Blogkocsma

- Kérsz egy kis zöldbabot?- kérdezte Kistesó - most kaptam a kollégámtól.
- Még szép - feleltem.
Kezembe nyomott egy zacskót, fél kilónyi tisztított zöldbabbal. Nem volt valami sok, de magamnak elég.
- Elteszem a fagyasztóba, aztán valamelyik nap főzök belőle egy könnyű levest, jól fog esni ebben a kuka melegben - mondtam.
- Erről jut eszembe - így Kistesó -, elvihetnéd az enyémet is, mert nálam már tele van a hűtő - és már hozta is a cirka 5 kiló babot.
- Fasza - gondoltam -, megint behúzott a csőbe.
A zöldség ment a hidegre, hogy kivárja a sorát. Mire eljött az idő, a kánikula elmúlt, én meg rájöttem, hogy igencsak vékonyka leves lenne abból a kevés babból, így egy kicsit gazdagabb változat mellett döntöttem, úgy, hogy az üdeség azért valamennyire megmaradjon. A kertben felszedtem a sárgarépa felét (2 db), kihúztam egy vastagabbat a 10 szál petrezselyemből, még egy kis ág csombort is majdnem törtem mellé, de végül kiment a fejemből.
Reggel aztán megfőztem a kefires zöldbablevest.

vörösbor(de)minõségi olvasónktól:

Húúúst akarok! kiabált a hardverem.

Mi van itthon? Bogyiszlóiból lecsó már készen. Karaj szeletek.

De ne kelljen sokat piszmogni, ugyanakkor hasonlitson egy magyaros szûzhöz.

Elõ a tepsit, bele a húsokat és kétoldalán átsütni, legyen kis kéreg neki. Mégis úgy jobban érzi magát mint pucéran. Ne kelljen sokat mosogatni, ezért azonnal a tepsiben történt. Vegeta, kis liszt - lehet forgolódni. (Tudom, tudom, rendes ember az nem lehet, aki vegetát használ, és az más dolgokra is képes....)

Krumplit az uborkagyalun levékonyitottam,

és összekerevertem a lecsóval,

majd a húsokra öntve be a sütõbe.

Barátkozzanak ott egymással.

A hûtöben pedig a 2 dobozban a tiramisu várja a sorsát.

Amennyiben IFOR karonák fogyasztanák el, Akkor nyolcan de ha csak XS méretû próbababák akkor azok tizenhatan örülhetnek a minimum 10x10es tiramisu kockáknak.

És elkészült a nagy mû.

Állaga megfelelõ, íze kiváló.

Örülök, hogy a leegyszerüsítés ellenére nagyon finom lett.

A krumpli minden felesleges lét felhörpintett, de maradt kellemesen szaftos az étel.

A hús átadta tudását a lecsónak aki szintén nem fukarkodott vele, ráadásul mikor elkészítettem, akkor elõször használtam a füstölt paprikát.

Elégedett vagyok az eredménnyel.

Sok friss fûszert szedtem a kertben. Gondoltam, hogy álcázom a fûszervajkészítésemet a spárgával.

Pedig elsõdleges célom több különféle fûszervaj elõállítása, és tartalékolása a szûkebb napokra.

Két kísérletet végeztem el. Az egyik az volt, hogy megpróbáljak a már sokat emlegetett sármelléki pékségben, a nyolcvanas évek végén vásárolt langallóhoz hasonlót sütni. Az persze meg sem fordult a fejemben, hogy éppen olyan lesz, hiszen azt a technológiát én képtelen lennék itthoni körülmények között utánozni, és a szükséges szakmai hozzáértés is enyhén szólva hiányzik.
A másik az volt, hogy lehet-e kenyértésztát csak öregtésztából készíteni. Öregtészta már volt itthon, a hét elején sütöttem kenyeret, a legnagyobb kánikulában, természetesen. Magát a kenyérsütést nem dokumentáltam képekkel, ezért nagyjából leírom a folyamatot.
Összeszitáltam 80 dkg kenyérlisztet 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszttel. 2,5 dkg élesztőt feloldottam 4 dl vízben, és összekevertem a liszt felével. Az így kapott tésztát egy éjszakára a konyhaasztalon hagytam, a tállal együtt egy nagy reklámszatyorba dugtam. Reggelre prímán feljött, a szatyor belsejét vastagon borította a pára, az illata erősen élesztős volt (ennek később lesz jelentősége). Hozzákevertem a maradék lisztet, 2 teáskanál sót és 1 teáskanál sikért. Megdagasztottam a tésztát, majd 30 dekát egy jól záródó műanyag dobozban a hűtőbe tettem. Ez lett az öregtészta.

Nem hiába élünk már több mint negyven éve együtt a feleségemmel: beállított egy szép disznómáj lebennyel, amikor épp tûnõdtem, hogy reszteltmájat kéne enni.

A kép ugyan életlen, de a máj tökéletes lett. Ez az étel is mehetne a 30 perces kaják közé, ha nem lennék kényes a hagyma karamellizálására, ami önmagában is 30 perc ...

Akciósat főztem. A múltkoriban elutaztam hétvégére, pénteken délelőtt még lementem a boltba venni valami ennivalót, legyen itthon, mikor hazajövök vasárnap. Szokás szerint végigmentem a zöldségespult mellett, megnéztem a kínálatot. Az akciós polcon csiperkét kínáltak fél kilós dobozokban 250 forintért. Úgy tűnt, nincs különösebb baja, vettem kettőt. Hazaérve még volt időm elrendezni, megmostam, felszeleteltem. Szép, egészséges volt, talán kettő tönkje volt megbarnulva, azt kidobtam. Készítettem két csomagot - egy kisebbet levesnek, egy nagyobbat paprikásnak -, aztán bevágtam a fagyasztóba, és mentem világgá. A kisebbik csomag el fogyott nemsoká, a nagyobbikra most került sor.
A kenyérboltban - ahová néha betérek - Cserpes termékeket is árulnak. Ki lehet fogni aznap lejáró szavatosságú tejszínt féláron. Szoktam venni egyet-egyet, lefagyasztom. Habot ugyan abból már emberfia nem ver, de főzni tökéletes.
Szóval volt akciós gomba és tejszín, én meg főztem belőle egy gombapaprikást.

Kicsit fura párosítás, de éppen sok volt a paradicsom idehaza - meg kellett fõzni mind. Így lett paradicsomleves

és egy tökéletes lecsó

az ebéd.

Nagyon szép volt a lecsópaprika - az összes szín szerepelt benne. A paradicsom pedig igazán érett volt (miután egy kosárban érleltem 3 napig).

Úgy esett, hogy megkívántam egy kis húst megint. Ugyanakkor a fagyasztóban már idestova fél éve kornyadozott három csirkecomb, ideje volt kezdeni vele valamit. Kapacitáltam Kistesót, hogy ugyan vigye már el, de valahogy mindig kiment a fejéből. Gondoltam, összedobok egy csirkepaprikást. Kicsit lecsós alappal, ahogy szoktam. Emlékeztem, hogy van egy fél doboz lecsó a fagyasztóban, az éppen alkalmas lesz erre a célra. Este, mikor hulla fáradtan hazakeveredtem a vízhordásból, elővettem a csirkét és a lecsót. Az előbbit egy tálba tettem, azt utóbbit csak úgy dobozostul a mosogatóba raktam, hogy a kicsapódó párának legyen hova elfolynia. Találtam még 12 csirkeszárnyvéget, amit csirkealaplének tettem félre valamikor egy thai jellegű ételhez, azt is a combok mellé dobtam. Reggel aztán kiderült, hogy jól emlékeztem én a fél doboz lecsóra, csak éppen egy egész dobozzal vettem elő. Vakartam a vakarni valót, mi a csudát csináljak? Visszafagyasztani nem célszerű ugye, lecsót reggelizni meg nem volt kedvem, halomban áll itthon a finom édes paradicsom, arra vagyok kihegyezve. Belerakom mindet - döntöttem -, és elkeresztelem lecsós csirkének. hiszen végül is az.

Ez a spanyolok nemzeti levese a forró nyári idõben. Életemben nem készítettem, nem is ettem, de A fickó felhívta rá a figyelmem. Ebben a melegben meg külön jó gondolat hideg levest készíteni fõzés nélkül.

Megnéztem az ajánlott linket (meg további 5 web receptet), hogyan is készül, majd nekiláttam.

Gárdonyi villámlátogatásunkon egy remek zöldséglevest ettünk finom lecsóval. Ezt a zöldséglevest próbáltam reprodukálni a minap.

Elõször egy könnyû csibelevesben gondolkodtam, de honnan vegyek én csibét errefelé? Még a csodahüttõ is csak "6 sárgacsirke nyak" csomaggal jutalmazta kutatásomat. Azt már el sem merem árulni, hogy ezeket a nyakakat a kutyának vett farhátról szedtem le...

Nem, nem mátrai, jutas-pusztai. Józsi bácsitól kaptam a receptet, aki ott nőtt fel. Agyagos-köves, igen sovány föld van arrafelé, alig hozott valamit. Az ottani népek igyekeztek a legtöbbet kihozni abból, ami megtermett, ez az étel is remek példa rá.
Éppen volt két jókora cukkini a kertben, abból szándékoztam lefagyasztani némi gyalult tököt télire, éppen kapóra jött. Először rizst gondoltam főzni hozzá, de Kistesó megkért, hogy vigyek neki egy kis krumplit. A tök között még volt pár bokor árvakrumpli, azokból szedtem fel. Olyan szép volt, hogy szedtem magamnak is, abból lett a köret.

A minap a tõkehal vásárlásakor egy báránygerinc is megjelent a blokkon. Hogy került az oda, a csuda se tudja. Érdekes módon a kosaramban is benne volt, amikor itthon kipakoltam ...

Hamár ennyire ragaszkodott hozzám, gyorsan be is dörzsöltem egy paprikás/római köményes/babéres/korianderes száraz páccal, és betettem a hûtõbe pihenni. Vasárnapra bejelentkeztek a gyerekek ebédre, meg hazahozzák a macskát is, ami náluk volt két napot. Gondoltam, a bárány jó lesz ebédre, bár ebben a hõségben a sütõt begyújtani öngyilkosság.

Hogyan lakassunk jól sok jóbarátot egy pirinyó grillen sütött finomságokkal? A Hogyan Készül sorozat legújabb epizódja a Rábapartról...

Vendégeskedtünk a minap Babette-nél Wakával és a feleségemmel. A lassan szervezõdõ találkozó végül létrejött, miután megválaszoltam a legégetõbb kérdéseket: Ki mit nem eszik? Igen - ez az egyik alappillérje egy többtagú vendéglátásnak, hogy olyan menüt állítsunk össze, amelyben mindenki találhat számára kedves eledelt. Babette itt handycappel indult feleségem míján, de azért találtunk megoldást. A kvaterkázás alatti fõzésre az újdonsült grilltulajdonosok kicsike gömbgrilljét vetette be.

Elõkerült hát a grill, a faszén, meg az általam olyannyira gyûlölt faszénbegyújtó folyadék. No akkor itt az ideje egy kis (remélem elég udvarias) grillezési tanácsadásnak. Elsõre egy darab kályhacsövet varázsolt elõ a ház ura egy kombináltfogó társaságában. Ez utóbbival, WD40-val meg a duct tape-el minden megjavítható. Ami meg nem, az  javíthatatlan!

A grillben volt még némi félig leégett brikett, amit annyira félre kell kotorni, hogy a kéményt a parázsrácsra lehessen állítani. Két jobban égõ újságpapírt (MN és NSZ együtt a legjobb, azok meggyulladnak már egymástól is, ha összegyûrjük õket) kell meggyürkélve a kémény aljára betolni. Ne legyen túl szoros, kapjon azért valami levegõt is a szén felette. Erre egy pár faszéndarab kell az elõzõ grillezés maradékából, amin van hamu. Már Öveges professzor is tanított arról, hogy a kockacukor cigarettahamuba mártva egyszerûen meggyújtható. Ez hatványozottan igaz a faszénre. A hamus darabokra tegyél néhány nagyobb darabot a szeneszsákból, majd töltsd meg a kéményt a többi faszénbõl. Az újságpapírt meggyújtva a faszén is begyullad. Amikor halljuk, hogy összenyomta a szén a pernyét, kicsit mozgassuk meg a kéményt, hogy a papírhamu lepotyogjon, amitõl jobban fog szelelni a csõ. Kb fél óra alatt szépen felizzik az egész, akkor a fogóval egyszerûen emeld le a kéményt a szénrõl, és tedd félre. A parázsra pedig egy nagyobb adag friss szén kerüljön, ami már hamar begyullad. Akkor jó, ha a teteje kifehéredik a szénnek (azaz hamu lesz rajta), mint a fenti képen látható. A grillen készített eledelek a hajtás után ...

Volt már bõ két éve krumplileves, de az biz nem az volt, amire Kádár et. gondolt! Egy krumplileves az legyen krumplileves. Nem kell abba gyökér meg kelkáposzta, meg miegymás.

Még Horvát Ilona is csak egy kis zellerlevelet használt bele. Igaz, megjegyzésben megengedi a gyökeret, stb.

Tudom, hogy furán hangzik, de így jött össze. Találkoztam egy gyönyörû tõkehal filével a hazai hiperben. Nem tudtam megállni, hogy ne vegyek belõle. Ha jól emlékszem, talán csak egyszer ettem ilyen halat az USA-ban, de az se biztos. Viszont az amerikai életem első két hetében a Cape Cod-on(*) laktam egy nyaralóban 40 centis hóban :) Kerestem hozzá valamilyen köretet, amikor megakadt a szemem egy szűk decinyi kuszkuszon a kamrában. Most már csak ízesíteni kéne valahogy.

A szokásos "falat" fotók mind életlenek lettek. Kikapcsolódott a makro valahogy. Mindegy, azért bemutatom, mit készítettem belõle.

Volt már guba posztolva , kaptam is hideget-meleget, hogy kiflibõl készítem, ahelyett, hogy nekiállnék két-három nappal elõtte kelttészta rudacskákat sütni, megszárítani. Én így szocializálódtam, ezt tanultam a nagyszüleimtõl.

Persze akkoriban volt vajaskifli, ami szinte kalácsszámba ment. Volt neki ropogós héja is!

Most meg örülhetünk, ha ehetõ vizeskiflihez jutunk. Nagylyány hazalátogatott családostul, és adott egy hosszú listát, miket szeretne enni. Egy hétre jöttek, a lista viszont vagy harminc ételt tartalmazott :) Ezen szerepelt a guba is.

Úgy esett, hogy átutazóban egy éjszakát Sanyi barátomnál töltöttem a Körös mellett.
- Kijössz velem halászni? - kérdezte délután, mikor megérkeztem.
- Naná - feleltem -, otthon legfeljebb a kádban láthatok vizet.
Falatoztunk egyet - Sanyi párja kitett magáért, négyfogásos, húsmentes menüt kreált nekem - én ittam is pár kortyot, aztán, mikor kezdett alkonyodni, kimentünk a vízre. Az ártérben virágzott a vadszőlő, olyan tömény illat volt, hogy seggre ültem tőle. Leraktuk azt a pár kis hálót, ami még a halásznak enged a törvény. Este poharazgattunk egyet, éjfél utánig beszélgettünk. Másnap fél ötkor keltünk, gyors reggeli toalettet követően a hálók után néztünk. Két kis harcsa, egy retúr márna és pár keszeg volt az eredmény. Szerencsére hétvégén a varsák jól fogtak, a tartóhálón várták a sorsukat. Sanyi felhívta az átvevőt, kell-e néki a hal? Jóhogy! Egy gyors fotót lőttünk kezemben a nagy hallal - legyen mivel dicsekedni -, aztán felrakodtunk a kocsira és Sanyi elsöpört vele a boltba. A párjával megreggeliztem, aztán felnyaláboltam a kapott harcsát (mert azért kaptam egyet), meg egy kis saját termelésű mézet, és robogtam is tovább a következő állomásra. Hazaérve kétfelé osztottam a halat és eltettem a fagyasztóba ínségesebb időkre.
 

Ezt fõztük ebédre. A spárgalevest legalább tízszer posztoltam, de a szezonjában spárgát eszünk spárgával.

Viszont marhapörköltet - olyan jó sûrû, ragadósat még nemigen írtam. Olyat, hogy csak az alapdolgok vannak benne. Semmi újragondolás, szuvidálás, vagy hasonló úri huncutságok.

Persze nem csak tarhonya van a világon, másnapra krumplit fõztem hozzá: az is remekül felszívja a szaftot!

Lehet ezen kívül tejfeles is, de most anélkül jobban izlett.

Nagyon szigorú szabályként tartom a csodahüttõben, hogy lefagyasztott étel nem lehet egy évnél öregebb. Nem! Akkor sem!

Idén nagyon nyugis szilveszter volt, vendéget nem hívtunk, trakta sem volt. Elmaradt hát az obligát lencsefõzelék is, de a gyomor azért kívánja azt így télidõben.

Persze most nincs télidõ, de mit csináljak, ha csak most találtam meg a már elõkészített képeket a poszthoz.

A weben futottam bele a napokban a tökspagetti receptjébe. Fõzelékes Feri készítette. Az ötlet tetszett, így kreáltam két új receptet. Eredetileg tökfõzelékhez készültünk, feleségem ajánlkozott is, hogy megfõzi. Már a kaprot is elõvettem a csodahüttõbõl, mert a kertben elfogyott ...

Ha spagetti, akkor spagettiszósz, amit a nyáron eltett sült paradicsomból fõztem. Feri kovászosuborkás húsgolyóval tálalta, én azért inkább kihagytam az uborkát és csilisre hangoltam a húsgolyó ízesítését.

A második recept majd a poszt végén látható.

A történet még októberben kezdõdött, amikor lõttem egy hétcsontos báránybordavéget a hazai hiperben. Sem elõtte, sem azóta nem láttam ott elfogadható húst, és ezt meg bagóért adták, így gondoltam, hogy kipróbálom. Gyorsan be is fûszereztem és jó csípõs csilikrémmel is bekentem. Fiam és én fogjuk megenni, a lyányok nem szeretik.

Egy pár napig pácolódott a hûtõben, de végül nem adódott alkalom - ment is a csodahüttõbe. Most meg váratlanul bejelentkeztek a gyerekek, még arra sem volt idõm, hogy az obligát húslevest megfõzzem nekik! Szerencsémre rátaláltam a bordára, meg volt pár csirkemell is, ezeket fogom grillezni.

A hétvégén jókora lábas kapormártást főztem, az akciós vödrös tejföl fele megmaradt. Egy sajtos- és egy túrós tészta közt vacilláltam, végül az utóbbi győzött. Tészta volt itthon a múltkorról, saját készítésű, 10 tojásos széles metélt. Van, aki szalonnapörccel szereti a túrós tésztát, van aki cukorral, és van olyan is - akárcsak magam -, aki mindkettővel. A szalonnáról mostanában csak álmodoznom szabad, maradtam hát az édes verzió. Hazafelé betértem a boltba túrót venni, de nem volt kedvemre való, gondoltam egy merészet, vettem egy zacskó rikottát. Kicsit még rágtam a fakanál végét, kombináltam, vettem ezt-azt és készítettem egy rikottás metéltet.

A napokban kikaptam Topytól, hogy késõ este szénhidrátot eszem hús helyett. Teljesen igaza van, másnap este már korrigáltam is. Pedig aznap vettem a Fény utcai piacon egy számomra eddig ismeretlen hentesboltban 4 szelet gyönyörû márványos hátszínt. Azt kellett volna enni! Ilyen gyorsan még úgyse készítettem magamnak pótvacsorát.

Semmi faxni. Egy szelet húst kivettem a hûtõbõl még koraeste, mert biztos voltam benne, hogy éhes leszek :) Megborsoztam, kikészítettem hozzá a barna vajamat (A Fickó szerint ez jó sós étellel is), a sópelyhet és a serpenyõt. A húsnak így lesz ideje szobahőmérsékletűre felmelegednie.

Hogy ez most gulyás leves, gulyás vagy gulyásos hús - döntse el aki akarja. A magyar gasztronómiában nincs konszenzus a gulyásról, mintahogy a halászlé is legalább annyiféle, ahányan fõzik+2.

Nagyobb vendégseregre számítottunk, hogy a nagylyány be tudja mutatni az unokát a barátoknak. A döntés gulyás volt, ahogy szoktuk: bográcsban.

Igenám, de feltámadt egy viharos szél, ami megtorpedózta a tervet, így maradt a konyhai fõzés.

White fungus, white ear mushroom, snow fungus, meg van még vagy fél tucat neve angolul. Magyarul még találat sem nagyon volt rá. Szóval az udvari szállítóm megint hozott pár egzotikus alapanyagot, és meg elkezdtem vadul spekulálni, hogy mit is üssek össze belőle. Ez a gomba különösen izgalmas volt számomra, hiszen a szürke változatát jól ismerem, és előszeretettel használom különféle ételek készítéséhez. Némi kihívást jelentett olyan receptet találni, amiben nincs hús, de nem volt lehetetlen. Természetesen a kompromisszum újabb kihívásokat szült, és további szokatlan hozzávaló beszerzését kellett nyélbe ütni. Lassan összejött minden - Kistesónak is csak egyszer kellett visszautaznia Kínába, hogy vegyen egy zacskó aszalt jujubát -, úgyhogy neki is állhattam a főzésnek.