Blogkocsma

Nem lehet Márton napon nem libát enni, mert egész évben éhezni fogunk. Erről persze nem tudtam feleségemet meggyőzni - nem egy libaevő fajta, így azután lesétáltam a hárombetűsbe megnézni, milyen a felhozatal két nappal az ünnep előtt.

Ha nem látod, felveszed, ha látod, nem veszed fel, mi az? A lyukas mogyoró.

Tegnap este, mikor hazaértem, életem jobbik fele az alábbi mondattal köszöntött:

-    Az Éva főzött neked tüdőt. Ott van a hűtőben.

Mondatai úgy csikordultak, mint mikor valaki egy svábbogarat tapos el szöges túrabakancs sarkával egy jó minőségű gránitpadlón.

Balkézzel főzni nehéz, ha az ember jobbkezes és elgyalulja a jobb hüvelykujját. Valamiért ez az ujjunk nagyon kell a főzéshez (ellentétben a középsővel, amire máskor van szükségünk).

Rég ettünk rakott krumplit meg fel is halmozódott mindenféle kolbász a hűtőben, amit el kéne már fogyasztani. Tojásból ugyan teljesen kifogytunk, de kapóra jött egy akció a hárombetűsben, L-es 38-ért. Bolondnak is megéri, nemhogy nekem!

Rájár a rúd a tortaformára mostanság annyit van használatban. Feleségem talált egy receptet a Blikkben, ami megtetszett neki.  Persze olyan nála sem fordul elő, hogy szó szerint elkészítsen egy receptet - csak az ötlet volt a lényeg.

Az eredetit ugyan csak Mandulás halomnak hívták, de ez inkább egy homokvár. Legyen hát domb.

Az utolsó adag paradicsomomat használtuk fel ehhez a lecsóhoz. Semmi extra nincs  benne, még vitaindítónak sem nevezhető, mint PO lecsója. Egyszerű, mint egy faék, de finom.

Még mindig alma szezon van, de szerencsére a hűtőben túltengett a túróválaszték is. Feleségem pitét süt (persze a konyha és a fél nappali nem megközelíthető fél napig, de ezt már megszoktam). Tulajdonképpen csak dicsekszem, nem is panaszkodom :)

Feleségemnek nosztalgiarohama támadt, elege volt az exra Costes, Onix vagy Kistücsök féle ételekből, amivel én etetem. Majorannás csirkét akart enni. Olyat, amit gyerekkorában a nagymama készített. Friss majorannával és semmi molekuláris konyhával.

Az oroszkrém tortának semmi köze nincs az oroszokhoz. Nevét alkotójáról kapta, egy Oroszi nevű magyar cukrászról. Oroszi-krémtortának hívták, ami oroszkrém tortára egyszerűsödött.

Nálunk, ha nekem van szülinapom, semmi mást nem kérek, mint egy oroszkrém tortát. Nem vagyok édesszájú, de ezt a tortát nagyon szeretem. Persze mást is kapok, hiába beszélek, de ez így jó.

Itt az ősz. A Természet nagylelkű volt idén, az indián nyár eltartott október közepéig, volt azért eső is, szóval minden körülmény kedvezett az őszi gombáknak. Az erdő-mező ilyenkor ontja a kései fajtákat: fenyőpereszkét, csigagombát, akácosban a fülőkét, és ha az ember gyermekének szerencséje van, kései laskagombát vagy akár rizikét is lelhet. Itt volt az ideje összedobni egy rendes gombapaprikást. Egyik nap munka után meg is indultam kedvenc gombászóhelyem felé. Igyekeznem kellett – visszatért a rendes időszámítás – korán sötétedett. Sajnos, mire odaértem, már két fiatalasszony is javában csipegetett a gombákból, szerencsére nem voltak mohók, hagytak egy kilónyit a rekesz alján. Talán nem a sajttal kellett volna kezdenem a bevásárlást, mehettem volna egyből a zöldségespulthoz. Hetven dekára valót kiválogattam – termesztett csiperke – szép, zárt fejek, a fehérek között pár barna is megbújt. Kevéske erdei fajta is jó lett volna – az íze, no meg a textúrája miatt - de nem volt. Mindegy, szegény atomtudós nehézvízzel főz.

Ezt a receptet kifejezetten Waka számára kreáltam a sok jó receptért és türelmémért, ahogy a betegségét kezeli. Azok számára, akik hús nélkül nem tudják elképzelni az ételt, van benne parányi csirkemell is, de az alaprecept nem igényli.

süllőcske

Minden csöndes és érett. A Nap arany fényfoltokat szúr a síksági erdő fái közé, az árnyékok lilák. Az akácok alatt üde zöld, friss, őszi füvek sarjadnak a ropogós avar fölé emelkedve.

Anica inkognitóban

Idegen vagyok, idegenként lézengek a világban, néhanapján elárvultan, gyakran magányosan, mint bárki más. Keresem magam, keresem a helyem, keresem a gyökereim, a kapaszkodókat. A hétköznapi élet mögött a rejtett kincseket, az összekötő kapcsokat a két világ között.

Valamelyik főzős magazinból néztem ki ezt a süteményt még tavaly. Az eredeti receptúrát alaposan megváltoztattam, Némelyik hozzávalót drágálltam, másikat meg nem volt a boltban az utolsó pillanatban. A mézeskalács fűszerkeveréket például az itthon lévő fűszerekből mixeltem.

Gondoltam egyet, egy kis csirkehús – főleg a melle – belefér ebbe a nyavalyás koplalásba. Összeütöttem hétvégére egy óvári szeletet csirkemellből. Hagyományosan sertéshúsból készül, vékonyra szelt füstölt sonkával, de ennyire még nem vagyok merész.

Egészen „jutányos” áron jutottam csontos csirkemellhez. 1000.- HUF/kg annak tekinthető, ha az nézem, hogy a filé 1699 volt.

Mitzi von Küche

Minden út Rómába vezet, tartja a mondás. Hát nekünk jó pár évbe telt, míg a sors úgy hozta, hogy ismét ellátogassunk az Örök Városba. Megosztanám pár impressziómat Veletek: aki már járt ott, biztosan szívesen nézegeti a képeket, aki még nem, hátha sikerül felkelteni a figyelmét.

Anica inkognitóban

Isteni finom zöldbablevest főztem, bár kimaradt belőle a pirospaprika, ami recept szerint benne kellett volna legyen, de sebaj, több is veszett Mohácsnál! Íze jó volt, 98%-a elfogyott, törhetem a fejem, holnapra mi legyen. Lekísértük a fagyasztóból elővarázsolt őzpörkölttel (bibibíííí, nemcsak az Andrássé varázslatos, a miénkben is van egy-két rejtett tartalék!), főtt burgonyával (aminek a leánykori, becsületes anyakönyvezett neve bizony főttkrumpli), Kárpát-kenyérrel, savanyúsággal. Na, ezt követően már ráértem, az eddig éhes férfihad kiköltözött az udvarra tetőkészítés címszóval, úgyhogy nem lábatlankodtak végre. És nekifoghattam fánkot sütni. Csak előbb visszamentem az üzletbe, ahol „letoltam” az eladósrácot, hogy előző körben szólhatott volna, hogy fánkba rum kell, majd törzsalkeszeket megszégyenítő mozdulattal és hanyag eleganciával pakoltam be a felesüveget a retikülbe.

Mitzi von Küche

A rozé kacsamellel először néhány éve Franciaországban találkoztam. Bordeaux városában a Garonne folyón való hajókázás során francia ismerőseink repesve várták a tálalását, mondván, ez igazi francia specialitás.

Vadast kéne főzni. Lapátnyi, jó 3 centi vastag, zsírral márványozott, csontos rostélyosból. Hozzá öklömnyi gombócot. A gombócokat megpirítanám egy kis füstölt szalonna zsírjában, és az egészet leborítanám pikáns, de mégis selymes, kicsit édeskés mártással, sokkal.

- Hé, te ott! - hallatszik a távolból.

- Micsoda? - eszmélek.

- Igen te! Ébred már fel, belecsorog a nyálad a klaviatúrába, még a végén zárlatos lesz a masina.

- Hiszen ez az én hangom! - képedek el.

- Csakhogy rájöttél te mamlasz. Rostélyos, mi? Szalonnazsír pláne, – replikázik – aztán gubbaszthatsz megint fél éjszakákat az ágy végén a sajgó bütyködet simogatva.

- Cicába! – fakadok ki – Akkor a marha ugrott. Hús nélkül pedig nem főzök vadast, nem vagyok én kecske.

- Csakugyan? - csúfolódik.

- Hmmm, megvan! - lelkendezem – Nyúl! Az olyan köztes husi, nem fehér, de talán nem is annyira vörös. - Jobbik énem egy kukkot sem szól, talán egyetért, vagy csak rám unt.

Az USA-ban élve megszerettünk egy befőttet/lekvárt/miaszöszt amit arrafelé almaszósznak (apple sauce) hívnak. Íze tiszta alma, állaga egy pép, ára bagó.

Ez egy klasszikus, és persze mindenki másként csinálja. Mostanság sokat leveseztünk itt, hát álljon a mostani bableves próbálkozásom is a sorba, még ha nem is lett tökéletes. Majd a kommentek alapján főzök egy jobbat később.

Most páran joggal gondolhatják, hogy az agyamra ment a köszvény, és innentől csak zöldséget vagyok hajlandó enni. Az igazság az, hogy nem először főztem ilyet, apróbb módosításokkal már számtalanszor szerepelt az „étlapon”. A legutóbb főzött kínai levessel való hasonlóság nem véletlen, csaknem azonos alapanyagokból készült, csak kevesebb lével és több tésztával.

Évek óta keresem a jó halászlét étteremekben. Étteremben, mert a szomszédasszony finomat főz, de hozzá mégsem állíthatok be, hogy most gyorsan főzzön egyet. Jót főz az öccse is, de csak nyáron és csak Gárdonyban - ha fog halat (idén sokat fogott).

Beütött az átkozott köszvény. Volt már vesegörcsöm, de ez sem kutya, ráadásul az év legjobban várt buliján a Körösökre szervezett kiránduláson tört ki rajtam.

Mitzi von Küche

Szokásos szombati látogatásomon a M. halosztályán egy fél kilós doboz friss, nagyobbacska héjas garnélarákot vettem, majd észrevettem a 6-7 cm nagyságú tintahalakat is. Régóta keresek pici tintahalakat, hogy elkészíthessem egyik kedvencemet, a chipirones-t (bébi tintahalak könnyen lisztbe mártva olajban gyorsan kisütve). Nos, a mostaniak ennél nagyobbacskák voltak, de mivel eddig csak egészen nagy tintahalat láttam itthon, hát próbaképpen vettem öt darabot.