Blogkocsma

Itt az eperszezon! A Fény utcai piacon kifogtam 298Ft/kg-ért nagyon illatos és ízes epret. Az utolsó lekvár már elfogyott, főzni kell egy újabb adagot.

Vendégposzt - Túrósmácsik

Hosszú volt a nap, az értekezleten többször felbosszantotta magát, és legalább ötször számolta meg az üvegtéglákat a falban. Háromszor nyolc. Huszonnégy.

Fél adag rakott kelt ebédelt az íróasztalnál, nem volt kedve beülni a többiek közé, közben átolvasta a feljegyzését.

Délután egy iskolában egy elkényeztetett kölyök évvégi bukásáról beszéltek, aztán ment tovább egy másik elkényeztetett gyerekhez. Vagyis az inkább elhanyagolt volt. A szülők zűrös magánélete miatt a fiú lassan sodródott bele a lakótelepi kisbandák nihiljébe.

Meséltem már a "tojásrántotta boursin sajttal" csalódásomról. Valahogy nem tetszett az a sajt, amit használtak - inkább savanyú túró íze volt (vagy a sajt romlott meg?). Az igazi és eredeti boursin sajtot a franciák készítik és exportálják az egész világba. A sajt a maga halmazállapotát tekintve egy száraz körözött szerűség, viszont izében egy erős csípős sajt, só, rengeteg fokhagyma, snidling és petrezselyemzöld dominál. Létezik feketeborsos változata is, de én ezt a zöldfűszeres, fokhagymásat szeretem igazán.

Feleségem befutott London országból 6 azaz hat doboz boursin sajttal, darabonként 1 fonttért. Tehát a mai reggeli egy próba reprodukció lesz, valamint a közeljövőben sok boursint fogok enni!

Hűvös május. A Tisza visszahúzódott medrébe, a téli kikötő fehérhalai kisurrantak az élő folyóra, csak a csuka maradt szokott leshelyein. Nagy lósóskák, fekete nadálytövek árnyékában, a parti kövek mellé simulva leste a bodorkákat, kárászokat. De csak erősödni vágyó kis ívadékokat talált, néha egy-egy színes naphalat tudott fogni. A  nagy étvágyú tarka vízitigrisnek csak  növekedett az éhsége.

Én persze, hogy kifigyeltem ezt a jó fogással kecsegtető körülményt, fogtam szépen, jó szórakoztam, csukaételekben gyakoroltam magam.

Eljött a június, még mindig hűvös, esős az idő, a Tisza újra megáradt, már a gyalogakác is vízben áll. A csuka bebújt a parti dzsungelbe, a gyakori frontok miatt étvágya sincs, bizony nehéz felingerelni. Legjobb műcsalijaimat dobálom nekik, vén támolygókat, szitává rágott wobblereket, de bizony nem mindig fogok. 

Annyi baj legyen, ha nincs csukafüzér, a magunkfajta posztíró így is látványos tányérokat tud összeállítani.

A közelmúltban a kapormártás kapcsán András és Süllőcske is megemlítette a kaporvajat. Megtetszett az ötlet, legott be is jelentettem, hogy márpedig hétvégén az lesz reggelire. Egerek és emberek...

A szűkebb család elkezdett ellenkezni: úgy biztosan kevés lesz, nagyon zsíros lesz, tegyél bele mást is. Engedtem a szelíd – családon belüli – erőszaknak, és néhány összetevővel dúsítva készítettem el az ételt, amit innentől kezdve már nem hívhattam kaporvajnak.

Kedves Bloggerek és Bloggerinák!

Örömmel jelentem be, hogy Süllőcske hamarosan a blog állandó szerzője lesz. Hetente egy-két alkalommal jelennek majd nagyszerű írásai, receptjei.

Isten hozott Süllőcske!

Bocsánat, hogy lenyúltam a képed. :)

Kinn a hegyen, Csatáron akad néhanapján olyan munka, mikor kesztyűt kell húzni. Nem vagyok kényes, most is olyan a kezem, mint a smirgli, de néha kell. Vettem egy köteg munkáskesztyűt, valódi kínait, nem volt drága. Tavaly vittem ki magammal a hegyre egy párat, csákányozásnál jó volt – éppen az akácot irtottam ki – kopott is rendesen a hitvány keleti bőr, de a kezem úgy-ahogy védte. Mikor már igencsak odavoltak, vittem megint egy-két párat. Van egy ócska íróasztal a bungiban, oda hánytam a viseltes darabokat, szemetes nincs, gondoltam, majd belevetem a tűzbe, mikor a gallyat égetem. Az égetés aztán elmaradt – most is ott a nagy rakás nyesedék – a kesztyűk is maradtak az asztalon.

A közelmúltban úgy esett, hogy egy kicsit meg kellett volna nyesni valami tüskéset, mentem az asztalhoz, hát egyetlen bal kezes kesztyűt nem találtam. Némi tépelődés után felhúztam egy jobb kezest a balra – szerencsére a kézfeje is részben bőrből van – és némi bénázással megnyestem a bokrot.

Szombaton készülődünk a hegyre, összedőlt a régi deszkabudi-szerszámos épület, pár kolléga eljön, segít lebontani. Kimentem a bérelt szemétledobóba kesztyűért, az itthon használt darabokat ott tartom. Négy jobbost, és egy darab balost találtam. Elővettem hát az újból három párat.

Rejtély. Még ha a balos jobban kopna is, legalább a viselteseknek ott kellett volna lennie, mert a kertben nem dobálom el. Hova tűnnek a balkezes kesztyűk?

Hét közben nagyjából rendbe tettem a kerteket, szombaton akadt némi szabadidőm. Augusztus óta raktam halomba a számlákat, hivatalos papírokat, most végre szétválogattam, lefűztem őket. A tavaszi vetés óta a magok is összevissza voltak, most volt időm átnézni, kiselejtezni és elpakolni a helyére mindent.

Természetesen jutott időm sütni is valami finomat.

Talán nem kéne ilyen fellengzős címet adnom annak az egyszerű ténynek, hogy alkotói szabadságra megyek.

Tavaly nem volt szerencsém a kaporral. Az új kertben ugyan lett, amennyi kellett a régi tulajdonos jóvoltából. Ősszel aztán, mikor megjöttek az esők, a sok elhullott mag mind kikélt, az ásás és a téli hideg aztán végképp elintézte őket. Gondoltam, majd veszek magot tavasszal, aztán elhintem. Úgy esett azonban, hogy egy Húsvétra készített ételhez mindenképpen szükségem volt némi étkezési kapormagra. Vettem hát egy zacskóval a bioboltban, 180 HUF volt öt deka. El is fogyott belőle a főzéshez egy bő teáskanálnyi. Tavasszal aztán a magbeszerző körúton szembesültem azzal, hogy 3 gramm kapor vetőmag 110 forint. Ennyiért vegyen az ördög öreganyja, elvetem, amit enni vettem. Úgy is lett, ásás után bő marokkal szórtam mindenhová, aztán szépen belegereblyéztem. Kikelt gyönyörűen, ahol útban volt kikapáltam, de így is rengeteg van.

Már jó ideje tervezem, hogy főzök egy gnocchit. Még sohasem főztem és enni is csak egyszer ettem Mexikóban (a legautentikusabb hely gnocchi evésre, nem?) Krumplim volt itthon, feltettem főzni hajában. Hosszas keresésbe fogtam, mert biztosan emlékszem, hogy van itthon csigatésztakészítő deszka. Nem találtam. Feleségem sem. Még a lyányom sem. Akkor biztos Anyámnál láttam ...

Szerdán jött el a háziorvos, elégedett volt édesanyám egészségi állapotával. Azt javasolta, igyon a galagonya virágos hajtásvégéből készült teát. Remek. A galagonya épp a múlt héten volt virágja teljében. Szegény ember gyereke mit tehet, elindultam a Tekeres-völgybe. A leghűvösebb hely a környéken, talán még akad galagonyavirág.

A múltkorjában a piacon jártomban belebotlottam a hortobágyi halasoknál egy szép csukafilébe. Csak egy fél oldala volt a csukának és annak is csak a felét vettem meg. Jó ha megesszük fiammal és barátnőjével - 60 deka volt. A poszt hosszú lett, de szerintem megéri elolvasni.

A csuka ebéd persze nem lett volna teljes, ha feleségemnek nem készítek valami mást. ő nem eszik halat, így irány a csodahüttő: egy bő adag "puhahátszín csíkok" megfelel. Azt viszont serpenyőben kéne megsütni, de az spriccel, meg macerás. Van ám nekem egy kis (45 cm átmérőjű, 5 kilós) öntöttvas tárcsám, ami a grillre is feltehető.

Tósztot mondok: kenyér! Na, de miről is van szó? Hogy mi a tószt (toast), tudjuk. Egy szelet pirított kenyér. De hogy miért jelenti ez az angol szó a pohárköszöntőt, azt magában Angliában sem tudják teljes bizonyossággal.

Spárga szezon van, spárgát eszünk spárgával. Hogy ne legyen annyira unalmas, főztem hozzá másodikat is, amire még feltét is jutott - igaz, kicsit megégetten.

Felfújtnak soha nem neveztük. A rizskoch valamiért átment a tudatunkban rizskókká. Menzai édesség is volt, meg otthon is főzték szüléink. Lekvárral vagy szörppel. mikor mi volt otthon. Most látom csak, hogy Waka már megírta. Pedig kerestem is a blogon, de nem találtam elsőre - és ő is rizskóknak hívja :)

Rikotta. Rikotta a túrót! Túró. Nem kaptam abban a nyomorult boltban, pedig pénteken még annyi volt, hogy gombosvillával forgatták a hűtőpultban. Este negyed nyolckor, a kertből fáradtan hazaporoszkálva már nem volt erőm másik üzletbe menni.

Évente egyszer sütöttem libamájat. Nagyon szeretjük, de az ára .... Épp ezért anyámnak sütöttem karácsonyra, és megfeleztük. Eltartott vagy egy hónapig! Idén már nem tudtam neki semmit sem adni karácsonyra.

Feleségem leszalad kenyérért, mert nekem már nem volt. Eszembe jutott, hogy halat lehetne enni. Ezt persze ő nem eszi, de azért megvenni még meg tudja, és erre van a mobil telefon kitalálva. Kértem, hogy hozzon valami halat, aminek szép csillogó szeme van. Lehet pisztráng, kárász, durbincs vagy barramundi vagy akármi.

Hát igen, újkrumpli és spárga szezon van. Valahogy össze kell a kettőt kapcsolni, mert mindegyiket szeretjük. Az este lefagyasztottam 5 kiló spárgacsúcsot (Fény u. 600 Ft/kg 2013 Május 14-én), mert ez évek óta feladat ilyentájt és milyen jó, amikor télen is van spárga!

Kaptam egy fél kiló gyönyörű apró újkrumplit. Ebből azonnal főzni kell valamit, mert, ha nem, éhenhalok! PO mester kabátgombja megihletett, de akkor se csinálok belőle salátát. Viszont milyen lenne zsenge friss spenóttal? Mind a kettő újdonság ilyentájt, muszáj, hogy szeressék egymást.

A prézli elkészült, a rántott cukkíni helyett lett sárga curry, de ma már muszáj kirántani valamiket. És különben is friss prézli van!

Cukkínit és karfiolt találtam, meg van 6 szép laskagombám is, amit meg akartam próbálni kirántva. De ez így olyan szokványos ... Hopp! Itt van a kamrában egy rakat banán. Mi lenne, ha azt is rántanék?

A kereskedelemben már csak kenyérmorzsa néven lehet prézlit venni. A jó öreg klasszikus zsemlemorzsa kihalt a zsemlével és a kiflivel együtt a rendszerváltáskor. Valamért az emberek azóta nem teszik félre a száraz zsemledarabokat, hogy ha elég összegyűlt belőle, akkor lehessen prézlit csinálni. Vagy nem marad meg semennyi?

Feleségem elment szinházba, én meg itt maradtam éhesen. Persze magamra vessek - mehettem volna én is, de kaját akkor se kaptam volna (a magyar színházak nem híresek a gasztronómiai élményeikről).

Szóval itt álltam éhesen. Hah! Egy kilónyi alaszkai tőkehal mosolyog a csodahüttőben. Kb. akkora renoméja van, mint ha pangasius filét találtam volna. Csakhogy! Gyerekkoromban ez volt a "mirelit rántott hal" - most se más, csak + 20% viz, - panír.

Akkor is éhes vagyok. Halat is ennék, meg valami curryt, amit imádok. Hát jöjjön, amit kitaláltam: