Egy hónapig voltam ovodás életemben. Valahogy úgy adódott, hogy szüleim otthon tudtak tartani, mindig volt valaki a lakásban. Gondolták, azért nem árt a szocializálódás a gyereknek, és elvittek egy oviba. Egy hónapig bírtam, amikoris egyszer karalábéfőzelék volt volt az ebéd. A feltétre nem emlékszem, de arra, hogy rosszul lettem tőle, arra még máig is élénken. Nem is eszem főtt karalábét semmilyen formában azóta sem. Ez talán az egyetlen étel, amit nem szerettem meg gyerekkorom óta.
Lementem a hátsókertbe körülnézni, mi a helyzet a hó és vastag köd világában, amikor szemembe ötlött, hogy van ám még a hó alatt 5 nagy fej karalábé!
Gondoltam, ez már biztosan elfagyott. Feleségem ültette, de onnantól én ápolgattam, ő meg elfelejtette. Amikor kérdeztem, ne szedjem-e le, a válasz mindig Pató Pálé volt. Hát most levágtam a legkisebbet és felhoztam, hogy főzök neki karalábé levest, mert azt ő szereti.
Gyorsan összeszedtem a további hozzávalókat is:
- 1 fej karalábé
- 2 sárgarépa
- 3 vékony gyökér
- 1 zöldpaprika (mert az mindenbe kell)
- 1 csokor petrezselyemlevél
- kis darab kolozsvári szalonna (mert maradt a kakasból és jó ízt is ad)
Mint a képen is látható, a karalábé szépen gyöngyözött benn a meleg, párás konyhában!
A rudacskákra vágott szakonnát a fazékba dobtam pirulni.
Meghámoztam a zöldségeket, visszatettem a kisebbik sárgarépát a hűtőbe, viszont vágtam egy vékonka zellert és egy szál újhagymát. A karalábé kissé átfagyott - legalábbis üveges volt a belseje, de ezen túl semmi baját nem láttam. A fehér dolgokat felaprítottam, és a megpirult szalonnára tettem dinsztelni. Mondanom sem kell, hogy az obligát paradicsom is előkerült - még mindig érik a virágablak asztalán, amit zölden a fagyok előtt leszedtem! Lehet talán még pár kiló, amit apránként elhasználunk főzéshez. Nem tudtam megállni, hogy egy gerezd fokhagymát ne szeljek bele!
Tíz percig pirítottam/pároltam a zöldségeket, majd amikor már piroskásra sült egyik-másik, belekevertem a sárgarépát is és felöntöttem egy liter vízzel.
Hozzáadtam a petrezselyemcsokor felét és öt percig főztem, mondván, hogy a párolás alatt csak megpuhult valamennyire. Apróra szecskáztam a maradék petrezselyem levelet, rászórtam a megfőtt levesre és tálaltam.
Persze megkóstoltam, hogy elég sós lett-e és én is ettem egy tányérral.
Az első karalábélevest ovis korom óta!