Édesapám kertészpecsenyének hívta a sült úritököt, ott a Nyírségben bizony úri étel volt a szegény családoknál. Mifelénk nem lehet normális sütőtököt kapni. Van ugyebár a sonkatök, ami megsütve vizes lötty lesz. Aztán ott a „halogéntök”, ami talán nem rossz, de a tengernagy hype miatt rohadt drága. Az igazi, az úritök, a Nagydobosi szürke héjú, vastag, narancssárga húsú, errefelé csak elvétve fordul elő. A talaj nem igazán alkalmas a termesztésére, nekem talán egyszer sikerült elfogadható termést szüretelni. A zöldségesek sem foglalkoznak vele, pár apróbbat árulnak ugyan, de az többnyire sápadt, éretlen. A sütőtök öt kiló felett kezdődik. Ekkorát a kereskedő nem árul, mert egyben nem tudja eladni, felaprítva meg könnyen megromlik.

Tavaly szerencsém volt, a zöldségnepper hozott nekem a nagybaniról. Csak ugye, ott egy láda a legkisebb vásárolható mennyiség, azaz húsz kiló. Megnyúlt a kezem, mire hazabuszoztam a két tízkilós szörnnyel. Volt aztán habzsi-dőzsi, kicsit meg is sárgultam decemberre, de elégedett voltam.

Idén Somogyból kaptam egy 6-7 kilós példányt, nem világrekord, de érett, jóízű. Kijött belőle három vacsora és egy sütemény.

Másfél kiló tököt öreg darabokra vágtam, és lefedett tepsiben puhára pároltam.

Kikanalaztam a héjából, és krumplinyomón áttörtem.

35 dekagramm lisztet, 35 dekagramm barna cukrot, 4 egész tojást, 10 dekagramm olvasztott vajat, egy deci habtejszínt, egy csomag vaníliás cukrot, egy zacskó sütőport, egy mokkáskanál őrölt fahéjat adtam a tökpüréhez. Hozzáadtam (volna, ha el nem felejtem) még 10 dekagramm őrölt mandulát is.

A hozzávalókat alaposan elkevertem, majd egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam.

60 percig hármas, majd további 10 percig négyes fokozaton sütöttem.

Finom édes, krémes lett. Akkor a legjobb, mikor még langyos. Később is fel lehet melegíteni, de frissen az igazi.