Anica inkognitóban

Hétvégén – ellensúlyozandó a hétköznapi ebédekre általában sertésből készült éttermi menüket – lehetőség szerint legalább az egyik napon szárnyast készítek. Ezen a szombaton gyorsan összeraktam egy klasszikus „karikakrumpli-paradicsom-paprika-hagyma-fokhagyma-csirke” kombót és mehetett a sütőbe.
A sült mellé – részemről a krumpli kiváltására, köretként; a férjem inkább savanyúság-jelleggel ette – vöröslencsét tálaltam, próba:szerencse -alapon.
Kevés olajon félkarikára vágott lilahagymát dinsztoltam, majd mellé babérlevelet, kakukkfüvet, borókabogyót és kevés ételízesítőt tettem, hozzáadtam kb. 1,5 deci vöröslencsét, felöntöttem 3 deci vízzel és fedő alatt majdnem puhára pároltam. 

A fedőt levéve kevés fehérbort adtam hozzá, összeforraltam, majd amikor elkészült, almaecettel kicsi savanykásságot még adtam neki.

A gyereknek természetesen nem ízlett, de legalább evett belőle. A férjem leokézta, néhanapján bevehetjük az étrendbe.  Kedvenc nekem sem lesz (hozzáteszem: a lencsefőzelékért sem vagyok odáig, de megeszem), de havonta egyszer, ha nem lesz más ötletem, megcsinálom és közben megpróbálom továbbfejleszteni.

Amit legközelebb máshogyan tervezek a főzése során:

• Borókabogyó helyett megpróbálom korianderrel (receptek ezt írják, de elfogyott, helyette találtam a fűszerespolcon kétféle borókát).
• Az ételízesítőt kiváltom majd valami karakteres fűszerrel, még nem tudom, mivel, de a gyakorlat során majd megjön az ihlet.
• Kevesebb vízben fogom párolni, inkább hamarabb öntök alá bort.
• Menet közben szemeztem egy szép nagy, lédús nyári paradicsommal, de nem tettem bele. Legközelebb nem állok ellen.
• Lehet, hogy saláta-összetevőként fogom használni az elkészített vöröslencsét.

Nos, akinek nem vette el a kedvét, hogy első próbálkozásomat követően máris azon kell gondolkodnom, hogyan csiszoljak a technikán, az hajrá, saját módon főzzön vöröslencsét!