Hajdan, mikor a szakácskönyveimről írtam, említettem a Távol-keleti ízek című művet is. A kilencvenes évek elején zajló könyvkiadási dömping tipikus képviselője ez is. A szerző, ki tudja, honnan összegyűjtött recepteket fordított (fordíttatott) le szolgai módon, de addig már nem jutott el, hogy egy – a témában járatos – szakemberrel átnézesse. Bár az Internet szerint mesterszakács az Úr, talán továbbképezte magát. Jellemző példa a felszínes munkára, hogy a recept szerint ezt az ételt vajjal kellene elkészíteni. Először úgy készült, de az volt egyben az utolsó alkalom is. Szerintem ghi akarna az a vaj lenni, - ha már madrasi az a szegény csirke – de a fordító gyaníthatóan felütötte a szótárat, és azt olvasta, tisztított vaj. Ezt talán bonyolultnak gondolta egy hazai szakácskönyvbe, vaj az vaj, jó lesz úgy is. A Google korában természetesen ez már nem okoz gondot, én mégis maradtam az étolajnál.

Az étel fűszerezése kicsit pikáns, nem ehhez van a jó magyar gyomor szokva, de egy ideig sláger volt nálunk. Utána jó pár évig nem főztem ilyet, aztán, mikor a napokban megláttam az akciós csirke szárnyat a boltban, eszembe jutott, hogy kellene egyet főzni.

Hozzávalók:

- kb. 1 kg tetszés szerinti csirkealkatrész (Az eredeti recept egész csirkét javall, de szerintem jobb azonos textúrájú részekből készíteni.)

- 1 kápia paprika

- 1 paradicsom

- 1 jalapeno paprika (- Mokkáskanál chili - mondta a könyv.)

- 1 közepes vöröshagyma

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 1 diónyi gyömbér (Eredetileg egy mokkáskanál gyömbérpor. Hja kérem, akkoriban nem árult minden kofa friss gyömbért a karalábé mellett.)

- 1 teáskanál koriandermag

- 1 mokkáskanál kömény

- 1 centis darab fahéj

- só

- 0,5 l húslé vagy víz

Maga az étel afféle indiai pörkölt, nagyon egyszerű, amolyan „mindent bele” módon készül.

A szárnyakat megtisztítottam, és háromfelé vágtam. Némi hezitálás után a végét is beletettem, végül is jó falat, és éppen semmi máshoz nem kellett. A zöldségeket felaprítottam.

A fűszereket mozsárban összetörtem. Spekuláltam rajta, hogy megpirítsam előtte, de végül úgy maradt.

A szárnyakat az olajon megpirítottam.

Ráöntöttem az összes zöldséget, beleszórtam a fűszereket, felöntöttem a húslevessel, és fedő alatt megpároltam.

Mikor kezdett puhulni, fedő nélkül főztem tovább, és besűrítettem a szaftját.

Rizst készítettem hozzá. Most külön pároltam meg a lila- és a hagyományos rizst, és készen kevertem össze, ettől függetlenül ugyanúgy megfogta.

A fűszerezés elsőre talán szokatlannak tűnik, (másodjára is) de az étel igazán finom.