Persze nem nekem, hanem a családomnak. Én már egy hete megvettem és pácoltam és érleltem. Beleütköztem a piacon egy szép darab báránykarajba, amit már "franciásra" is tisztított a hentes. Egyszerűen nem tudtam otthagyni, pedig az ára igencsak húzós volt.

Életemben nem sütöttem és nem is ettem báránykarajt, így bújtam egy darabig a szakácskönyveimet, majd az internetet, meg tanácsot is kértem itt tőletek, mi legyen belőle. Süllőcske javaslata igencsak elgondolkodtatott, miszerint lassú párolással készítsem. Szerencsére volt még időm a döntésig - csak a száraz pácot kellett elkészíteni, és rátenni.

A húsdarab nagyon szépen le volt tisztítva a zsírtól, bár állítólag jó lett volna, ha van még rajta valamennyi. Cserébe viszont a hús maga olyan márványos volt, mint egy Wagyu marhaszelet!

Egy ilyen szép szelet megérdemli a gazdag fűszerezést. Össze is gyűjtöttem, amivel be akarom vonni, hogy ott érleljem:

• egy nagy marék feketebors
• kis marék koriander mag
• kis marék mustármag
• 10 szem szegfűbors
• 4 szál friss rozmaring
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 csípős csili
• oliva olaj

A száraz fűszereket alaposan összemorzsoltam a mozsárban, majd hozzáadtam az apróra vágott rozmaringot, csili paprikát magjai nélkül és a fokhagymát. Öntöttem kis olivát is a keverékbe, hogy jobban feltapadjon a húsra. Bedörzsöltem vele alaposan a karajt, majd becsomagoltam több réteg fóliába. Visszagöngyöltem a zsírpapírba és egy nagy ziplock zacskóban betettem a hűtőszekrénybe.

Napokig próbáltam feleségemet, meg kislányomat meggyőzni, hogy finom lesz az - nem jártam sikerrel. Persze a fiam és barátnője azonnal lelkesen jelentkeztek, hogy akkor kijönnének Mikuláskor megenni!

Csak nem rontom el a lányok ünnepét, gondoltam, hogy van a varázshütttőben valami tiszta karajdarab, nekik azt készítem el. Sajna sok-sok év óta először megtréfált a fagyasztó, és nem találtam meg a karajt, pedig a felét kipakoltam! Irány a hentes, ahol szép sertés szűzpecsenyét találtam.

Még a reggel kivettem a húsokat a hűtőből, hogy felmelegedjenek szobahőmérsékletre. A szűznek is készítettem egy száraz füszerkérget, bár azt így már csak aznap tudtam pácolni.

A bárány márványos mivolta eltérített a hús lassú párolásának gondolatától, ezért inkább egy sült változathoz készültem elő.

Hozzávalók:

• egy pohár prézli
• egy csokor petrezselyemzöld (szárastul)
• egy citrom lereszelt héja
• két fokhagyma gerezd
• evőkanálnyi rozmaringlevél
• 2 ek reszelt parmezán sajt
• só
• sok mustár a hús bekenéséhez

A zöldeket először egy kicsit összevágtam az aprítógépben, majd hozzáadtam a prézlit, parmezánt, citromhéjat és alaposan összekevertem. Adtam még hozzá 3 ek oliva olajat, hogy tömörebben fel tudjam hordani a húsokra.

Feldaraboltam a karajt 3 adagra (sajnos 8 nem osztható hárommal, így lett egy kisebb darab is, de annyi nekem elég lesz).

Körítésnek főztem egy kisfazék rizst és megfőztem hajában 5 nagy krumplit, amit hagytam kihülni.

A nagytepsibe kacsazsírt öntöttem a szülinapi kacsapecsenye maradékából, beletettem a félbevágott főtt krumplikat. Megsóztam, meglocsoltam a kacsazsírral és betettem a 220 fokos sütőbe.

Előkészítettem a fűszeres prézlit és a mustárt egy ecsettel, mert relatíve gyorsan kell majd dolgozni.

Egy jó nagy vastagfalú serpenyőben felhevítettem némi olivaolajat, amibe bacon kockákat is szórtam. Amikor már füstölt az olaj, beletettem a bordákat és a szűzpecsenyéket. Mivel a serpenyő elég nagy volt, így szépen lehetett pirítani ezt a nagyobb mennyiséget is.

A körbepirított húst először is megkentem mustárral, majd beleforgattam a fűszeres prézlibe. A karajcsontok végét alufóliába csavartam, hogy ne égjen el.

Kivettem a krumplit a sütőből és a tepsiből is. Kiöntöttem a zsírt a tepsiből, mert ott már nem volt rá szükség.

A morzsázott húsokat csonttal lefele a tepsibe rendeztem, majd ment be a sütőbe, ami már jó forró volt.

Amííg a sütő dolgozott, a serpenyőben maradt szalonna és húscafatokat egy kis mustárral és két narancs levével szósszá változtattam.

A karajok 35 perc alatt érték el a 63C maghőmérsékletet. A lányok a szűzpecsenyét túlságosan rózsaszínűnek ítélték, azt még visszatettem sülni, viszont a bárány elkészült.

Szerintem nem is volt olyan rózsaszínű:

Amíg a szűz átment egy darab kővé, addíg a bárány pihent, mielőtt nekiestünk.

A sütés módját Gordon Ramsey videóján is nyomon lehet követni, bár ő kicsit másképp fűszerezte