Gondoltam ez a téma mindenkit érdekelhet, odafáradtam a könyvespolchoz, és szemrevételeztem a gyűjteményt. Már elsőre látszott, hogy egy posztba nem fog beleférni, gondoltam, valami tematikát kellene követni. Így esett a választásom a keleti konyhával foglalkozó könyvekre.

Úgy kezdődött, hogy vettem egy wokot. Szép volt, olcsó volt, csak éppen még soha nem használtam olyat. Jöttek a különböző ünnepek, és kaptam a barátaimtól keleti szakácskönyveket. Ilyet is, olyat is.

A Dr. Oetker-féle Kínai ízeket a Grafo kiadó adta ki 1999-ben. A könyv igen szép megjelenésű, fényes papírra van nyomva, rengeteg színes képpel illusztrálva, kábé 80 receptet tartalmaz. Részletes, kissé szájbarágós, minden alkalommal leírja, hogy a 125 ml az 1/8 liter. Akkoriban kicsit SF irodalomnak tűnt, nem csak a minden második ételben felhasznált Sambal oelek (amiről szintén minden alkalommal elárulta, hogy csípős indonéz fűszer), hanem a 25 %-os ecet, a Gaoilang pálinka és a szilvabor miatt is, nem beszélve a Sha-Cha-Jiang szószról. Volt még benne Zheijang ecet, glutatmát és Hua-Gua-uborka is. A mű végén nyúlfarknyi összefoglaló van a technológiáról és a jellemző fűszerekről. Soha, egyetlen ételt nem készítettem a könyv alapján.

Nemere Ilona Távol-keleti ízek című remekét 2002-ben adta ki a Puedlo Kiadó. A puha fedelű könyv gyorsan sárguló papírra van nyomva. Az első fejezetben kis fűszerlexikon van. Megtudhatjuk például, hogy a Cayenne bors egy vöröses színű aromás bors, a licsi a citromhoz hasonló, de nem annyira savanyú citrusféle, a sulyom pedig a sás hagymaszerű hajtása. Bevallom, ennél tovább én soha nem jutottam a könyvben.

Az azonos című, Hunyaddobrai Csaba nevével fémjelzett könyvet a Könyvkuckó Kiadó 2000-ben a Príma szakács sorozat egyik köteteként adta ki. Szintén puha kötésű, sárgulásra hajlamos lapokra nyomtatott könyv, amely a forgatás során kissé már széthullott. Jól áttekinthető, egyszerű recepteket tartalmaz, az alapanyagok beszerzése 10 éve sem okozott különösebb gondot. Számos ételt megfőztem belőle, a Madrasi fűszeres csirke a baráti kör nagy kedvence volt éveken át.

A Lusztig Tamás és Csigó László által a Park Hotel Flamenco-ban készített illetve fotózott könyvet 2000-ben adta ki az Anno Kiadó. Nem is könyv, album. A 23 recept mindegyike gyönyörűen tálalt, művészien fotózott ételek képével van illusztrálva. Ezt a gyönyörűséget kivinni a panel rántásszagú konyhájába, olyan szentségtörés lenne, mintha piemonti fehér szarvasgombából főznék levest csiperkével. Nem is került le évek óta a polcról, be kellett vinnem a hokedlit, hogy elérjem.

Annyi a © meg az ® a könyvben, hogy a borító képét nem is merem ide tenni, itt megnézheti, akit érdekel.

A nemesen egyszerű Wok című könyv a Gabo kiadó jóvoltából jelent meg 2000-ben. A receptek és képek a Rudolf-August Oetker AG tulajdonát képezik. Ez is szépen adjusztált könyv, fényes papír, szép kép minden (kb. 40) recepthez. Minden ételhez javaslatot ad a tálaláshoz, vagy az egyes összetevők helyettesítésére, vagy variálására. Soha nem főztem belőle.

Összefoglalva: sok könyv, egy-két hasznos, némelyik szép, némely meg nettó baromság.