Blogkocsma

A csirkenepper vasárnap hozta meg az árut. Nem csirke volt az bizonyos. Morfológiailag csirkealkatúnak néztek ki, de ezzel meg is szűnt minden hasonlóság. A legkisebb bőven verte a háromötvenet, a nagyobbik meg majd’ négy kilós volt. Lelkem nyugalma végett végül is csirkének neveztem őket, bár némi fenntartásom azért volt. A jelentős BMI-hez jókora adag testzsír is társult. A madarakat szétadagoltam, külön-külön kettesével a combokat, a mellfilékből is lett két takaros csomag, szárny, far, máj rántani, hát az aprólékkal levesnek. A nyakáról és a melléről levágott bőrt és a hájat szintén eltettem.

Festik a gyerek új lakását! Ez sok fiatal és éhes szájat jelent, amit bizony valahogy tömni is kellene. Biztos nyerő étel a sertéspörkölt (más vallásúaknak a csirkepörkölt) friss nokedlivel.

Beindult a születésnap szezon a családban. Az "öregek"-én már túl vagyunk, de jönnek a "kicsik". Az első a sorban kötelezően egy gesztenyetorta.

Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam! Hofi Gézának nem (sem) ízlett. Volt szerencsém az életben is találkozni vele, nem volt az a szóján nőtt alkat.

A tojásos nokedli mindenki számára örökre kapcsolódik a fejes salátával ecetes cukros lében. Most akkor mit csináljon az, aki speciel novemberben akar olyat enni, és a fejes saláta még primőrként sem nagyon fellelhető a boltokban?

Minden alkalommal, mikor kiérkezem, első dolgom egy alapos bevásárlás. Persze a gyerekek nem tartják a hűtőt üresen, csak éppen más van benne, mint amit szeretek. Három kötelező venni/tennivalóm van az első nap:

1. Venni egy liter Heavy Cream-et (33%-os tejszín), amit reggelire szépen eliszogatom a kávéval.
2. Főzni egy olyan igazi húslevest. Van velőscsont, jó csontos marha oldalasok, lábszár, lapocka meg rakat zöldség. Csak petrezselyemgyökér nincs. Nem ismerik. Ezt itthonról viszek leszárítva (ssshhh - ne szóljatok a határon, kaját tilos bevinni).
3. Fél kiló tojássaláta valami bagett szerű kenyérrel.

Négyen kelünk útra: Cubák, Zokni, Bocsi (Zokni vőjelöltje) és jómagam. Sanyihoz megyünk, aki egy kelet-magyarországi folyón űzi a mai napig a szakmát, melyet valamikor együtt tanultunk. Korán reggel átbuszozom a szomszédos megyeszékhelyre, ahová Cubák jön értem, és együtt megyünk D-be. Szokás szerint késik kicsit (én ébresztem maroktelefonon, ugyan, mikor jönne már?). Alig három unikum múlva meg is érkezik, bemálházok, és már robogunk is. D-ben már várnak, átpakolunk a másik járgányba, aztán az ijedtségre gyorsan rendelünk pár lángost a piacon.

Itt az ősz, felhúzásra érett a zeller. Ilyenkor már az illata is elkábít, kénytelen vagyok egy krémlevest főzni. Persze volt már ilyen recept, de mint ott is megjegyeztem, ez minden alkalommal más - ahogy az összetevők diktálják!

Feleségem befutott két miniatűr kacsacombbal, amiről ráadásul sejtem, hogy nem igazán kedveli - csak nekem hozta. Viszont akartam valamit birsalmával készíteni, hát gugliztam kacsacomb + birsalma feltételekkel. Az első ajánlat Fűszeres Eszter receptje volt.

Nehéz eldönteni, hogy sajtosnak vagy túrósnak nevezzük, mert mindkettő van benne rendesen. A mi családunk csak a "Mami pogácsája" néven ismeri, amit feleségem sok-sok éve süt soha meg nem szűnő vagy csökkenő sikerrel. Ha valami gyorsat akar sütni, mindig ez a választás (ahogy anyósom rétest készített).

Ha sikeresen vettük a begyűjtéssel és töréssel járó akadályokat, van egy tálka mogyorónk, és elkezdhetjük törni a fejünket, hogy mit a csudát kezdjünk vele?

Nem tudom minek nevezzem. Sehonnan nem olvastam a receptet - egyszerűen éhes voltam. A feleségem elővarázsolt a csodahüttőből 2 szelet tarját, mert tudja, hogy azt én szeressem. Sajnos ő nem. Miután leszedtük az Idaredet (kb 150 kilót), megéheztem. Igenám, de már majdnem 6 óra, ami után nem ehetek a doki szerint! Azt viszont nem tiltotta meg, hogy főzzek!

Nem lehet Márton napon nem libát enni, mert egész évben éhezni fogunk. Erről persze nem tudtam feleségemet meggyőzni - nem egy libaevő fajta, így azután lesétáltam a hárombetűsbe megnézni, milyen a felhozatal két nappal az ünnep előtt.

Ha nem látod, felveszed, ha látod, nem veszed fel, mi az? A lyukas mogyoró.

Tegnap este, mikor hazaértem, életem jobbik fele az alábbi mondattal köszöntött:

-    Az Éva főzött neked tüdőt. Ott van a hűtőben.

Mondatai úgy csikordultak, mint mikor valaki egy svábbogarat tapos el szöges túrabakancs sarkával egy jó minőségű gránitpadlón.

Balkézzel főzni nehéz, ha az ember jobbkezes és elgyalulja a jobb hüvelykujját. Valamiért ez az ujjunk nagyon kell a főzéshez (ellentétben a középsővel, amire máskor van szükségünk).

Rég ettünk rakott krumplit meg fel is halmozódott mindenféle kolbász a hűtőben, amit el kéne már fogyasztani. Tojásból ugyan teljesen kifogytunk, de kapóra jött egy akció a hárombetűsben, L-es 38-ért. Bolondnak is megéri, nemhogy nekem!

Rájár a rúd a tortaformára mostanság annyit van használatban. Feleségem talált egy receptet a Blikkben, ami megtetszett neki.  Persze olyan nála sem fordul elő, hogy szó szerint elkészítsen egy receptet - csak az ötlet volt a lényeg.

Az eredetit ugyan csak Mandulás halomnak hívták, de ez inkább egy homokvár. Legyen hát domb.

Az utolsó adag paradicsomomat használtuk fel ehhez a lecsóhoz. Semmi extra nincs  benne, még vitaindítónak sem nevezhető, mint PO lecsója. Egyszerű, mint egy faék, de finom.

Még mindig alma szezon van, de szerencsére a hűtőben túltengett a túróválaszték is. Feleségem pitét süt (persze a konyha és a fél nappali nem megközelíthető fél napig, de ezt már megszoktam). Tulajdonképpen csak dicsekszem, nem is panaszkodom :)

Feleségemnek nosztalgiarohama támadt, elege volt az exra Costes, Onix vagy Kistücsök féle ételekből, amivel én etetem. Majorannás csirkét akart enni. Olyat, amit gyerekkorában a nagymama készített. Friss majorannával és semmi molekuláris konyhával.

Az oroszkrém tortának semmi köze nincs az oroszokhoz. Nevét alkotójáról kapta, egy Oroszi nevű magyar cukrászról. Oroszi-krémtortának hívták, ami oroszkrém tortára egyszerűsödött.

Nálunk, ha nekem van szülinapom, semmi mást nem kérek, mint egy oroszkrém tortát. Nem vagyok édesszájú, de ezt a tortát nagyon szeretem. Persze mást is kapok, hiába beszélek, de ez így jó.

Itt az ősz. A Természet nagylelkű volt idén, az indián nyár eltartott október közepéig, volt azért eső is, szóval minden körülmény kedvezett az őszi gombáknak. Az erdő-mező ilyenkor ontja a kései fajtákat: fenyőpereszkét, csigagombát, akácosban a fülőkét, és ha az ember gyermekének szerencséje van, kései laskagombát vagy akár rizikét is lelhet. Itt volt az ideje összedobni egy rendes gombapaprikást. Egyik nap munka után meg is indultam kedvenc gombászóhelyem felé. Igyekeznem kellett – visszatért a rendes időszámítás – korán sötétedett. Sajnos, mire odaértem, már két fiatalasszony is javában csipegetett a gombákból, szerencsére nem voltak mohók, hagytak egy kilónyit a rekesz alján. Talán nem a sajttal kellett volna kezdenem a bevásárlást, mehettem volna egyből a zöldségespulthoz. Hetven dekára valót kiválogattam – termesztett csiperke – szép, zárt fejek, a fehérek között pár barna is megbújt. Kevéske erdei fajta is jó lett volna – az íze, no meg a textúrája miatt - de nem volt. Mindegy, szegény atomtudós nehézvízzel főz.

Ezt a receptet kifejezetten Waka számára kreáltam a sok jó receptért és türelmémért, ahogy a betegségét kezeli. Azok számára, akik hús nélkül nem tudják elképzelni az ételt, van benne parányi csirkemell is, de az alaprecept nem igényli.

süllőcske

Minden csöndes és érett. A Nap arany fényfoltokat szúr a síksági erdő fái közé, az árnyékok lilák. Az akácok alatt üde zöld, friss, őszi füvek sarjadnak a ropogós avar fölé emelkedve.

Anica inkognitóban

Idegen vagyok, idegenként lézengek a világban, néhanapján elárvultan, gyakran magányosan, mint bárki más. Keresem magam, keresem a helyem, keresem a gyökereim, a kapaszkodókat. A hétköznapi élet mögött a rejtett kincseket, az összekötő kapcsokat a két világ között.