Anicának szülinapjára - torta helyett
Mitzi von Küche
Gyönyörű folyami harcsát szereztem egy ígéretesen alakuló halbolti kapcsolat révén – meg kell az ilyet becsülni mifelénk. Mivel patkó formára vágták, kitaláltam, hogy nem a megszokott rántott harcsát készítem, hanem könnyű sörtésztába burkolom. Alaposabb tájékozódás után kiderült, hogy ez nem azonos az Orly-módra való készítéssel (akármit írnak is az egymást másoló magyar receptoldalak), hanem a valódi, sörrel készült tésztát jelenti.
A várostól nem messze terül el V puszta. Aktív katona koromban sokat jártam arra, ÜTI-ként ellenőrizni kellett az ottani szolgálatokat. A köves bekötőút két oldalán végig mandulafák álltak. Ősszel, egyik szabad délutánomon elbuszoztam arrafelé. Az útszéli erdősávban levágtam egy hosszú póznát, és végigjártam a fákat. Szedtem pár szem mandulát, megtörtem, és megkóstoltam. Ha édes volt, levertem, amit csak lehetett, és összecsipegettem. Három óra leforgása alatt teleszedtem a Bundeswehr hátizsákot.
Potyog az alma! Ahogy elnézem a fákat, nem eléggé ritkítottam ki a gyümölcsöt, és most a helyért való küzdelemben egymást lökik le az almák. A beteget kidobom, de az egészséges csupán ütődött...
A tényleges nagy dátum persze nem akkor van, amikor van rá idő együtt ünnepelni. Mi viszont együtt vagyunk, akkor legalább kettesben ünnepeljünk.
Ismered az irgum-burgert? Olyan, mint a sima hamburger, csak belecsapnak egy kanál Erős Pistát.
Az Erős Pistát olyan nagyon nem szeretem, de minden évben készítek jó pár üveg csípős paprikakrémet. Egy részét elajándékozom, főleg a durvábbakat, így a családi asztalnál gyakran megemlékeznek rólam az ismerősök, és jó együtt csuklani a cikákoló barátokkal.
Mitzi von Küche
Kaptam egy nyulat a testvéremtől. Úgy megörültem neki, hogy még érte is mentem, vezettem a nyúlért jó pár kilométert. Aztán később nem örültem annyira, mert noha darabokban volt, de a lehártyázással és a kicsontozással elég sok időm ment el. Hiába, nem vagyok igazán gyakorlott ebben a témában. Tulajdonképpen a nyúlból csak a gerince és a hátsó combjai használhatók, meg még pár apró darabka.
Történt, hogy fontos születésnapi esemény jött, amire a maradék gyerekeink is bejelentkeztek.
Mi legyen a májméreg, kérdé az ünnepelt, és elmentünk a madarasba körülnézni. Találtunk csodás zsírral márványos rostélyost ismét - most 3 szeletet. Az viszont kevés ötünknek. És itt jön némi magyarázat a varázslatos hüttőre, ahol valamit mindég találunk: ez a 3 szelet bizony oda ment. Fogtam még két gyönyörű ossobucconak vágott marhalábszár darabot is, ami szintén a fagyasztóban végezte.
Az év legjobb paradicsom receptje (számomra)! Korlátlan mennyiségeket vagyok képes megsütni belőle, és a feleségem soha nem unja meg. Nem beszélve arról, hogy remek módja a paradicsomtúltermelési válság megoldására!
Vendégposzt - Anica inkognitóban
Előjáték: Végy egy receptet, olvasd át, majd igazítsd saját szájízedre!
Túl korán vetettem el az őszi spenótot, és ahelyett, hogy terebélyesedett volna, nekiindult felmagzani. Ezt nem lehet ennyiben hagyni, betakarítottam az egészet (lett is vagy 40 deka), hogy majd kisebbik leányom készít belőle valamit.
Három napig vártam, de semmi sem történt. Gondoltuk hát, hogy elkészítjuk a feleségem kedvenc spenót pestóját.
Vendégposzt - Anica inkognitóban
Lassan három hónapja dobtam fel, valaki főzzön már végre egy jó hagymásrostélyost. Pusztába kiáltott szó maradt a kérés, úgyhogy úgy kellett élnem a dologgal, mint az egyszeri agglegénynek: magad uram, ha szolgád nincs. (A másik hasonlatot nem merem beidézni, főzéssel kezdődik, gombvarrással végződik, nyomdafestéket nem tűr)
Vendégposzt - Anica inkognitóban
A rakottas olyan nekem, mint Andrássnak a paradicsom és a cukkini, Mitzinek a tengeri herkentyű, Süllőcskének a hal, Robinak a slambuc. Magától értetődően imádnivaló, szent és sérthetetlen, bárhol, bármikor, (de nem bárkivel) megfőzőcskézhető, elfogyasztható. Teret ad a kísérletezésre, hangulattól függően variálható n+1-féleképpen, ahol n a természetes egész számok halmaza.
Vendégposzt - Mitzi von Küche
Nagymamám jó családból származott, édesapja a cár ezredese volt. A háború viharai szétszórták a szép családot, az apa Szibériába került, az ábrándos barna szemű fiatal lánynak pedig egyetem helyett munkába kellett állnia.
Mert mi mindent másképp csinálunk :)
Ez adja a változatosságot az életünkben. Milyen unalmas lenne, ha egyformán főznénk?
Ezt a vegás szószt (itthon ez a becsületes beceneve) minden évben nagy mennyiségben készíti feleségem, és sokszor az általam főzött bolonyait javítjuk fel vele. Nagyon egyszerű a szósz, trükkök sincsenek a készítésénél.
Történt, hogy V Károly, a Szent Római Birodalom császára elpáholta François I de Valois királyt a páviai csatában. A történészek szerint ekkor született a mondás: "Csak a becsületünket nem veszítettük el". I François is csak a csatát vesztette, étvágyát nem, így körbejárta Páviát étket keresve. Végül talált egy farmot, Cascina Repentita-t, ahol egy asszony éppen levest főzött. A király bemutatkozott, majd elpanaszolta, hogy roppant éhes! (Akkoriban még a királyok is udvariasabban voltak.)
Akárki akármit mond, én mázlista vagyok. Immár harmadszor futok bele az Auchanban gyönyörű márványos marhahúsba! Fogalmam sincs hogy kerül oda, csak akkor kapni, amikor már majdnem üres a húsos pult és ritkán van 2-3 egyszemélyes tálcánál több.
A paradicsomtövek ismét rengeteg termést hoztak. A lucullus paradicsomból újfajta spagettiszósz készítésére vállalkoztam: a grillen fogom előkészíteni a nyersanyagot hozzáadva a nyár ízeihez a füst illatát is.
A padlizsánszezon végefelé, amikor a paradicsompaprika éppen teljében van, készíti ezt a remek eledelt a feleségem. Télire üvegbe zárt ízbomba - a nyár összes illatával és a tábortűz füstjével.
Húst akarok!
Húst akarok!
Elegem van a paradicsomszószokból, spagettikből!
Napok óta nem láttam húst, húst akarok!
Solymári barátunk szólt, hogy fesztivál van szombaton a művházban, okvetlenül menjünk. Szívesen látogatok helyi kis fesztiválokat, és ez egy hagyományteremtő eseménynek igérkezett.
Anica inkognitóban
Hétvégén – ellensúlyozandó a hétköznapi ebédekre általában sertésből készült éttermi menüket – lehetőség szerint legalább az egyik napon szárnyast készítek. Ezen a szombaton gyorsan összeraktam egy klasszikus „karikakrumpli-paradicsom-paprika-hagyma-fokhagyma-csirke” kombót és mehetett a sütőbe.
Most gondolom minden jobb érzésű talján rohan a fészerbe a luparáért, vagy iziben értesíti a kerületileg illetékes maffiafőnököt, hogy micsoda gyalázat történt, valami nyikhaj onnan a Kárpát-Medencéből szájára merte venni a szűkebb pátriát, legalábbis főbenjáró vétket követett el a szent olasz gasztronómia ellen.
Mitzi von Küche
Olyan városban élek, ahol a közelben sajnos, nincsen folyó, sem természetes tó, horgász ismerőseim sincsenek, a halat viszont nagyon szeretem – tehát a nagyáruházak és a kevés halbolt kínálatára vagyok utalva, azt kísérem nem lankadó figyelemmel. Pénteken a volt C betűs áruházban gyönyörű keszegeket láttam. Igen, előjött a gyerekkori nosztalgia: a boglári nyarak, amikor a Balatonban még lehetett úszni, a ropogós keszegek… Nem is ettem azóta.
