíg kifehéredett a rizs. Ekkor annyi levest öntöttem rá, hogy majdnem ellepje.
A rizottó készítés szabályai szerint lassan főztem és kavargattam, ha a rizs felszívta a levest, adtam hozzá újabb merőkanállal. Ezt mindaddig folytattam, amig a rizs megpuhult. Érdekes módon a félretett másfél liternyi leves pontosan elég volt ennek az állapotnak az eléréséhez.
Ekkor egy serpenyőben csöpp vajra feltettem a zöldborsót párolódni, belekevertem a rizsbe a húscafatokat, majd a zöldborsót is.
Estére öten be is laktunk belőle:
Ez egy nagyon kiadós mennyiség lett - a gyerekeknek 6 adag, ötöt már megettünk és maradt még 2 adag Márton napra is :)
A képeken látható foltért elnézést kérek, összekoszoltam a lencsét, és nem vettem észre fotózáskor.