Fogasfilé bakonyi módra, csirke bakonyi módra. Lábrázást kapok, ha csak meghallom. A vendéglátó szakma legnagyobb szégyene, ha egy étlapon megjelenik, már közel a vég. Tejfölös, esetleg tejszínes gombamártás valami másodosztályú sült húsra löttyintve, így téve azt eladhatóvá. Szerencsésebb esetben lakossági csiperkéből, ha nincs mázlink, kínai konzervgombából. Pedig el lehetne készíteni jól is, erdei gombával, a hússal együtt párolva.
Szombaton aztán és is beálltam a sorba, természetesen kizárólag a körülmények szerencsétlen összejátszása miatt. Úgy terveztem, hogy készítek megint pirított burgonyát a tarja mellé, és az egészet egy sajtmártással tálalom. A gond az, hogy az egyetlen értékelhető sajtválasztékkal rendelkező üzlet a város másik végén van, gyalog majd 3 km. Időm sem volt elkutyagolni oda, a busz meg ötszáz forint lenne oda-vissza. Maradt a közeli ábéce, vettem 10 deka Leerdammer, és ugyanannyi kőrösi mozarella sajtot. A következő kérdés az ízesítés volt. Egy markánsabb zamatú sajt magában hordozta volna a megoldást, de az általam vásároltak mindenképpen igényeltek valami fűszerezést. Az Interneten fellelt receptek elég egysíkúan oldották meg ezt, hagyma, fokhagyma, bors. Ekkor pattant ki az isteni szikra. A múltkori, nem várt szerencsével végződött gombászás eredményeképpen egy rakás szegfűgomba volt a fagyasztóban, az éppen jó lett ízesítésnek. A kertben azért még összecsipegettem ezt-azt, amiről úgy gondoltam, jó lesz hozzá, aztán szombaton reggel nekiduráltam magam.
A hússal nem gatyáztam sokat. Este kivettem a fagyasztóból, reggelre ki is olvadt. A tepsibe három jó kanál zsírt tettem (gondolva egy későbbi pecsenyezsíros kenyérre).
Mozsárban összetörtem pár szem fekete borsot, a tarját sóztam, borsoztam. Aláöntöttem egy deci vizet, és lefedve egy órát pároltam hármas fokozaton.
Mikor puha lett, levettem a fedőt, és még egy fél órát pirítottam.
A Chérie krumplit hajában megfőztem. Meghámoztam, és a tepsiben összeforgattam három jó csipet sóval és egy kevés olajjal.
Ötös fokozaton jó másfél óra kellett neki, hogy szépen megpiruljon.
A mártáshoz előkészítettem a hozzávalókat.
A vöröshagymát, a fokhagymát és petrezselyem zöldet összeaprítottam, a csilit felkarikáztam, a sajtot lereszeltem.
Olajon megpirítottam a vöröshagymát, aztán hozzáadtam a csilit és a fokhagymát. Ezeket is megfuttattam kicsit, majd beletettem a gombát.
Fedő alatt 15 perc alatt puhára pároltam, és zsírjára sütöttem. Hogy egészen pontos legyek, telefonáltam, és megfeledkeztem a főzésről. Kicsit megpirult a gomba, de semmi baja nem lett, sőt, jót is tett neki a pörzsanyag.
Felöntöttem 4 deci tejszínnel, és felforraltam.
Mérsékeltem a lángot, és folyamatosan kevergetve, apránként hozzáadtam a sajtokat.
Amikor újból felforrt, beletettem a petrezselymet, és el is zártam a gázt.
Piszok jó lett, kicsit csípős, gombás, zamatos. Étteremben azért eztán sem kérek ilyesmit.