Pünkösdvasárnap kimentem a Hegyre. Egyből láttam, hogy az András-féle borsónak sürgősen neki kell esnem, különben óhatatlanul megvénül. Szedtem vagy két kilót, aztán kimentem a prérire, hátha akad egy kis szegfűgomba. A gombával nem volt sok szerencsém, pár nappal előbb kellett volna menni, de aznap sem ártott volna kicsit korábban. Egy kis maréknyi, némiképp már szikkadt gombát azért találtam a nagy fűben, valahogy elkerülte a többiek figyelmét.
Másnap aztán eszembe jutott, hogy talán meg is kellene főzni a borsót, mivel gyorsan veszít a frissességéből, és amúgy sincs otthon semmi ennivaló. Éppenséggel más sem volt nagyon otthon. Egy kis pörköltnek való csirke- és némi bőrös sertéscombon, meg pár szelet tarján kívül hús sem volt a hűtőben, tehát a húsos étel kiesett a repertoárból. Rizst előtte nap ettem, az is kilőve. Na, mondom, akkor irány a kert, szedjük össze, amink van, összedobunk egy curry-t. Az Ázsia boltjában vettem múltkor egy doboz sárga currypasztát, és egy kis doboz light kókusztej is árválkodott a szekrényben.