Nem az ecetes fajta, amit savanyúságnak szoktunk készíteni, hanem inkább afféle diétás fogás. Bár simán beválna savanyúnak is, a kopasz hadnagynak meg úgy megtetszett az ötlet, hogy másnap a sörben párolt csülköt ezzel ette. Az egész úgy indult, hogy a hétvégén megint túlzásba vittem a húsevést. Egy bő kétkilós disznótorost sütöttem meg, hozzá sós krumpli volt, szintén emberes adag. Nem okozott gondot szerencsére, de azért nem kellene kísérteni a szerencsét. Szóval kellett valami könnyedebb fogás. Eszembe jutott egy étel, amit hajdan, az egykori kedvenc sörözőmben, az egykori kedvenc kocsmárosomnál kóstoltam. Ez volt az ebédje, villával lapátolta befelé, csak úgy harsogott a foga alatt. Kérdeztem, mi az? Saláta új fejes káposztából, az egyik multi által gyártott (a neve a becézett Magdolnára hajaz) grillzöldség fűszerkeverékkel fűszerezve. Megízleltem, és finomnak találtam. Legott vettem egy dobozzal a fűszerből, és egy darabig nyakló nélkül csináltam a salátát. Egy idő után aztán meguntam, elmaradt az étlapról. Pár éve dobtam ki a fűszerkeveréket, mikor megtaláltam a spájz hátuljában egy rendrakás során.
Ez a fogás jutott eszembe, mikor olvastam a városszéli ötbetűs áruház aktuális szórólapjában, hogy akciós az új fejes káposzta. Vasárnap a kertbe menet beugrottam a boltba, és vettem két fejet. Szép volt az áru, friss, harsogó zöld.
Ebből lett aztán saláta, először az egyik fejből, aztán másnap követte a másik is, mert piszok gyorsan fogyott.

A fűszerkeveréket megoldottam saját forrásból, mert ha már az ember posztol róla, nehogy már boltit használjon. A gyártó honlapján megtalálható az összetevők listája, csak az arányokat kellett kitalálni. A hozzávalók közül egyedül szárított petrezselyem levél nem volt itthon, úgyhogy az kimaradt. Nem lett rosszabb nélküle.

Hozzávalók a fűszerhez:
- 1 teáskanál rozmaring
- 1 teáskanál barna cukor
- 1 teáskanál só (ízlés szerint ez lehet több)
- 1 kávéskanál vöröshagymapor
- 1 kávéskanál fokhagyma granulátum
- 1 kávéskanál gyömbérpor
- 1 kávéskanál chipotle
- 1 kávéskanál fehér bors
- 1 kávéskanál római kömény
- 1 kávéskanál kurkuma

Kell még hozzá némi olívaolaj.

A fűszereket kiadagoltam, aztán a mozsárban a sóval és a cukorral együtt megőröltem.

A káposztát késsel 1-4 mm széles csíkokra vágtam. (Ahogy éppen sikerült.)

Több lépésben megszórtam a fűszerrel és összekevertem. A cca. 60 dekás káposztához nagyjából a fűszerkeverék kétharmada fogyott el.

Hagytam állni fél órát és megízleltem. A sót kevésnek találtam, ezért egy teáskanálnyi még ment hozzá.

Újabb fél óra állás után (a káposzta állt, én leültem) jónak ítéltem. Megcsorgattam olívaolajjal, hogy az alívában oldódó vitaminok is ki tudják adni a lelküket, elkevertem és betettem a hűtőbe másnapig.

Szokás szerint tökmagos rozskenyeret pirítottam hozzá.

Pont olyan volt, mint ahogy emlékeztem rá. Bár a sótól kicsit összeesett, roppanós maradt. Talán valamivel bátrabban fűszerezhettem volna. Állítólag a káposzta negatív kalóriás étel, mivel a megemésztéséhez több energiát igényel, mint amennyi van benne. Tudja az ördög, de remélem a pirítóssal együtt legalább nullára kijöttem.