Blogkocsma

Nomeg egyebekből ...

Marha húsoscsontot nagyon ritkán találok, de most lehetett kapni rengeteg sertést, ami szintén jó a pho leveshez. Majd marhaszeleteket is teszek bele, hogy "pho bo"-nak hívhassam, ami a marhaleves alapra épített pho leves ...

Nagyon divatos mostanában ez a leves. Sok vietnámi étterem is nyílt, ahol egészen finom pho-t főznek. Sajnos a pontos kiejtését máig sem tanultam meg, pedig sokat ettem - a bűnös a vékony pénztárca: nem tellik egy vietnámi utazásra, mint egy másik gasztroinfluencernek vagy hogy nevezzem: ő már az egész világot végig ette!!!

Node most pandémia van, nekem meg egy nagyon kedves háziorvosi rendelőm. Tudom, mit jelent számukra napi 28 órás beosztás, ezért próbálok valahol könnyíteni az életünkön. Nem, nem pénzzel, mert azt tilos mostanság. Én csak főzni tudok (és szeretek), ezért különleges ételekkel próbálom felvidítani őket.

Márminthogy a curry recept onnan származik. Volt egy nagyobb adag tonhalam, amiből curryt szerettem volna főzni.

Minden curry más, mindenkinek saját receptje van. Én most ezt próbáltam ki, de a curryt azért a saját ízlésemhez igazítottam.

Szerintem :) Megjelentek az első szentesi paprikák, amiknek tényleg paprika illatuk van! Ráadásul valahol egész rendes fürtös paradicsomot termesztenek fólia alatt.

Muszáj voltam lecsót főzni!

A sok-sok sóba-vízbe főtt krumpli adta az ötletet, hogy most egy gyorsan elkészülő, ámde nagyon kalóriadús fogást szeretnék enni: a krumpligánicát (ganca, dödölle, cinke).

Kicsit azért változtattam az eredeti zalai recepten, mert én biz kevertem a tésztájába is pirított szalonnát meg hagymát.

Nem az ecetes fajta, amit savanyúságnak szoktunk készíteni, hanem inkább afféle diétás fogás. Bár simán beválna savanyúnak is, a kopasz hadnagynak meg úgy megtetszett az ötlet, hogy másnap a sörben párolt csülköt ezzel ette. Az egész úgy indult, hogy a hétvégén megint túlzásba vittem a húsevést. Egy bő kétkilós disznótorost sütöttem meg, hozzá sós krumpli volt, szintén emberes adag. Nem okozott gondot szerencsére, de azért nem kellene kísérteni a szerencsét. Szóval kellett valami könnyedebb fogás. Eszembe jutott egy étel, amit hajdan, az egykori kedvenc sörözőmben, az egykori kedvenc kocsmárosomnál kóstoltam. Ez volt az ebédje, villával lapátolta befelé, csak úgy harsogott a foga alatt. Kérdeztem, mi az? Saláta új fejes káposztából, az egyik multi által gyártott (a neve a becézett Magdolnára hajaz) grillzöldség fűszerkeverékkel fűszerezve. Megízleltem, és finomnak találtam. Legott vettem egy dobozzal a fűszerből, és egy darabig nyakló nélkül csináltam a salátát. Egy idő után aztán meguntam, elmaradt az étlapról. Pár éve dobtam ki a fűszerkeveréket, mikor megtaláltam a spájz hátuljában egy rendrakás során.
Ez a fogás jutott eszembe, mikor olvastam a városszéli ötbetűs áruház aktuális szórólapjában, hogy akciós az új fejes káposzta. Vasárnap a kertbe menet beugrottam a boltba, és vettem két fejet. Szép volt az áru, friss, harsogó zöld.
Ebből lett aztán saláta, először az egyik fejből, aztán másnap követte a másik is, mert piszok gyorsan fogyott.

A szomszédasszony sütött szalagos fánkot (minden évben kirukkol egy csodás nagy adaggal), és megpróbálta tepsiben is sütni, hogy ne legyen olyan olajos.

Ezt nekem is ki kell próbálni, feleségem az olaj miatt nem szereti a fánkot.

Ismét egy étel, amit soha nem ettem, sohasem főztem eddig. Viszont a kispiacon szembe jött egy friss vágású csontos birkapörkölt alapanyag, mintegy két kiló.

Ennek nem tudtam ellenállni! Valami rémlett, hogy a feleségem annak idején többbször is evett az olaszok főztjéből Beregdarócon, így nyugodtan hazavittem, mert ebből jut még a rendelőbe is.

Trükkök nélkül - csak, ahogy nagyanyáink is csinálták. Ez egy klasszikus recept, a feleségem is megeszi.

Itt állunk február elején, és 12C fok van odakinn. Pluszban! Pedig a rakott krumpli olyan melengető étel inkább, dehát már nekikezdtem.

Hummusznak indult, aztán kis híján mumus lett belőle. Vagy legalábbis ékes bizonyítéka annak, hogy:
a. Reménytelenül béna vagyok.
b. Teljességgel alkalmatlan eszközeim vannak.
Az igazság valószínűleg valahol a kettő közt van.
Na de haladjunk szépen sorjában. Kistesótól kaptam Karácsonyra többek közt egy üveg tahinit. Nemrég aztán a kezembe akadt, ahogy a spájzban túrtam valami után. Éppen kapóra jött, mivel mostanában elég sokszor szerepelt hús az étlapon, kellett egy kis szünetet tartani a nagy dőzsölésben. A hummusz jó ötletnek tűnt. Kicsit utánaolvastam, és egy egyszerűbb receptet választottam, nem akartam elsőre túlbonyolítani. Még szerencse, mert a bonyolítás ment magától (magamtól) is.
Végül nem volt rossz, de újra kell gondolnom a módszert.

Ilyen hosszú címe lett egy kicsi fogásnak :) A napokban már egy szűzpecsenyét kivettem a csodahüttőből, de mára is kivettem egy másikat is - hadd fogyjon, kell a hely!

Feleségem vásárolni volt. Gyönyörű Osso Bucco húst (marhalábszár keresztbe vágva) hozott! Meg még két sertés szüzpecsenyét ... Mintha nem beszéltük volna meg, hogy most nem kell több egy ideig.

Ennél persze szebben is nevezhetném, de minek... Nagyon finom étel, mindenkinek ajánlom! Feleségem jelentkezett, hogy főzzek sült tésztát zöldséggel, amit én is ennék már egy ideje.

Ráadásul elég gyorsan el lehet készíteni, ha van jó nagy lángod a wokhoz és valamilyen mandolinod (pl. az Eredeti Börner V Gyula Gyalu), amivel zsülienre (vékony pálcikákra) tudsz zöldséget gyalulni.

Többször is javasoltam, hogy tegyetek el télire spárgát, amikor olcsó. Nagyon jól fagyasztható tisztítás és rövid blansírozás után. Ilyenkor télen meg milyen jól esik egy kis tavaszi íz.

Én ráéheztem, meg jött a fiunk is ebédre és nincs leves, csak valami brokkoli... - de az a feleségemé. Volt viszont főételnek rakottkrumpli!

Elfogyott a félfehér búzakenyérlisztem (BL112), meg a sima is. Írány a Szabó malom viszonteladója a kispiacon. RL90, RL190, BL55, BF55 volt, de BL112 aka félfehér liszt nem.

Volt viszont BL120, ami azért nem sokban tér el a félfehértől, de félbarnának hívják. Sajnos az összetevők nem szerepeltek a csomagoláson, de úgyis sikérrel erősítem a kenyereimet.

Már tavaszt érzünk: mindketten a zöldborsólevest kívántuk meg, mint könnyű tavaszi ételt (régebbről "zöldborsós-sárgarépás melegvíz" néven is ismert). Igaz, a borsót még el sem vetettem a kertben.

Szerencsére a csodahüttőben mindig van mirelit, ami majdnem olyan jó, mintha most fejtettem volna ki (csak a hüvely hiányzik hozzá a levesből).

Persze mindenfélével el lehet rontani egy fínom fasírtot, de úgy tűnik (többszöri próbálkozás után is), hogy a cukkíni jót tesz neki, és így a sütőben is elkészül olaj nélkül!

Egyszer már süttem, de akkor nem dokumentáltam, mert a fasírtot a feleségem keverte ki, és utána rámsózta a cukkínivel együtt. Jó-jó, nem panaszkodom, mert finom volt!

Eljött ismét a Húsvét. Került, ami szokás, torma a kertből, kemény tojás. Sütöttem egy kacsát a pocakjában almával és rozmaringgal. Sonka helyett csülköt főztem, kicsit szaftosabb. Tervbe volt még véve egy sós kalács, hogy kerek legyen a történet. Aztán rájöttem, hogy a Hegyre kell menni. Az ottani nomád körülmények között meglehetős kihívás ezeket kulturált módon elfogyasztani. Most vegyek valami szendvicsnek valót, miközben itt a temérdek kaja? Csudát. Ezekből kellett megoldani.
A sós kalács lett a megoldás. Pár éve már sütöttem olyat, már csak ki kellett fundálni, hogy szendvicsalap legyen. Megoldottam.

Amióta láttam hal-tatárt, azóta ábrándozom egy tonhal tatárról (a lazac nem vonz ennyire). Enni se ettem, meg elkészíteni se jött a lehetőség. Most viszont a madarasban akciós volt a friss tonhalfilé.

Ennek nem tudtam ellenállni, és vettem egy gyönyörű példányt. Mondjuk még így akciósan is a nyugdíjam 10%-át költöttem el rá.

Másutt ezt májgombóclevesnek hívják, de én nem főztem bele mind a levesbe, mert a feleségem nem kedveli a gombócokat, a gyerekeimnek pedig mindegy, hogy nevezem ...

Ezzel a módszerrel lefagyasztva sokáig eláll. Csak ki kell olvasztani meleg vízben, levágni a zacskó sarkát, és óvatosan nyomva ollóval levagdosni a kitüremkedő anyagot a forró levesbe (zacskó nélkül).

A cím természetesen megint megtévesztő. Nem a disznótoros és a sültek, főképpen a kacsa elmaradhatatlan kísérője, amit sós vízben főtt krumplival kínálunk. Hagyományosan némi zsírban karamellizált cukron indul, aztán ahány ház, annyi szokás, szépen szerteágazik a történet. Van, aki hagymát is tesz alá, esetleg almát reszel belé, öntözi borral, pezsgővel, a köményen kívül tesz belé borsot, pöcögemagot, angyal rúgta, ördög harapta fűszereket, ázsiai magokat, fecskefészket, egérfarkat.
Ez most egy kissé szokatlan megközelítés lesz. A szakállas ember tavalyelőtt hozott fejetlen fejes káposzta magot. Nem kelkáposzta, nem a fodros levelű fajta, inkább vastag, de nem fejesedik. Tavaly ősszel főztem is belőle egy pulutykára hajazó ételt. Úgy esett, hogy bennhagytam a földben az egészet, gondoltam, azt a kis darabot ráérek tavasszal is felásni. Hát, most eljött az ideje. Hat, igencsak terebélyes tő maradt, a tél nem tett kárt bennük, a levelek épek maradtak, és elkezdtek hajtani. Kinyűttem hát őkelméket. Lepucoltam a viseltesebb leveleket, a gyökerüket a kis baltával lecsaptam a tuskón (a kés nem vitte el). Kettőt-kettőt a szomszédokra sóztam, kettő meg jött haza velem. Ezekből főztem hát a párolt káposztát köretként a húsvéti menühöz.
A morfondírt persze már hetekkel korábban elővettem, végül kiokoskodtam, hogyan készítsem el. Tejszínes-fokhagymás, pecsenyeszafttal gazdagított káposzta lett belőle.

2012. 04. 05. óta írjuk a posztokat, 9 évesek vagyunk.

Fogorvostól jöttem haza, ahol a Fény utcai piac parkolójában tettem le a kocsit. Hamár a piacon járok, körülnéztem a henteseknél, milyen izgalmas dologhoz jutok hozzá.

Mondanom sem kell, hogy megkapta a szemem egy nagy halom szép sertésköröm! Már olyan rég főztem ... Hamár posztolom, akkor összevonom a két héttel később készült csülkös körömpörkölttel, mert az is készült!

Az elnevezés eredete az USA-ban leledzik, ahol a scampi egy elkészítési mód, nem pedig a garnélarák egy európai fajtája. Én ott tanultam, ezért ezt a nevet használom.

A garnélát nagyon rövid ideig szabad csak hőhatásnak kitenni, mert rágóssá válik. Ezért azután olyan recepteket találtak ki az elkészítéséhez, amivel éppen roppanós marad, vagyis nagyon hamar el is készül.

Mi nem tányérba tesszük a kocsonyát, hanem különböző műanyag tartókba, mert a tányérok nem jönnének vissza - az extra logisztikát igényelne. Ráadásul nekem jobban tetszik kiborítva a dobozból: oldalról is át lehet látni.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne benne minden finom és jó, amit sikerült beszerezni. Például fület és farkat nem kapok az utóbbi időben, pedig az milyen finom :(.

Nem, ez nem egy újabb fejezet az agyhígítás történetéből. Bár nem lepődnék meg, ha valaki azt hinné, hogy ez ismét egy példa a bor meggyalázására. Egykor magam is belefutottam néhány elrettentő példába, ilyen volt Kisbéren a Mikkamakka, vagyis fehérbor kólával, vagy Nagykanizsán a nyegleó névre hallgató keverék, ami szintén fehérbor, de Sprite-tal. Férfiasan bevallom, nekem is volt egy receptem a gyors agyhalál eléréséhez, ez volt a La Course de l'oiseau Boum-Boum, magyarán a Bumm Bumm madár vágtája. Fél liter rum, pár aromás fűszer, két liter vörösbor, az egész egy műanyag kannában öt literig felöntve kólával. A balatonkenesei kultúrházban rendezett szombat esti zenés-táncos hömbölgéseken reggelig tartó lendületet biztosított. Mondjuk, hazafelé a buszon már nem voltunk annyira délcegek. De, hogy visszakanyarodjak eredeti mondanivalómhoz, ez a poszt az őzhúsról szól.
Szöszke párja komoly sporthorgász, rangos versenyeken indult egykor és bizony számosat meg is nyert. Csaknem olyan súlyos eset, mint Benzin. Aztán egy ideje új izgalmakra vágyott, és elkezdett vadászni. Ez, meg hogy a sógora állatorvos azt eredményezte, hogy hamarosan jó eséllyel pályázhat egy kiadós köszvényre. Szöszke panaszkodott a napokban, hogy már nem fér el vadhústól a fagyasztóban. Ó, hát én egyből jelentkeztem, hogy ha ilyen problémája van, hozzám bátran fordulhat. Vasárnap épp az új kertszomszédnak segítettem (meginni két liter irsait), csörgött az okos a zsebemben, hogy rögvest indulnak a hússal, otthon vagyok-e. Elnavigáltam őket a kerthez. Két jókora fagyott húsdarabot hoztak. Egy egész combot, meg kétkilónyi lapockát. Ez utóbbiból főztem a hétvégén egy vörösboros pörköltet.

Mindig túllépem az elfogyasztható étel mennyiségét, amikor pirított májat készítek. Fogalmam sincs, hogy miért, de másodszor már nem szívesen eszem belőle. Így azután marad az újrafeldolgozás.

A házi májkrémet nagyon szeretem, abból kilókat meg tudnék enni. Nem lehet, hogy ez az oka a másnapos pirított máj miatti viszolygásomnak? Hamár csinálhatnék belőle májkrémet, minek fárasszam az őrlőizmaimat?

Régen mindig puha lett, de mióta blogolok, még egyszer se sikerült :(

Mit rontok el? Nem sózom, nem főzöm ronggyá, nagy hővel pirítom ...