Balkézzel főzni nehéz, ha az ember jobbkezes és elgyalulja a jobb hüvelykujját. Valamiért ez az ujjunk nagyon kell a főzéshez (ellentétben a középsővel, amire máskor van szükségünk).

Rég ettünk rakott krumplit meg fel is halmozódott mindenféle kolbász a hűtőben, amit el kéne már fogyasztani. Tojásból ugyan teljesen kifogytunk, de kapóra jött egy akció a hárombetűsben, L-es 38-ért. Bolondnak is megéri, nemhogy nekem!

Amióta csak ketten vagyunk, nehéz a főzés - kis adagot valahogy nem tanultunk meg főzni. Sebaj, most ismét kísérletet teszek egy "kis" adag főzésére. Ezért azután csak az alábbiakat tornyoztam fel a rakott krumplihoz:

Vagyis:

• 1,5 kg krumpli
• 10 + 1 tojás
• 35 dkg vagy akörüli jófajta kolbász (a Beni féle már elfogyott - marad a kommersz változat)
• fél liter tejföl
• fél szerecsendió
• kis vaj
• só, bors

A krumplit megmostam, fazékban sósvízben feltettem főni. A tojásokat egy kislábasban 10 percig forraltam, majd hideg vízbe tettem, hogy az ujjaim ne égjenek le, és szépen lehéjjaztam. Amíg a krumpli rotyogott, lehúztam a kolbászokról a belet: meleg víz alatt leöblítettem, majd betekertem egy-egy papírtörlőbe 1 percre. Ezzel a módszerrel majdnem minden valódi bélbe töltött szárazáruról lejön a bél. Hogy miért kopasztom meg a kolbászt? Nem szeretem, ha fővés/sütés közben kidomborodik, mert a bél nem tágul. Tudom - francos egy izlésem van, dehát ezzel kell élnem. Felszeleteltem a skinhead kolbászokat. Közben befutott egy lángolt kolbász is keselyühúsból (pardon - Keselyühústól) a szomszéd jóvoltából, amiból szintén loptam egy 10 centis darabot.

A tejfelt felturbóztam egy fél frissen reszelt szerecsendióval, 4 tekerés feketeborssal és mokkáskanálnyi sóval, beleütöttem egy tojást, és habverővel selymesre kevertem.

Megfőtt a krumpli is. Sziszegve, de lehéjjaztam a forró darabokat, majd élve a külső hideg kellemetlen hatásaival, kiraktam a teraszra 10 percre hülni. Ezalatt persze nyakig a munkában - sajnos abban mostan nincs megállás.

Íme a készlet, amiből dolgozom, nomeg a tepsi, amit a vajjal kicsit kikenek, hogy ne égjen rá annyira a tartalma. Szeretem ezt a fajansz tepsit - kár, hogy a vaj eltakarja a mintázatát.

Elővettem kedvenc filéző (vagy csontozó?) késemet, és elkezdtem szeletelni krumplit, tojást, ahogy jött. Ezzel a késsel nagyon könnyű a krumplit vagy a keménytojást vékony szeletekre vágni. Amíg nem volt ilyen késem, persze a tojásszeletelőt használtam, de az csak azoknak való, akiknek nincs ilyen késük :)

Leraktam egy sor krumpliszeletet, kicsit sóztam, kis tejföllel locsoltam. Rárétegeztem egy sor kolbászt, majd egy sor tojást is és ismét locsoltam rá tejfelt - most bátrabban.

Láthatjátok, nem takarékoskodtam az anyaggal! Ez így folytatódott még három rétegen keresztül, mad a lefedő krumplisort jó alaposan belocsoltam a maradék tejföllel és belöktem a sütőbe, ami kb 180-200 fokos lehet. (Nekem nincs nagyobb hőfokom ...)

35 perc alatt eddig jutott:

A végén 2 perc grillezéssel, gyönyörűen összeérett és megpirult.

Tálaláshoz további tejfelt adtam. Már csak meg kell enni!

És hogy miért "gazdagon"? Mert másfél kiló krumplihoz fél liter tejfel, 35 dkg kolbász és 11 tojás egy kicsit több, mint amennyit egy szokványos recept előír.

Tanulság:

A tejföl, amivel locsoljuk lehetett volna akár 7,5 dl is, a krumpli nyomtalanul felszívta! Igaz, akkor viszont kibuggyant volna a tepsiből, mert az pont a pereméig megtelt.

Különösen jót tett az ételnek, hogy többféle kolbásszal készült, így az egyes falatok más-más ízesítésűek voltak, attól függően, hogy a mangalica, a csípős vagy a lángolt kolbász került éppen a villánkra.