Blogkocsma

Egy hónapig voltam ovodás életemben. Valahogy úgy adódott, hogy szüleim otthon tudtak tartani, mindig volt valaki a lakásban. Gondolták, azért nem árt a szocializálódás a gyereknek, és elvittek egy oviba. Egy hónapig bírtam, amikoris egyszer karalábéfőzelék volt volt az ebéd. A feltétre nem emlékszem, de arra, hogy rosszul lettem tőle, arra még máig is élénken. Nem is eszem főtt karalábét semmilyen formában azóta sem. Ez talán az egyetlen étel, amit nem szerettem meg gyerekkorom óta.

Vendégeket vártunk vacsorára, ahol egyikőjük csak baromfit ehet. Ez persze nem bonyolult - rengeteg csirkerecept létezik, de ki akartam tenni magamért valami különlegessel.

"A madarasban van kapirgálós kakaska!" - hívott a feleségem.

Minden legyen az, ami. Még ha módosítjuk is kicsit.

Megéheztem, semmi főtt kaja, viszont figyel kis maradék Hartai kolbász a hűtőben, van répa, krumpli, hagyma is. Ebből mit lehetne gyorsan összeütni?

Ezt a receptet kedvenc fizikus szomszédunk és felesége hozták Angliából. Olyan sikere volt, hogy a feleségem tanítványai ezt kérték tőle a mostani szalagavatóra is :)

PO barátunk említette a túrógombóc okán, hogy akkor már legyen szilvásgombóc, nudli és derelye is. Ezen ne múljon! Ráéheztem és legalább a derelye posztot kipipálom ő meg főzhet egy jó szilvásgombócot.

Artful dinning, sous vide, pot au feu, ossobucco, confite, terrine, nouvelle cuisine, patisserie, mousse au chocolat, creme brulée, coq au vin, Créme du Cassis, Bœuf bourguignon, bácskai rizseshús, marhalábszárpörkölt körömmel.

Süllőcske

Szóbeszéd járja, hogy a háború után, amikor a magyar konyha megcsontosodása, egysíkúvá alakulása járta, a Mátyás pince üzletvezetője, Papp Endre egyik  új kompozícióját tervezte.

Nem volt járatlan szaki, hamar kiötlött egy alföldi elemekből tákolt receptet, éspedig egy pályázatra, melyet meg is nyert.

A csuszatésztán tálalt, gombás, tejfeles pontysültnek, ugyan neve még nem volt, de az éppen beteg kreátor utasította segítőit, nosza, keressenek Szeged mellett egy településnevet.

Így jött létre a dorozsmai molnárponty misztériuma. Szerte országocskánkban, s külhonban is egyre másra készítették receptjét, most én is ezt teszem.

Persze nem nekem, hanem a családomnak. Én már egy hete megvettem és pácoltam és érleltem. Beleütköztem a piacon egy szép darab báránykarajba, amit már "franciásra" is tisztított a hentes. Egyszerűen nem tudtam otthagyni, pedig az ára igencsak húzós volt.

Gondoltam, mindjárt az elején eloszlatom a félreértéseket, amit egy hibás névválasztás eredményezhet. A Stromfeld Aurél utcában lakom, így a Tanácsköztársaság tábornokáról neveztem el. Mindenkinek van tuti pitereceptje, nekem is, de ez fajta nálunk a nullszéria volt. Régóta kacérkodom az amerikai szerű piteszerűség elkészítésével, de még nem jutottam el odáig, hogy megvegyem hozzá a formát. A napokban eszembe jutott, hogy tulajdonképpen majdnem mindegy annak a pitének, hogy milyen formában sül. Nyilván oka van annak, hogy pont ilyen vastag és széles, de én nem tudom mi az. Különböző szekrényekben legalább 10-15 különböző sütő/főző edény van itthon, amit még az életbe' nem használtam. Egy időben mindenkitől lábast meg tepsit kaptam ajándékba, - a szakácskönyv korszak után - hogy aztán jól félretegyem őket. Van használatban így is vagy húsz, a franc sem akar eggyel több edényt kerülgetni az amúgy is szűk konyhában. Bogaramtól kaptam egy pofás kis kerámia sütőformát, valamikor régen. Elővadásztam az egyik szekrény mélyéről, és belefogtam.

Sokféle túrógombócot láttam már, de nálunk az alábbi a legsikeresebb. Elkészítése robotgéppel nagyon gyors, eltekintve a félóra pihentetési időtől.

Riadalomra nem sok ok van - egyre kevesebb a friss alapanyag, amit télire tartósítani kellene valahogy.

Bár már szerepelt a sült paprika, mint savanyúság, ismét megihletett 5 kiló kápia paprika összesen 500 forintért. Nem tudom, feleségem hogy csinálja, de néha felbukkan valami monstre adag alapanyaggal bagóért.

Erre ébredtünk! Hűvös, nedves, de tündöklően fehér. Valahogy meg kell ünnepelni - nomeg azt is, hogy a kisleányunk marad még egy napot idehaza.

Édesapám kertészpecsenyének hívta a sült úritököt, ott a Nyírségben bizony úri étel volt a szegény családoknál. Mifelénk nem lehet normális sütőtököt kapni. Van ugyebár a sonkatök, ami megsütve vizes lötty lesz. Aztán ott a „halogéntök”, ami talán nem rossz, de a tengernagy hype miatt rohadt drága. Az igazi, az úritök, a Nagydobosi szürke héjú, vastag, narancssárga húsú, errefelé csak elvétve fordul elő. A talaj nem igazán alkalmas a termesztésére, nekem talán egyszer sikerült elfogadható termést szüretelni. A zöldségesek sem foglalkoznak vele, pár apróbbat árulnak ugyan, de az többnyire sápadt, éretlen. A sütőtök öt kiló felett kezdődik. Ekkorát a kereskedő nem árul, mert egyben nem tudja eladni, felaprítva meg könnyen megromlik.

Nem kell megijedni, nem paradicsom a téma - azt már mind befőztem!

Szeretem a terményt a szezonjában, de nagyon nehezen fizetem meg szezonon kívül. Elég sok tartósítási módot írtam már meg, de egy kimaradt a listáról!

A remuládok egy értelmes humanoid faj a Star Trek univerzumban. A vulkániakhoz hasonlítanak, mivel azok rokonai, de velük ellentétben a remuládok nem tagadták meg az érzelmeket és pont emiatt vándoroltak ki a Vulkánról földi idő szerint valamikor a 4. században. A remuládok militarista, hódító hajlamú faj, akik felettébb hisznek saját és birodalmuk vélt felsőbbrendűségükben, ugyanakkor egymást is könnyedén elárulják egyéni opportunista érdekek miatt, amit az is jelez, hogy már számtalan kormány távozott puccsal a hatalomból, és ha úgy adódik a merényletektől sem riadnak vissza...

Upsz! Azok a romulánok.

Feleségem készített darált disznóból pörköltet. A koncepció jó - hortobágyi palacsintát kellene belőle készíteni! Megjött a kisleányom is, aki pukkadásig ette magát a friss édes palacsintával, valamint gyomorrontása is volt, így a hortobágyira nemmel szavazott :(

Most akkor mit főzzek? Eszembe jutott a rakott kel, ami rég volt, kértem hát feleségemet, hogy hozzon egy szép kelkáposztát, majd abból sütök.

Valahogy ezekben a párás napokban megnőtt a levesfogyasztásunk. Ismét kiürült az aktuális levesesfazék, valami kellene bele. Karfiol most volt kétszer is, hát mi legyen?

Szokásos expedíció a csodahüttőbe: "Óriás csirkeaprólék kapirgálósból" mondja egy felirat, és ezzel el is dőlt a sorsa.

Hogyha ezt a én galambocskám, Galuska Galagonyovics megérhette volna...

Aranygaluska volt a héten a csumiban. Nem elég, hogy valami híg, íztelen trutymóval öntötték nyakon, de ráadásul a Dejó nevű förtelembe forgatták bele az egészet.

Na, majd én, gondoltam.

Este van, feleségem színházban. Megettük az utolsó kanál karfiollevest is, én meg nagyon ennék valami levest vacsorára. Körbebámészkodtam a spejzban, mit találok és a vöröslencse ütötte meg a szemem. Azt nagyon szeretem, és már készítettem currys változatát karfiollal, de most valami egyszerűbbet és főleg levest kéne főzni.

Ezt a süteményt csak így hívjuk, ezzel a névvel van bejegyezve az szakácskönyvbe. Lehetne a neve bögrés diós, de akkor nem emlékeznénk rá, hogy kitől kaptuk a receptet.

Megirigyeltem Andrástól a tojássalátát. Mivel a kelt dolgokat lehetőség szerint kerülnöm kell, gondoltam egy kis pufferanyaggal dúsítom a tojást, úgy kenyér nélkül is laktató. A borsó magas purintartalma miatt kiesett, helyette krumpli került bele. Az elnevezésen sokáig törtem a buksimat, szerettem volna szabatos lenni. A tojássaláta ugyebár nem jó, mivel a tojás csekély mennyiségben van képviseltetve a keverékben. Az izét már lelőttem a szójánál, a kutymuty az ebtartókat zavarta össze, a Fradi saláta meg esetleg a B-közepet hozná a nyakamra. A majonézes, tejfölös, mustáros, citromos és fehér borsos burgonya almával, mogyoróhagymával, csemegeuborkával, csemegekukoricával, párolt répával valamint kemény tojással egzakt, de túl hosszú.

Mindegy, vágjunk bele.

Feleségem hazaszólt, hogy nem jön ebédre, egyek valamit egyedül. Kutakodtam a varázshüttőben, de csak egy kis maradék paradicsomleves és két adag lecsó árválkodott, mint főtt étel. A levest először is azonnal megettem, mert az finom volt. A lecsóhoz viszont kellene valamilyen hús is, mert kevés benne a kolbász. Irány a mélyhűtő, ahol találtam egy kis darab marha hátszínt. Gondoltam ebből ki lehet valamit hozni.

A gesztenyetortás születésnapon a vacsora kacsasült volt. Nem is csak úgy, hanem az ünnepelt kifejezetten ezt kérte. Ünnep az ünnep - szótfogadtam, és vettem két méretes pecsenyekacsát (nem, nem métereset:).

Feleségem süt. Már megint süt. Szerencsére már megebédeltünk, így nem fogunk a konyhán összeveszni. Jó barátnőjének meggyes muffint süt, amiben nincs semmi liszt.

Gyakran nézem a TV Paprikát, bár a reklámoktól már luftballon méretű a fejem (a Pocaktól meg egyenesen idegbajt tudnék kapni). Éppen vacsoráztam, amikor feltünt egy elég érdekes, ám roppant egyszerű étel. A nevét nem hallottam, mert a hang le volt tekerve. Gondolkodtam rajta az este, hogy meg kellene főzni és a tervet a tett követte másnap. Már éppen elkészült, mikor látom, hogy ismétlik. Hangot adtam a TV-re, és figyeltem. Kétszer is elhangzott a név: "Penhegörti", meg valami rövid magyarázat is, hogy ez a szegények étele volt Ausztriában. A Google nem ismerte a szót, így lehet, hogy félrehallottam.