Riadalomra nem sok ok van - egyre kevesebb a friss alapanyag, amit télire tartósítani kellene valahogy.
Bár már szerepelt a sült paprika, mint savanyúság, ismét megihletett 5 kiló kápia paprika összesen 500 forintért. Nem tudom, feleségem hogy csinálja, de néha felbukkan valami monstre adag alapanyaggal bagóért.
Persze az olcsó paprikával volt egy kis munka, míg megtisztította, de ez már megint olyan mennyiség, amihez érdemes a grillt begyújtani. Szép egyenletes parazsat csináltam az egész grill alján, majd telepakoltam a grillrácsot a paprikákkal. Lefedtem a tetejével, de pár merc múlva bele kellett néznem és voila:
A paprikákon ott gyöngyözött a füstből lecsapódott pára. Ez pedig bizony bele fog kerülni a kész savanyúba, amitől annak remek füstíze is lesz! Lelkesen gőzölgött/füstölgott a grill 20 percen át, ami egy újabb szemrevételezést jelentett:
Lehet forgatni a paprikát és adni neki 6 percet, mert már elég forró és a parázs is erősebb. Ekkor megint forgatni kellett a sületlenebbeket. A sülteket a grill szélére húztam a maradék 4 percre.
Az egészet kitettem egy tálba, amiben persze lelkesen gőzölögni kezdett, lévén -1 fok van idekinn. Van viszont egy remek légmentesen záró teteje a tálnak, amivel gyorsan be is fedtem, hogy a saját gőzében párolódjon még kicsit - akkor könnyű lesz lehúzni a héját. Felraktam a második adagot is. Az 5 kiló pont befedte a grillt kétszerre! Fél óra múlva az is megsült, ment a többire a tálba.
Itt a munka nehezét átpasszoltam a feleségemnek: a paprikát meg kell hámozni. Addig azért érdemes pihenni hagyni a saját gőzében, amíg kezelhető hőmérsékletűre lehül. A héja könnyen lehúzható, csak arra ügyelj, hogy a csumától a hegye felé húzd - úgy gyorsabb, és a veszteség is kisebb.
A lehámozott paprikákból ezután kihúzta a csumáját, kettévágta és kiterítette egy deszkára, amin hosszú késsel kikaparta az összes magot.
Kaptam hát egy nagy kupac tisztított sült paprikát saját levében. Innen ismét az én feladatom következett: jól ízesíteni, de tartósítani is kell.
Kellett hozzá:
- 5 dkg só
- 3 dkg cukor
- 1 dl vörösbor
- 1 dl balzsamecet
- 1 dl 20%-os ecet
- 4 db kis fej fokhagyma
- kis marék koriandermag
- kis marék mustármag
- 1 kis rozmaring ág
- pár szem egészbors és szegfűbors.
- oliva olaj a tetejére
A vörösbort és a balzsamecetet besűrítettem 4 evőkanálnyira (egész sűrű folyadék lett). Felvágtam a megroppantott fokhagymákat. A fűszereket, fokhagymát beleszórtam a mozsaramba, elkezdtem megzúzni, majd utánaöntöttem a besűrített balzsamecetet is:
Ezt a keveréket síma péppé zúztam a mozsárban, majd beleöntöttem a paprika levét és az ecetet is. Felöntöttem kb azonos mennyiségű vízzel, és alaposan elkevertem.
3 decis befőttesüvegeket készítettem elő, amibe először beleöntöttem mintegy 8 centiliternyit a fűszeres ecetből és elkezdtem a paprikákat belehelyezni az üvegbe. Hosszában széttépkedtem a művelet során keskenyebb csíkokra - így enni is könnyebb lesz, meg berakni is. Folyamatosan kutyultam az üvegben, ahogy töltöttem, hogy mindenütt érje a salátalé. Az üvegek tetejére egy-két evőkanálnyi olivát öntöttem, hogy elzárjam a levegőtől - nomeg jó lesz az majd, amikor esszük a paprikát.
Mikróban felmelegítettem, de csak úgy 50 fok körülre, majd lezártam és felcimkéztem az üvegeket, amelyek a kamrában várják az alkalmat a fogyasztáshoz.
Egy hét várakozás után meóztunk egy üveggel. Jó lett :)