Jó ideje kacérkodtam már a gondolattal, hogy elkészítsem ezt a szörpöt. Az igazi akadályt a kezeletlen héjú citrom beszerzése okozta, mifelénk ugyanis nem árulnak olyasmit. Egyszer fűztem ugyan a közeli zöldségest, hogy ugyan, hozzon már, de az ígérgetésen túl nem jutott.

A fővárosban lehet kapni imitt-amott, de oda nem olyan könnyű eljutnom. A közelmúltban aztán lehetőség adódott, hogy beugorjak a vámház körúti csarnokba. Annyira egyszerű azért nem volt a dolog, cserébe egy fél délután kellett várakoznom egy parkolóban, amíg az útitársam intézte az ügyeit. A portéka megtalálása is meglehetősen nehézkes volt, gondolom, fizetnek egy szakembert, hogy segítsen eldugni a portékát, nehogy valami megszállott megvegye. Kérdeztem ugyan egy igen szimpatikus, nagyjából 30 piercinget viselő zöldségárus fiatalembert kezeletlen citrom ügyben, de ő felvilágosított, hogy olyan nem létezik, mindet kezelik, különben olyan ronda lenne, hogy nem lehetne eladni. Aztán 20 perc bolyongás után sikerült rátalálnom a szent citrusra az egyik félreeső standon. Nem volt egy ezres kilója, gyorsan kértem két darabot, alig nyomtak 70 dekát. Még szár is rajta volt az egyiken, tüskéstül, bele is állt az ujjamba.

Megvolt hát a citrancs, a kertben ölszám nőtt a citromfű, nekiveselkedtem a dolognak.

A citromfüvet alaposan megmostam, és kiválogattam a hibás leveleket, és az egészet felaprítottam Hibás levél volt dögivel, mert igen rosszul tűri a szállítást, főleg 30 fokos melegben, egy szatyorban nyomorogva. Hiába bugyoláltam vizes papírba a szárát, a fele megfeketedett, mire hazaértem.

A citromokat szintén jól megmostam, és krumpli hámozóval lenyestem a héját, és azt ugyancsak összevágtam.

Egy liter vízből és egy kiló cukorból szirupot főztem.

Mikor a szirup felforrt, beleszórtam a héjat és a levelet, majd elzártam a gázt.

Egy napig hagytam állni a szörpöt, majd leszűrtem.

A citromok levét kifacsartam. A két citromnak – bár nem voltak kicsik – meglepően sok, 2,5 dl leve volt.

A leszűrt szirupot felforraltam, beleöntöttem a citromlét, majd üvegekbe töltögettem. Nem lett sok, de az íze igazi, intenzív citrom íz. Talán cukorból többet lehetett volna beletenni, hogy sűrűbb legyen, de majd legközelebb.

A leszűrt növényeket viszont sajnáltam kidobni. Az illata isteni volt, és egy kis cukor is maradt rajta. Beletettem egy befőttes üvegbe, felöntöttem vagy három deci fehér rummal, és a hűtőben érleltem pár napig. Szódával és jéggel finom longdrink alap lett belőle.

Egy hétre rá szólt a helyi csarnokban tanyázó zöldségnepper ismerős, hogy mostantól tart kezeletlen citromot. Az egyik vevő a fejébe vette, hogy citrommal akarja eltenni az epret, addig járt a nyakukra, míg hoztak hát neki egy ládával. Persze nem ment érte, vártak rá három napig, aztán kitették a standra, ahonnan fél óra alatt elkapkodták.